Ocsenás Péter Bence November 30-án a Három Szerb Kávéházban bemutatták az Irodalmi Szemle idei negyedik lapszámát. Az est vendégei a lap állandó szerzői, Marton-Ady Edina, Hajtman Kornél és Plonicky Tamás, a házigazda pedig Juhász Tibor volt.
A vendégek köszöntése után az Irodalmi Szemle rövid története hangzik el. A Pozsonyban alapított irodalmi újság 1958 óta jelenik meg, kulcsfogalma a határátlépés, hiszen a szlovákiai magyar irodalmat hivatott népszerűsíteni. 2013 óta online felülete is van a lapnak, ami először egyfajta szócsőként szolgált a nyomtatott folyóiratnak, később aztán önálló tartalmakkal állt elő, 2019 óta Juhász és Plonicky szerkesztik az oldalt.
Juhász a vendégek laphoz kötődő viszonyára kíváncsi, elsőként Hajtman válaszol, 2013-ban publikált először a lapban, szeret ideküldeni szövegeket, szereti Juhász szerkesztői meglátásait. Marton-Adyt 2022-ben kérte fel Juhász a Folyamirány antológiába, kapcsolata a lappal főként a rendszeres olvasásban érhető tetten, számára izgalmasabb szövegek jelennek meg itt, mint más újságokban. Plonicky elmeséli szerkesztővé válásának lépéseit, 2015-ben jelentkezett az egyik rovatba, ennek feltétele egy motivációs levél és publikációs lista volt, Plonicky szerint ezzel szemben inkább egy demotivációs levelet küldött, publikációja pedig nem volt. Az állást végül nem kapta meg, de felkérték, küldjön szöveget, amit el is fogadtak, azóta pedig már az online felület egyik szerkesztőjeként tevékenykedik.
A műhelytitkokról esik szó, elsőként Marton-Ady válaszol, akinek háromgyerekes anyaként kevés ideje jut az írásra, de tudatosan választja meg azokat a folyóiratokat, ahova küld, felméri, melyik szerkesztő ízléséhez vagy melyik lapszám tematikájához passzolnak leginkább a szövegei. Hajtman ezzel szemben kevésbé tudatos, gyakran válogat, a Szemlét szereti, mert innen mindig kap pontos visszajelzést. Plonickynak fontos kitétel, hogy ahova küld, abban ne legyen semmiféle politika, ezen felül az anyagi szempontok is számítanak, mosolyogva hozzáteszi, hogy volt olyan lap, ahonnan egy év után kapott választ, akkor is csak egy nemet.
Juhász a print és az online oldalak kapcsolatát hozza fel, van-e tétje még a mai világban nyomtatott lapoknak, vagy teljes online térhódításról beszélhetünk. Plonicky borúlátóan nyilatkozik, a printnek lassan vége lesz, át fognak menni online-ba, de szerencsére a könyveknek nem ez a sorsa, arra továbbra is nagy az igény. Marton-Ady szereti a printet, de belátja, valóban kihalóban van. Hajtman is inkább újságot szeret olvasni, elmeséli, hogy diákjai meglepetten nézik órákon, amikor fellapozza az ÉS-t, nem sokszor láttak még klasszikus irodalmi újságot.
Elérkeztünk a határátlépés fogalmához, mondja Juhász, elsőként Plonickyhez fordul: mit jelent szlovákiai magyar szerzőnek lenni? Plonicky elmondja, hogy hátrányos megkülönböztetés nem érte Szlovákiában, annak ellenére, hogy sokáig nem beszélte a szlovák nyelvet. Hozzáteszi, tudja, hogy a politika gyakran nem szereti a szlovákiai magyarságot, de őt nem érte atrocitás. Juhász a kisebbségi tapasztalatra kíváncsi, Plonicky, mivel főleg echte magyar közösségekben lakott, nem igazán érezte a kisebbségi érzést. Juhász Hatjmanhoz fordul, aki egy régebbi eseményt leszámítva szintén nem találkozott a hátrányos megkülönböztetéssel, kifejti, szerinte nincs különbség a szlovákiai magyar és a magyar irodalom között. Juhász a témánál maradva a felvidék és a szlovákiai magyar jelentésbeli különbségeire kérdez, avagy hogy szinonimának nevezhetőek-e a kettő. Mind Hajtman, mind Plonicky elutasítja a Felvidék kifejezést, a szóhoz szélsőséges jobboldaliságot kötnek. Juhász végül Marton-Adyhoz fordul, aki szintén sok szállal kötődik a határátlépésekhez. Marton-Ady a gyerekkoráról mesél: szülei rengetegszer költöztek, ami egyfajta komfortból való kiszakadás, elmenni a már megszokott helyről identitásválságot és magányt is tud eredményezni.
A szerzők felolvasnak, elsőként Marton-Ady Elenyésző többség című szövegét halljuk, majd Hajtman következik négy verssel, köztük a jól csengő Gorillamamával, végül Plonicky olvas fel regényéből egy trágár tinédzsermonológot. Juhász kérdez a Marton-Ady Pubi című regényében megjelenő családon belüli erőszakról, a szerző elmondja, ez népbetegség, szinte minden baráti társaságban van legalább egy személy, aki érintett. A témát nehéz feldolgozni, a Moly.hu kommentjeiben a szerző szembesült is ezzel, de személyiségfüggő, hogy az ember miről szeret olvasni, ő például a háborús történeteket képtelen végigolvasni. Juhász a szövegekben megjelenő vidékiséget hozza fel, Marton-Ady szerint a fogalom abszolút pozitív, a nem ember által épített terek mindig lelki békét sugároznak neki, a mai napig vidéki lányként gondol magára.
„A szövegeidben erősen visszacseng Németh Zoltán és Nagy Csilla hatása” ‒ mondja Juhász Hajtmannak. Hajtman bólogat, Németh vitte be az irodalmi életbe, együtt néztek bl-meccseket, egy alkalommal éppen a kocsmába tartottak, amikor egy kocsi kis híján elütötte őket. Németh nyugodt maradt, viccesen megjegyezte, ő már megírta a fő művét, őt elüthetik. Hajtman azt válaszolta, ebben az esetben örül, hogy őt nem ütötték el. Németh helyeselt. „Olvasva a szövegeid, ennek én is nagyon örülök.” A közönség nevet, Juhász mosolyogva újabb párhuzamot von, ezúttal Nemes Z. Márió költészetét említi meg, majd rátér a vallásosságra. Hajtman beismeri, a vallás olykor gátolja az írásban, de azokban a szövegekben, melyekben a vallás vagy Isten nem jelenik meg, könnyebben elengedi magát.
Plonicky okkal maradt utoljára, hiszen neki szerkesztőként más a viszonya az íráshoz. Plonicky elmeséli, hogy ugyan valóban más a kapcsolat, de más szövegek befogadása segíti, tanítja is egyben. A 2021-ben megjelent Hugyos malac című műve megosztotta a kritikusokat, sokan bírálták a regény szókimondó és trágár nyelvezetét, a negatív kommenteket Plonicky mosolyogva továbbította a barátainak. Elmondása szerint életében meghatározó szerepe van az önmagunkon való nevetésnek, az öniróniának. Neki sokszor szórakozás az írás, ugyan vannak témák, mint a családon belüli erőszak, melyek megírását nem élvezi, de általában ez az alaphangulat alkotás közben. Juhász megköszöni a vendégeknek a részvételt, felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy csak négy darab Folyamirány kötetet tudott elhozni, így a gyorsaké a szerencse. Nem is telik el pár pillanat, elkapkodják a könyveket, Juhász berekeszti az estét, de még sokan maradnak beszélgetni a szerzőkkel.
A képek és a kiemelt kép forrása: https://www.facebook.com/irodalmiszemle
