Nagy Boglárka A 2011 óta működő Romakép Műhely alapelve nem az, hogy a résztvevők romákat néznek a filmvásznon. A filmklubbal egybekötött, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékén folyó kurzus azzal a céllal jött létre, hogy a többségi és sérülékeny identitás közötti viszonyokat vizsgálja. A Romakép Műhelyben nem csak a romaábrázolás kritikája születik meg – sokkal inkább a nézés kritikája. Így kerülhetett a filmklub programjai közé Bernáth Szilárd Larry című 2022-es díjnyertes játékfilmje. Mit mesél el a Larry többség és kisebbség dinamikájáról? Hogyan tanult meg Vilmányi Benett dadogni a szerep kedvéért? Mi a különbség az elképzelt és a valódi Borsod között?
A Romakép Műhely alapítója Pócsik Andrea film- és kultúrakutató. A műhelyt eredetileg az ELTE BTK Film-, Média- és Kultúraelméleti, romaábrázolással is foglalkozó doktori programja részeként hozta létre, amely indulásakor a dokumentumfilmre fókuszált. Ma Müllner András egyetemi docens vezetésével a tágabban értelmezett mozgókép és művészet romaábrázolásával foglalkozik. A kurzus és filmklub célja a résztvevők nemcsak elméleti, de gyakorlati bevonása is. A Romakép Műhely eseményei a tavaszi félévben kéthetente látogathatóak. A vetítést kerekasztal-beszélgetés egészíti ki, melyet minden alkalommal a kurzuson részt vevő diákok moderálnak. A vetítések közötti órán kritikai lencse alá helyezik a látottakat, véleményeket ütköztetnek. A műhely arra irányul, hogy a résztvevők – diákok és az egyetemről kívülről érkezők – elsajátítsák az ábrázolásra vonatkozó kritikai hozzáállást és érzékenységet.
Az eseménynek az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke adott helyet. Vendégként részt vett a film utáni beszélgetésen Bernáth Szilárd rendező mellett Csala Do, azaz Onofer László. Csala Do önmagát játssza a Larryben: magára „kazincbarcikai panelpatkányként” hivatkozik, a helyi hiphop szubkultúra egyik alakja és a történet egyik legfontosabb mellékszereplője. A kerekasztal meghívottja volt még Vigh Martin, szintén az ELTE-n, média szakon végzett filmkritikus, az f21.hu filmrovatának egykori vezetője és a Romakép Műhely korábbi hallgatója. A beszélgetést Simon Annamari és Szabó Eszter hallgatók moderálták.
A bántalmazó apjával élő borsodi, dadogó fiatal rapper, Ádám felnövését dolgozza fel Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje. A coming of age-történet személyes élményekből kiindulva közelít a „borsodi identitáshoz” – amelyről Bernáth Szilárd a beszélgetés során kiemelte, hogy egy egyedülálló, valóban elkülöníthető kultúrának tartja: „Nagyon sok időt töltöttem a Miskolc – Kazincbarcika – Ózd tengelyen, így több olyan üggyel találkoztam, ami megtetszett: a birkatenyésztés, az ottani rendőrök, a borsodi karizmatikus egyházak [a karizmatikus kereszténység egy új vallási mozgalom, katolikus és protestáns irányzatokban is elterjedt – a szerk.], a falusi focipályák hangulata vagy a hiphop szubkultúra.”
A film fő inspirációja azonban nem kizárólag ez a terepmunka volt. Bernáth Szilárd a szintén kazincbarcikai rapperrel, Serranóval (Mihalkó Ádám) közösen gyűjtötte azokat az élményeket, amelyekből megszületett a Larry. Serrano 2015-ben nyerte meg a Ki mit Tube online tehetségkutatót. Ezen a valós történeten alapszik a film fikciós közösségimédia-vetélkedője. Serrano szövegeiből, illetve a verseny valós folyamatából több ponton szó szerinti részletek kerültek be a Larrybe. Ilyen a film tetőpontja, az A38-on rendezett fellépés, ahol Puzsér Róbert zsűritagként ugyanazt a kritikát fogalmazza meg a főszereplővel szemben, mint az eredeti tehetségkutatón. A rendező így mesélt Serrano hatásáról: „Nagyon fontos inspiráció volt, hogy hallgattam a szövegeit. Tőle jön például az apahibáztatás motívuma. Egy olyan ívet ír le a szövegeiben, amely során a trauma művészetté válik. […] Végül is tetszett neki a film, bár azt mondta, lehetett volna még keményebb.”
Mit tesz hozzá ezen felül a dadogás a filmhez? A rendező olyan motívumot keresett, amely fizikai síkon jeleníti meg a traumát. Ahogyan a beszélgetésen fogalmazott, a Larryben Ádám számára a hiphop nem eszköz, hanem cél. A dadogás részben a trauma színészi kifejezése. Ugyanakkor filmnyelvvé is vált: a Larry hosszú snittekkel operál, amelyeket a vágás során utólag roncsoltak. Így a film olyan, mint egy kerek mondat, amely a dadogástól folyamatosan megakad. Ehhez kapcsolódik a hiphop alműfaja is: a trap-es ismétlésen alapuló formátum már magában hasonlít a dadogás ritmusára. Bernáth Szilárd így írta körül a beszédhibához kötődő tanulási folyamatot: „Logopédiai csoportterápiára jártunk. Nagyon fontos volt, hogy ez ne egy mímelős, komikus beszédhiba legyen. [Vilmányi] Benett elég ügyesen utánoz: a csoporttól lelopott egy-egy mimikát, egy-egy kiejtést. Ebből tudott színészi fegyvertárat kialakítani, de egy kicsit még ez után is kamunak éreztük. Majd az egyéni terápián a logopédus úgy fogalmazott, hogy a dadogás olyan érzés, mint egy görcs a talpadban vagy a tenyeredben. Végül ez a hasonlat segített neki.”
Az antagonizmust az apafigura, Thuróczy Szabolcs karaktere képviseli a filmben. Ahogyan Vigh Martin megállapította, a színész „zsigerileg jeleníti meg mindazt, amit az elmúlt években a magyar férfiképpel kapcsolatban megfogalmaztak”. Bernáth Szilárd a félelmet emelte ki a szereposztás fő szempontjaként. „Nagyon fontos volt, hogy aki eljátssza ezt a karaktert, ijesztő legyen. Azt gondoltam végig, hogy ki lenne az a férfi színész, akinél tartanék attól, hogy felhívjam telefonon. Ez az a félelem, amit egyrészt a főszereplő fiú érez, másrészt amit a néző érez rajta keresztül. Ha összehasonlítjátok a két karakter fizikumát, nem kérdés, hogy ez a fiú el tudna menni onnan. De pont így működik a traumatizáltság, a bántalmazó kapcsolatok. Ő felnőttként nem a már ötven éves apjával küzd, hanem az akkori apjával, akivel szemben kicsiként nem tudta magát megvédeni.”
A Larryben együtt dolgoztak amatőr, önmagukat alakító karakterek és profi színészek. A film számos improvizált jelenetet tartalmaz: ilyen volt például a karizmatikus istentiszteletről készült jelenet, ahol a szereplő Tamás pásztor szintén magát játszotta, és csupán azt az instrukciót kapta a rendezőtől, hogy tegye, amit általában is szokott ilyenkor. De ilyen volt több, Csala Dóval forgatott közös jelenet, a Keleti előtti kéregetést ábrázoló zárójelenet vagy a telepi buli képsorai. Bernáth Szilárd kiemelte, hogy az amatőr karakterek nélkül hitelét vesztette volna a film: „Hamar kiderült, hogy ha olyan típusú srác játssza Laci [Csala Do] szerepét, aki nem ért a hiphophoz, nem tud rappelni, nincs benne ebben a szubkultúrában, akkor ez rekonstruálhatatlan. Ez fontosabb szempont volt annál, hogy ki roma és ki nem.”
A Larry, ahogyan Müllner András fogalmazott, ilyen értelemben tehát nem roma film. Mégis árulkodik arról, hogy Borsodban milyen eltérő rétegei vannak az identitásnak. Csala Do mesélt arról, hogy a cigány és nem cigány hiphop-hoz kapcsolódóan nem érez éles határvonalakat a régió szubkultúrájában: „Főleg a zenében hallani az eltérést: vannak olyan cigányos zenei elemek, amiket a romák használnak elsősorban. De ezen felül sosem éreztem megkülönböztetést, inkább ember és ember között érezni az eltérést.”
Kiemelt kép forrása: Port.hu adatlap.
