Leposa-Hőgye Ádám Akit érdekel az ELTE-n keresztüli sportolás lehetősége, az számos mozgásforma közül válaszhat. Akár még az egzotikusabbnak tűnő sportok is elérhetők, a távol-keleti kultúrák felé nyitott hallgatók is választhatnak a különböző harcművészetek közül. Interjúnkban Annát, egy művészettörténet mesterszakos hallgatót kértünk meg, hogy meséljen nekünk a sportokhoz fűződő viszonyáról és az ELTE-n felvehető taiji kurzusról, amit már az alapképzésen elkezdett.
Nagyon örülök, Anna, hogy elvállaltad ezt az interjút. Kérlek, először mesélj egy kicsit magadról, milyen a viszonyod a sporttal, sportoltál-e már korábban valamit?
Idén nyáron fejeztem be az alapképzést szabadbölcsész szakon, művészettörténet specializációval és orosz minorral, és most kezdtem el a művészettörténet mesterszakot. Többször is vettem fel sportkurzust az ELTE-n, de már az egyetem előtt is aktív voltam, gimnáziumban öt-hat évig kajakoztam, ami masszívan része volt az életemnek, heti öt-hat edzéssel. Aztán jött az érettségi, az egyetem, a covid, úgyhogy abba kellett hagynom a sportolást, de az alapszakon egy félév erejéig visszatértem a kajakhoz, mert úgy éreztem, valamit már szívesen csinálnék.
Gondolkodtál azon, hogy szeretnél a kajakozással mélyebben, akár versenyszinten is foglalkozni?
Ehhez egy kicsit későn kezdtem. Nem ment rosszul, élveztem is, de látszott, hogy nem lesz belőlem nagy versenyző, és nem is az volt a cél, hogy jelentős eredményeket érjek el. Egyszerűen csak élveztem, eleve a Duna közelében élek, a vízisport kézenfekvő volt.
Azoknak az olvasóknak, akik nem annyira ismerik, mondanál pár szót, hogy hogyan is kell elképzelni ezt a sportot? Ez egy egyszemélyes folyamat, vagy akár többen is evezhetnek egyszerre?
Alapvetően egyszemélyes, de van olyan hajótípus vagy versenyszám, ahol ketten vagy akár négyen is ülhetnek egy hajóban. Én legtöbbször egyedül voltam, és versenyen is csak úgy indultam, de egy-egy futamon kipróbáltuk a páros hajót is. Felkészüléseken és edzéseken fontos, hogy ne legyünk egyedül, inkább egy olyan csapatban, ahol jól érezzük magunkat, és tudjuk egymást motiválni. Lettek is közelebbi barátaim emiatt, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot: velük szinte mindennap találkoztam, hiszen vasárnap kivételével egész héten edzettünk.
Egy verseny egyénileg zajlik vagy csapatok között? Amikor te egyedül indultál, akkor egy csapat része voltál?
Általában többen is képviseltük ugyanazt az egyesületet, de mindenki másik számban indult, kortól-nemtől függően, külön futamokban.
Ha jól értettem, a kajakozás mellett kezdted el a taijit. Ez is középiskolában történt?
Igen, ez úgy indult, hogy az angoltanárunk meghirdetett egy szakkört, heti egyszer találkoztunk és taijiztunk. Erről a sportról annyit tudnék mondani, hogy egy olyan kínai harcművészet, amit már kevésbé használnak ténylegesen küzdelemre vagy önvédelemre, inkább nevezném egy meditatív folyamatnak, ami persze a testet is edzi közben. Talán két évig jártam erre a szakkörre.
Hogy kell ilyenkor elképzelni magát a testmozgást?
Az egész egy valamikori harci-védelmi formából származik. Nagy hangsúly kerül a bemelegítésre és a lenyújtásra, a testünk ellazítására is, ez szinte túlsúlyban van a formagyakorlatokkal szemben. Nagyon fontos a testet bemelegíteni, végigmasszírozni, átmozgatni. Aztán elkezdjük magát az edzést, átvesszük a már tanultakat, illetve megtanulunk új formulákat. Gimiben többet gyakoroltuk az alapokat, hogy hogyan kell a taiji elvei szerint állni, lélegezni, járni, majd ezekre felépítettük a gyakorlatsorokat; hogyan tartsd a gerinced, hogyan legyenek a térdek hajlítva, és a mozdulatok közti légzésre is figyelünk. Így állnak össze maguk a formák, vannak különböző elemek, amiket külön-külön gyakorlunk, majd összeillesztünk. Az így kapott mozdulatsort talán a tánchoz tudnám hasonlítani. Ezt mindenki egyénileg csinálja, nem kell, hogy bárki legyen hozzá körülötted.
Amennyire én tudom, a legtöbb keleti harcművészet vagy mozgáskultúra a lélek és a test kapcsolatáról is szól. Ez a taijinál is megjelenik?
Abszolút, ezért is használtam a meditatív kifejezést, hiszen a gyakorlatok összeköttetésben állnak a különböző mentális folyamatokkal.
És te érezted – akár középiskolában, akár az alapképzésen – hogy a taiji valamilyen szintű önismeretet is ad számodra?
Szerintem igen. Először azt hittem, ez az egész sokkal egyszerűbb lesz, és meglepődtem, hogy fizikailag és mentálisan is mennyire igénybe vesz. Nem gondoltam, hogy el fogok tőle fáradni, mert kívülről nem néz ki megerőltetőnek, pedig az. Sok mindent kell koordinálnia az embernek, például a mozdulatokat és a légzést egyszerre, ez komoly szellemi munkát is igényel.
Az angoltanárod vezetett bele téged ebbe a világba. Ő mennyire volt tisztában a mögötte lévő filozófiákkal?
Már nem pontosan emlékszem, hogy erről mit mesélt, de volt neki egy mestere, tőle tanult a spirituális alapokról is, és ezt a tudást lelkesen igyekezett átadni nekünk.
Amikor az alapképzésre kerültél, honnan hallottál arról, hogy az ELTE-n is vannak sportolási lehetőségek?
Egy gimis barátom mondta, aki szintén itt tanult tovább. Beszéltük, hogy sportolhatnánk együtt, de ő végül úszni ment, nekem pedig jött a taiji.
Te is úgy tapasztaltad, hogy kifejezetten bőséges a sportolási lehetőségek kínálata az ELTE-n?
Igen, sokáig böngésztem, több izgalmas dolgot találtam, például snowboardot vagy görkorcsolyát, utóbbira majdnem el is mentem, csak nem volt számomra ideális az időpont.
Szerinted mennyire könnyű megtalálni ezeket a kurzusokat a Neptun felületén?
A gimis barátom mondta, hogy ha beírom a VTN kódot a tárgyfelvétel keresőjébe, akkor látni fogom az összes felvehető sportot, így könnyű volt nézelődni.
Gondolkoztál már azon, hogy a taijin kívül más harcművészeket is kipróbálj?
Általános iskolában négy évig jártam kick boxra, úgyhogy volt tapasztalatom már hasonlóban, de azt nem annyira élveztem. Az edzéseken nehezemre esett megütni, megrúgni másokat. Az, hogy kiálljak valakivel bunyózni, nem az én műfajom volt, szívesebben gyakoroltam magukat a mozdulatokat. Talán pont ez tetszik a taijiban, hogy erre fekteti a hangsúlyt.
A taiji edzéseken vannak egyáltalán páros gyakorlatok?
Leginkább a bemelegítés és a nyújtás részénél, ott jó, ha segítjük egymást a gyakorlatokban, és volt olyan is, hogy levezetésnél tulajdonképpen megmasszíroztuk a másikat. A formagyakorlatokat teljesen egyedül végzi az ember, de némelyiknél vissza lehet fejteni, hogy az milyen támadó-védekező pozícióból alakult át, ezt pedig ketten szokták demonstrálni. Például azt is, hogy egy bizonyos kéztartás abból ered, ahogy kicsavarom a kezemet a másikéból.
Vannak még a taijinak versenyformái? Ha valaki elkezdené ezt a sportot és vetélkedni támadna kedve, van rá lehetősége?
Én még nem találkoztam ilyesmivel, viszont akihez most az ELTE-n járunk, mesélte, hogy régebben járt versenyekre, sőt: volt Kínában is, hogy az ottani mesterektől tanuljon. Akkoriban biztos volt erre lehetőség, és talán még ma is van, de azt, hogy ő itthon versenyzett-e vagy Kínában, már nem tudom.
Ha már a keleti kultúráknál tartunk, én egy időben gondolkodtam, hogy felvegyek egy muaj thai kurzust, ami szintén elérhető volt a Neptunon. Te gondolkozol olyasmin, hogy ha végeztél a taijival, esetleg valami másba belekezdj?
Egyelőre inkább azon gondolkodom, hogy folytatnám a taijit. De még a félév elején vagyunk, nem kiabálok el semmit.
Mit gondolsz, ajánlanád a taijit az olvasóinknak is?
Igen! Abszolút.
Kiemelt kép: ELTE Konfuciusz Intézet
