Az ELTE hallgatói magazinja
Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet idén ünnepli 70. születésnapját. Ennek alkalmából az ELTE Természettudományi Kara a Magyar Tudományos Akadémiával együtt többek között előadásokat, kiállításokat, illetve intézménylátogatást szervez az érdeklődők számára.
A Research Grant Hungary program célja a magyar kutatók visszainvitálása Magyarországra – ennek első sikereként az elméleti részecskefizikust, Endrődi Gergelyt köszönthetjük az ELTE-n, aki itt folytatja kutatásait.
Nagy Levente, másodéves kommunikáció- és médiatudomány hallgató tavaly kipróbálta, milyen az ELTE-n sportolni. Ezzel kapcsolatban megkértük, hogy mesélje el tapasztalatait. Tudomásunk szerint tavaly az ELTE …
„Rend a lelke mindennek” – köpi oda a közhelyet a portás gyermekkorú főhősünknek, ezzel indokolva, miért küldte őt vissza az épületen kívülre, hogy ezúttal a bejáraton jöjjön be, ne a kijáraton. Utóbbi persze igazából semmiben nem különbözik előbbitől, a közjáték miatt pedig a tanuló el is késik, így felmerül a kérdés, milyen lelket ad egy ilyen rend „mindennek”. A korábban rövid- és dokumentumfilmeket jegyző Szimler Bálint első nagyjátékfilmje a magyar iskolák ehhez hasonló jelenségeket eredményező rendszerét és beidegződéseit veszi enyhén torz górcső alá, de kíméletlen-kényelmetlen kritikája sok minden másra is vonatkozik.
József Attila olyan központi, referenciális alak a magyar irodalmi kánonban, hogy mindenki talál értelmezési utat az életmű egyes szakaszaihoz. A Gát utcától nem messze, a Mester galériában olyan szépirodalmi művekről esik szó, melyek valamilyen módon összekapcsolhatók a költővel. A József Attila Körkapcsolás című olvasókör mindenki számára nyitott, nem szükséges a részvételhez egyetlen elkezdett bölcsészkari félév sem. Kéthetente, keddenként zajlanak a beszélgetések, este fél héttől, a helyszín a Mester Galéria és Közösségi Tér (1095 Bp., Mester utca 5.). Rövid művekből áll a tematika, a decemberi alkalmakon például tanulmányokról lesz szó.
„Hatalmas megtiszteltetés, hogy az én filmem nyithatja a 20. Cinefestet” – mondta Henrik Martin Dahlsbakken a film előtti felvezető beszédében. Habár hazánkban kevés hasonló háborús dráma készül, a történelmi, közelmúltba helyezett dilemmák – a két nagyhatalom közé zártság, a nehéz helyzetben meghozott helyes döntés és jó döntés különbsége, a kétpólusú működés diszfunkcionalitása viszont közkedvelt témák idehaza, ezért is kerülhetett a program elejére a norvég rendező filmje.
Nagy és Kemény. 2.0. E szavak hallatán gyűlt egybe a Keleti Károly utca művészetkedvelő közönsége a Képező Galéria hatalmas üvegablakai előtt 2024. szeptember 5-én csütörtök este, hogy megcsodálhassa a kortárs hazai képzőművészet két kiemelkedő alakjának fényben ragyogó alkotásait. A tárlat fő érdeme azonban az, hogy nem merült ki Kemény György (1936–) és Nagy Bernadette „Nade” (1953–) munkásságának közös nevezőre hozásában, hanem jóval túlmutatva az alkotói-művészeti, valamint a kurátor által megálmodott egység megvalósításán, egyfajta szellemi kirándulásra hívja nézőit a színek és árnyalatok világába. Ahogy Dr. Mészáros Flóra művészettörténész fogalmazta meg nyitóbeszédben, az alternatív cím – Találkozások – talán sokkal többet mond a látottakról, mint azt elsőre gondolnánk, így képzettársításainkra és a lélek színekre rezonáló rezdüléseire hivatkozva mi is körbejártuk a budai galéria szeptemberi kiállítását.
2024. október 8-án ismét az ELTE Alumni gondoskodik a kedd esti programról: az ELTE Sikerek Veled beszélgetéssorozat legújabb eseményén a filmesek világába nyerhetünk betekintést. A színfalak mögé a filmművészet kiemelkedő alakjai kalauzolnak el, akik egykori ELTE-s hallgatóként – sikereiken és tapasztalataikon felül – egyetemi tanulmányaik, oktatóik szerepéről is szót ejtenek.
Biztosak vagyunk benne, hogy te is néztél már az éjszakai égboltra, és csodáltad a csillagokat, ámulva a világűr végtelenségén. De vajon tudod-e, hogy egyre több műhold jelenik meg a csillagok sorai közt? Egyáltalán, mi célt szolgálnak a műholdak, s lehetnek-e hátrányai ezeknek? Cikkünk áttekintést ad a jelenleg is tartó egyik legnagyobb űrprojektről, a Starlinkről.
Korábbi cikkünkben egy olyan különleges közösségről olvashattatok, amely hitéletének szerves része a tevékeny társadalmi szerepvállalás; alappilléreik a „három p” – preghiera, poveri, pace (prayer, poor, peace) –, az ima mellett a szegényekkel való barátság és a háborúk sújtotta országok helyzetének enyhítése és a folyamatos munkálkodás a békéért. Az 1968-ban alapított Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség világszerte, így hazánkban is jelen van, itthon több központtal is rendelkezik, és a mai napig aktívan dolgozik az alapító, Andrea Riccardi által megkezdett – vagyis valójában az evangélium és Assisi Szent Ferenc nyomán folytatott – szellemiségben a perifériákon élők szolgálatán. A Sant’Egidio célkitűzései a jelenben is egyértelműek és aktuálisak, munkájuk a jelenlegi háborús helyzetek és válságok árnyékában kiemelten fontos, történetük árnyaltabb képet festhet a hit és a kereszténység a XXI. századi ember életében betöltött szerepéről, a vallási közösségek pozícióiról és lehetőségeiről, valamint a békének egy olyan perspektíváját is megmutathatja, amellyel a közbeszédben ritkábban találkozni. Ezúttal a közösség két fiatal tagját, Károlyi Nikolettát és Szűcs Adélt kérdeztük személyes tapasztalataikról, a Sant’Egidio alapelveiről, feladatairól, magyarországi és nemzetközi működéséről, időtlen céljairól.