Anna Déri Az ELTE Alumni Központ tematikus pódiumbeszélgetés-sorozatot indított ELTE Sikerek Veled címmel, az EHÖK és az ELTE Online közreműködésével. A negyedik, november 15-én megrendezett alkalom a „Gyerek-játék” címet kapta.
Az ELTE Alumni Központ sorozatának célja, hogy találkozási lehetőséget biztosítson pályakezdők, illetve újrakezdők számára a már sikereket elért volt hallgatókkal, és alakítsa a fiatalabb ELTE Diplomások körét. Minden alkalommal négy-hat olyan alumnus beszélget, akik a területükön országosan, illetve nemzetközi szinten elismertek. A pódiumbeszélgetésben érintik a siker felé vezető út jelentősebb állomásait, valamint az Alma Mater és jeles oktatóik szerepét az eredményeikben. A tapasztalatok megosztásával remek útmutatást adhatnak az érdeklődő, karrierépítés előtt álló hallgatóknak.
Balogh-Kátai Judit, az ELTE Alumni Központ munkatársa nyitotta meg a programot az ELTE BTK F épületének Kodály termében: köszöntötte az érdeklődőket, majd bemutatta a beszélgetés résztvevőit. A pódiumon helyet foglalt Dr. Kolosai Nedda pszichológus, az ELTE TÓK egyetemi docense, Dr. Konok Veronika pszichológus, az ELTE TTK tudományos munkatársa és az Alfa Generáció Labor vezetője, Kovács Eszter, a Pagony gyerekkönyvesbolt-hálózat és gyerekkönyvkiadó egyik alapító tulajdonosa, illetve a kiadó főszerkesztője, valamint Táncsics Judit pszichológus, a játékos gyerekneveléssel és fejlesztéssel foglalkozó Plukkido alapítója. Ezután Balogh-Kátai átadta a mikrofont az est moderátorának, Tarr Ferencnek, aki a BonBon Matiné Műhely vezetője és a Magyar Zene Háza családi programokért felelős szerkesztője.
Tarr elsőként a kedvenc közösségi tereikről kérdezte a vendégeket, akik elmondták, hogy a tanulmányaik alatt fontos beszélgetéseknek adtak helyet az egyetemi büfék és természetesen a Könyvtár Klub is. Ezek után a hallgatóság részletesebben is bepillantást nyerhetett a meghívottak munkásságába. Konok Veronika például pszichológusként végzett az ELTE-n, jelenleg pedig a Természettudományi Kar Etológia Tanszékének munkatársaként dolgozik és az Alfa Generáció Labort vezeti. Céljuk, hogy feltárják azt, hogy miképpen hat a gyerekekre a digitális eszközök használata. Emellett olyan megoldásokon is dolgoznak, amelyekkel jobb irányba terelhetik a digitális eszközhasználatot. Egy általuk fejlesztett mobilapplikáció segítségével próbálják kibillenteni az ilyen eszközöket rendszeresen használó gyermekeket és visszaterelni őket a való élethez, a társas interakciókhoz.
Miután Kovács Eszter diplomát szerzett az ELTE BTK-n, szinte azonnal a Pagony gyerekkönyvesbolt-hálózat alapító tagja lett. A Pagony könyveinek nagyjából hetvenöt-nyolcvan százaléka a kortárs magyar gyermekirodalom kategóriájába sorolható. Ma már évente akár 100 könyvet is kiadnak, emellett pedig társasjátékokat árulnak. Táncsics Judit pszichológus a Plukkido alapítója, ahol gyereknevelést segítő eszközöket terveznek és forgalmaznak. Amikor elindították a projektet, egyik fő alapfeltevésük az volt, hogy a szülő hangulata nagyban meghatározza a gyermek viselkedését. Játékaik nemcsak a nevelési helyzetekben segítenek, hanem egészségügyi problémák megoldásában is nagy szerepet tölthetnek be. Egészségügyi mesék írásába is belevágtak, melyek abban segíti az orvosokat, hogy jobban felkészíthessék a gyerekeket a rájuk váró vizsgálatokra. Kolosai Nedda jelenleg az ELTE TÓK egyetemi docense. Fő kutatási területe a játék, a múzeumi tanulás, a mentális egészség, valamint új kulturális játszóterek beemelése a napi közoktatási és felsőoktatás-pedagógiai gyakorlatba. Tarr Ferenc pedig történelem és filozófia szakon végzett az ELTE-n, illetve magyar szakos diplomát is szerzett Pécsett. Elsősorban zenei ismeretterjesztéssel foglalkozik: főként óvodás és kisiskolás korú gyermekeknek szerveznek koncerteket.
A digitális eszközök térhódítása mellett a koronavírus-járvány is nehezítő tényezőnek bizonyult a szülők számára. Táncsics Judit olyan visszajelzéseket kapott óvónőktől, miszerint a gyermekek belső képalkotása már nem olyan, mint pár évvel ezelőtt. Bár a digitális eszközhasználatnak egyértelműen vannak előnyei is, a napi rutinba való beépülése miatt egyre több család szakad szét a tagok eltávolodásának okán. Elkerülhetetlen, hogy a gyerekek a képernyő előtt üljenek, de a szülőknek muszáj alternatívákat nyújtaniuk a számukra. Ennek kapcsán Konok Veronika kiemelte az erőszakos tartalmak negatív hatásait: ezek növelik a gyerekek agressziószintjét és figyelemzavarhoz, hiperaktivitáshoz is vezethetnek. Mindig jobb megoldás, ha ezeket az eszközöket a szülővel együtt használja a gyerek, és közösen megbeszélik a látottakat. Ha a gyerek rutinszerűen használja a mobiltelefont, akkor nagyobb valószínűséggel lesznek társas érzelmi problémái, és lassabban fejlődik majd ezen a területen. Emellett a korai, intenzív tévénézés például növeli a figyelemproblémák esélyét.
A digitális eszközöket használó gyerekeknek ugyanakkor nem feltétlenül csak negatív értelemben lesz más a figyelmi működésük: ők inkább a részletekre figyelnek oda. Ez együtt jár gondolkodási különbségekkel is, ők hajlamosabbak lesznek az analitikus, mérnöki gondolkodásra. Akik ezzel ellentétben képesek az egészet figyelni, azok a kreativitást és szociális képességeket igénylő feladatokban lesznek jobbak. Fontos változást jelenthet az oktatásban is a gyerekek gondolkodásának ilyen mértékű változása: a jövőben valószínűleg sokkal kevesebben fognak szociális és művészi területeken elhelyezkedni, míg mérnöki és műszaki területen annál többen.
„Okosan kell élni ezekkel a digitális eszközökkel. Nem tudunk úgy tenni, mintha nem léteznének. Szerintem nagyon álszent dolog azt mondani, hogy csak a gyerekek »kütyüznek«, amikor mi is non-stop azt tesszük. Nem várhatjuk el, hogy a gyerek csak a mesekönyvet nézegesse, amíg mi folyamatosan online vagyunk” – fogalmazott Kovács Eszter. A többiek ezt a hozzászólást elsődleges tanulságként értékelték: a szülők feladata, hogy példát mutassanak saját önnevelésükkel és maguk is letegyék ezeket az eszközöket, vagy legalább közösen használják őket a gyerekeikkel. Fontos ugyanis, hogy alkalmazkodni tudjunk a megváltozott világhoz. A felmerült gondolatokra Kolosai Nedda így csatlakozott rá: „először saját magamat kell megnevelnem. Talán erről szól a nevelés: minden nevelés önnevelés. Vajon én hogy csinálom? Hogyan gondolkozom? Hogyan fogom tudni másképpen csinálni?”
Táncsics Judit a továbbiakban mesélt egy pár évvel ezelőtt kiírt pályázatukról, ami arra ösztönözte a résztvevőit, hogy a megunt játékokat olyan módokon használják fel, ahogyan nem szokták. Szerették volna bevonni a szülőket a gyerekek játéktevékenységébe úgy, hogy mozgósítsák a kreativitásukat és számukra is új, kognitív kihívás legyen ez a közös tevékenység. A projektnek nagy sikere volt. A gyerekek is érezték, hogy a szülők nem csak azért játszanak velük, mert játékidő van, hanem ténylegesen be tudtak vonódni.
„Az élőszavas mesemondás gyógyít. A legjobban azt szeretik a gyerekek, ha megmondhatják, hogy »most ez legyen, most ez a szereplő, most itt történjen«. Huszonéves korukban is emlékeznek a gyerekeim az így kitalált mesékre, mert ott egy kreatív áramlásban voltunk együtt. Karácsony Sándor már beszélt gyógyító mesékről, amikor lemegy a láz, amikor egyre jobban van a gyermek, mert az emberi szónak köszönhetően relaxált állapotba kerül” – beszélt Kolosai Nedda a mesék erejéről. Konok Veronikáék applikációcsomagjában is van egy olyan játék, amellyel arra próbálják ösztönözni a szülőt és a gyereket, hogy ők maguk találjanak ki meséket: ehhez adnak segítséget képeken és szövegrészleteken keresztül.
Kiemelten pozitív hatással van a gyerekekre az is, ha kikérjük a véleményüket akár egy mesével, akár az aznap történtekkel kapcsolatban. Jó, ha képesek vagyunk minden nap teremteni olyan idősávot, amikor teljes odafigyeléssel tudunk a gyerekek felé fordulni. Vannak olyan kutatások, amelyek bizonyították, hogy ha van beszélgetés a családi asztalnál, akkor emelkedik a gyermek intelligenciaszintje. A digitális térrel kapcsolatban pedig érdemes korlátokat szabni mind idő, mind tartalom tekintetében. Érdeklődni kell afelől, hogy mit csinál ott a gyerek, és beszélgetni róla. A közösségi média használatát azonban érdemes a lehető legkésőbbre halasztani.
Problémát jelent az a tendencia, hogy a legtöbb szülő szeretné, ha a gyermeke hamarabb csinálna egyes dolgokat, mint azt az életkora engedi. „Mindenkinek okosabb a gyereke, mint a saját korosztálya. Ez ellen próbálunk mi küzdeni. A Rumini például nem óvodásoknak való könyv: kisiskolásoknak íródott, egyedül is lehet olvasni, a szülők mégis felolvassák az ötéves gyerekeknek. Nyugat-Európában elképzelhetetlen dolog lenne, hogy egy ilyen szövegmennyiséget egy négy-öt éves gyereknek egyszerűen felolvasnak. Egy idő után ez azonban megfordul. Ugyanezek a szülők burokban akarják tartani a gyerekeket, nem akarják, hogy a világ rossz dolgai a tudomásukra jussanak. Olyanról ne olvassanak, hogy válás, halál, vagy háború. Ebben a nyugat-európai társadalmak sokkal nyitottabbak és sokkal inkább partnerként kezelik a gyerekeket. Ha megveszünk egy holland könyvet, amire az van írva, hogy 8+, abban biztosak lehetünk, hogy az itthon ajánlott korosztály minimum 10+. Az észbeli képességeket felgyorsítanák, de azt nem, hogy a gyerek eligazodjon a világban” – taglalta véleményét a témában Kovács Eszter.
A résztvevők a beszélgetés végén elmondták, hogy számukra melyek a legfontosabb dolgok a gyerekneveléssel kapcsolatban. Kovács Eszter szerint az, hogy a szülők szakítsanak arra időt, hogy kiválogassák a megfelelő könyveket és műsorokat a gyerekek számára. Táncsics Judit azt tanácsolta a felnőtteknek, hogy nyitottan hallgassák meg gyerekeik válaszait és gondolatait, majd éljék át az ezzel járó pozitív élményeket és újdonságokat, amiket megtudhatnak tőlük. Kolosai Nedda zárásként felhívta a figyelmet a tanítók, óvónők és kisgyermeknevelők munkájának fontosságára, hiszen ez az egyik legfontosabb szakma, hivatás.
