Horváth Máté Zoltán Szubkultúrák bemutatásakor tréfálni igencsak rizikós és sok esetben kellemetlen megoldás. Figyelni kell arra, hogy a humor csak annyira legyen sértő, hogy mindenki jóízűen nevethessen, és az ábrázolt közösség problémái se legyenek elbagatellizálva. Ha pedig mégis ez a helyzet, akkor nyilvánvalóvá kell tenni, hogy amit a színpadon látunk, az szatíra, és mint ilyen semmiféle reprezentációs szándéka nincsen. De mi a helyzet akkor, amikor nem pusztán a kifigurázás a darab deklarált célja?
A Budapesti Anarchista Színház által, a Három hollóban bemutatott Többszörös orgazmus című előadás esetében éppen ez a helyzet. A darabot Dossie Easton és Janet W. Hardy The Ethical Slut című könyve alapján John Sadle írta. A szöveget Balogh Marcell fordította, a szöveggondozást Gazdag Péter végezte, rendezője pedig ifj. Sebő Ferenc. Nyilvánvaló tehát, hogy a mű többszörös áttételen keresztül jutott el a Három Hollóban látható verzióig. Úgyhogy itt meg is kell jegyeznem, hogy bírálatom kizárólag a Budapesti Anarchista Színház interpretációjáról szól – az általuk színpadra vitt szövegről, rendezésről és dramaturgiáról – tehát nem terjed ki a darab korábbi formáira és a más felállásban történő előadásaira.
A Facebook-esemény leírása alapján a mű „[…] garantáltan tanulságos lesz bármilyen nézőpontból, akár megrögzött monogámoknak is. Sőt!”. A darab emellett egy olyan könyvre támaszkodik, amely elméletileg és tudományosan alapozza meg a poliamória kérdéskörét, jóllehet ez ebben az esetben már csupán közvetett forrásként kezelhető. Ebből kiindulva azt várnánk, hogy az alapvetően a poliamóriát, illetve egy kis kitekintéssel a swinger szubkultúrát bemutató előadás hiteles és átélhető módon fogja ábrázolni az etikus nem monogám kapcsolatoknak e kettő válfaját. Sajnos ez nem valósult meg.
Klasszikus értelemben vett történet nincsen, inkább epizódok egymásutánját láthatjuk, amelyek különböző tematikus szempontok mentén kapcsolódnak össze. Ezen epizódok között a két narrátor/főszereplő, Karola (Balogh Orsolya) és Krisztián (ifj. Sebő Ferenc) biztosítja az átvezetést. Ők egy poliamóriában élő pár, és a negyedik falat áttörve, egyfajta edukációs és felvilágosító szerepet magukra öltve mutatják be a nézőknek az etikus nem monogám kapcsolatokhoz vezető utakat, illetve a korábban említett két szubkultúra sajátosságait.
Az előadásban látható fragmentált jelenetei és a két elbeszélő átkötései a szabad szexualitás és a poliamóriához vezető út több érdekes aspektusára is kitérnek. Megjelenik többek között a gyermekkori szexuális fejlődés kérdésköre, valamint a vallási presszió, ami igyekszik elnyomni a vágyakat, így fenntartva a társadalmi konvenciók és az ösztönök ellentmondását. Ezek mellett főképp azt mutatja be a darab, hogy milyen okokból és milyen akadályok leküzdésével válik valaki egy etikus nem monogám kapcsolat résztvevőjévé. Szóba kerül ezzel kapcsolatban az érzelmek és a konszenzus kérdése is, egy etikus nem poliamor kapcsolat kialakítása csak a partner érzéseit figyelembe véve, az ő beleegyezésével történhet meg.
Ezek a témák a poliamória kontextusában mind újszerűek, izgalmasak és akár drámaiak is lehetnének. A probléma azzal van, ahogyan a darab kezeli mindezt. Szinte minden témán és felvetett kérdésen csak annyira időznek el az adott epizódon belül, hogy egy humoros és obszcén jelenet megszülethessen. Utána pedig rögtön következik is a váltás egy másik epizódra, más szereplőkkel, ahol megint – sokszor Karola és Krisztián narrációja mellett – valamilyen kacagtató jelenetnek lehetünk tanúi.
Az irigységről és az ezzel kapcsolatban olykor felmerülő önértékelési problémákról is csak említést tesznek a szereplők az előadás alatt, de mélyebb elemzésbe nem bocsátkoznak. Kevés figyelmet szentelnek tehát a lélektani dimenzióknak, ami miatt akarva akaratlanul felszínesebbé válik az előadás.
Ez sajnálatos módon igaz a karakterábrázolásra is. Karola, Krisztián és az epizódokban megjelenő különböző szereplők inkább archetipikus, általánosítható figurák, mintsem önálló individuumok. Csupa klisés, de épp ezért könnyen elképzelhető alak: egy idős pár, akik izgalomra vágynak; a gyermekkorában elnyomott, szégyenlős lány, aki mások hatására nem tudta kiélni vágyait; a gátlásai alól felszabadult nő, akit a poliamor kapcsolat vezet rá a jellembeli kiteljesedésre és így tovább. Ezek mind valós és átélhető helyzetek, viszont a legnagyobb probléma az, hogy a szereplők jórésze – tehát a poliamor kapcsolatban élő emberek színpadi reprezentációi – egysíkú, bugyuta, szexmániás emberekként kerülnek bemutatásra. Ezáltal még akkor is, ha többször állítják a darab folyamán, hogy itt nem puszta kicsapongásról van szó, negatív képet festenek az etikus nem monogám kapcsolatokról.
Ehhez hozzájárul az is, hogy az előadás számos esetben rendkívül ízléstelen jelentekkel operál, amelyek nemcsak a reprezentáció, hanem bizonyos esetekben a humor rovására is mennek. Ezek olykor annyira elnyújtottak és teljesen céltalanok, hogy ha kivennénk őket, semmit nem változna a darab. Például, amikor ugyanazon a jeleneten belül harmadjára lehetünk tanúi valamelyik női szereplő elélvezésének, akkor enyhén szólva megkérdőjeleződik mindennek a dramaturgiai létjogosultsága. Ilyen és ehhez hasonló megoldások miatt több alkalommal az volt a benyomásom, hogy csupán kabarétréfák sorozatát nézem, amelyek közé suta módon igyekeztek többletjelentést vinni.
Tehát érzékenyítés és a reprezentáció terén nagyrészt megbukik a Többszörös orgazmus, és inkább a disznó viccek kedvelői számára lehet ajánlatos elmenni rá, egy könnyed, esti kikapcsolódás reményében. Igazságtalan lenne azonban, ha nem említeném meg azokat az üzeneteket, amelyeket sikerrel kommunikál. Ezek az optimista életszeretet és a konszenzus fontossága. Mindkettőt ceterum censeo szerűen többször kiemelik az előadás folyamán és a záró zenei betétben is az etikusságra hívják fel a figyelmet, ami ugyan didaktikus megoldás, de legalább működik. Mindenesetre a Többszörös orgazmus sajnos csalódás volt. Sokkal többet lehetne kihozni belőle, ha humor és komolyság nagyobb egyensúlyban lennének, és nem szorulna háttérbe a poliamor kapcsolatok hiteles bemutatása a puszta szórakoztatás javára.
Facebook-esemény linkje: https://www.facebook.com/events/26394741750109805?locale=hu_HU
Rendező:
ifj. Sebő Ferenc
Rendezőasszisztens:
Havas Eszter
Írta:
John Sable
Szöveggondozás:
Gazdag Péter
Nyersfordítás:
Balogh Marcell
Színpadmester:
Rózsár Petra
Fény: Braun Barna
Szereplők
Csábi Anna ( Ma este Balogh Orsolya)
Horváth András ( Ma este Sebő Ferenc)
Hódi Virág Noémi
Salamon Eszter
Lestyán Attila
Miklós Franciska
Paizs Miklós
Penke Bence
A kiemelt kép forrása: RS9 Színház
