Török Sára Magyarremete a Fekete-Körös völgyének egyik magyar többségű faluja. Körülötte román falvak fekszenek, és Remetén is egyre több a román-magyar házasság. A lakosok egy régi traumát őriznek, emellett a református templomuk történelmi jelentőségéről vallott nézetek is megosztják a lakosságot. Cikkünkben az ott élő magyarok tapasztalatairól, az oktatási rendszerről, a református templomról és a közeli barlangról lesz szó.
Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke hosszú évek óta szervez nyelvjárásgyűjtéseket, melyeken oktatók és érdeklődő hallgatók is részt vehetnek. Sajnos 2020 tavaszán a koronavírus megtörte ezt a hagyományt, azonban 2022 őszén a Muravidékre szervezett úttal folytatódott. 2023. május 1-5. között egy negyven főből álló csapat (8 oktató és 32 hallgató, illetve volt hallgató) a Fekete-Körös völgyének és a Bihari Hegyköznek a tájnyelvével ismerkedett meg.
Azonban fontos kiemelni, hogy ez nem a helyszínen kezdődött. Előzetesen nyelvészeti előadásokat hallgattunk meg a mezőségi nyelvjárásterületről, illetve megismerkedtünk az érintett falvak településtörténetével. Ez amiatt volt különösen fontos, mert Magyarremetén, egyik célpontunkon 1944. szeptember 23-án történt egy kegyetlen tömeggyilkosság, amelyre a ma is élő idősek közül sokan emlékeznek. Az ilyen érzékeny témákra fel kell készülni előre, hogy a kialakuló beszédhelyzetben helyesen tudjunk reagálni.
A tanulmányutat bérelt busszal oldottuk meg, hétfőn reggel az Erzsébet térről indultunk el. Rövid benzinkúti megálló után átléptük a magyar-román határt, és megérkeztünk Magyarremetére. Itt szállásadónk, aki maga is rengeteget küzdött a román falvakkal körülvett településen a magyar nyelv megőrzéséért, mesélt a csoportnak a kettősnyelvűségről, a vegyes házasságokról, a magyar nyelvű oktatásról, illetve az 1944-es vérengzésről.
Magyarremetén és legtöbb magyarok lakta romániai faluban egyre nő a román-magyar házasságok aránya. Ezen esetekben a születendő gyermek román, és magyar anyanyelvű szülője se tanítja magyarul. A román oktatási rendszerbe kerül be, és így generációról generációra szorul vissza a magyar beszéd. A kisebbségi beszélők számára sokáig nem volt megfelelően biztosítva az anyanyelvi oktatás sem, és napjainkban is sok küzdelemmel, utazással, lemondással jár, ha valaki magyarul akarja taníttatni gyermekét: egészen Kolozsvárig vagy Nagyváradig kell mennie a megfelelő oktatási intézményekért.
Az 1944-es tömeges gyilkosság Magyarremete egyik legnagyobb traumája. A románok ekkor a falu végébe terelték össze a magyar lakosokat, gyerekeket, nőket, időseket is, és egyszerűen halomra lőtték őket. Egyik adatközlőnk elmondása alapján mindössze három túlélő volt azok közül, akiket kitereltek, illetve néhány család, jólelkű román szomszédaik által elbújtatva. Egy másik adatközlő könnyek között mesélte el személyes tapasztalatait: ő volt az egyik, aki élve jött vissza a falu végéről, még gyerekként, és mellette lőtték le családtagjait. Minden falusi, akivel beszéltünk, elvesztette ott valamelyik rokonát, ám a legtöbben azt mondták, sosem nevelték emiatt románellenesnek gyermekeiket, unokáikat, hiszen ami volt, elmúlt, ez már más világ, nem éri őket annyi atrocitás, mint akkoriban eleiket.
Szállásadónk rövid, hely- és népismeretet érintő előadása után átvonultunk a falu református templomába, ahol a helyi lelkész tartott nekünk ismertetőt az épületről és a gyülekezetről. Amint beléptünk, a két rögtön feltűnő jelenség a hiányos, foltos freskók, illetve az egyáltalán nem egyenes falak voltak. Mindkettőre hamarosan magyarázatot kaptunk: a falakat a 19. században lemeszelték, átfestették, hogy az Árpád-kori templom freskóit elfedjék. Ezeket 2002-ben kezdték feltárni, ám addigra jelentős mértékben sérültek, így a réseket szürkére vakolták, emiatt „foltos” a templom. A hepehupás falak oka pedig az, hogy a templom kőből épült, és nem töltötték fel a réseket teljesen simára. Ezt az eredeti állapotot a freskók felszínre hozásával szintén megtartották.
A falusiak számára az értékes freskók nem jelentenek sokat. Ők a fehérre meszelt, sima falakat szokták meg, amelyeken belül külön ültek a férfiak (padokban), és a nők (sámlin, lócán), valamint a gyerekek (a karzaton). Későbbi kérdéseinkre elmondták, hogy zavarja őket ez a „káosz”, ami most uralkodik a freskók részlegessége miatt, nem érdekli őket különösebben sem Margit története, sem Szent László és a kun, sem az apostolok, sem a szentek. A lelkész elárulta, hogy az elkülönítve ülést a mai napig megtartották, és egyenesen felháborodtak, amikor a nők is rendes padokat kaptak.
A fenti képen Antiochiai Szent Margit története látható. A gyönyörű lány nem tagadta meg keresztény hitét a belé szerelmesedett pogány vitéz kérésére, aki emiatt először megbotoztatta, majd megfőzte, végül ráeresztette a gonoszt sárkány képében. Margit Isten segedelmével túlélte mindezt, így a férfi végül lefejeztette. Hóhérja ezután bűntudattól hajtva a saját kardjába dőlt, ezeket a jeleneteket ábrázolja a töredékes freskó a templom déli oldalán.
Szemben ezzel Szent László és a leányrabló kun vitéz legendájának epizódjai láthatók, az üldözéstől kezdve a lány által lenyakazott kunon át egészen addig, amíg az uralkodó meg nem pihen a lány ölében. Sokáig azt hitték, hogy ezen a vidéken nincsen egyetlen Szent László-ábrázolás sem a templomokban, így különösen nagy értékkel bír, hogy Magyarremetén kettőt is találtak: a fenti legendát és egy álló alakot, amely három szent királyunk közül az egyik a szentélyben. Ott még ezek fölött a tizenkét apostol, Jézus töredékes alakja, mellettük pedig egy eddig azonosítatlan női szent, valamint Mihály arkangyal ábrái láthatók. A templom egyébiránt keleti tájolású, vagyis az apszis kicsiny körablaka kelet felé néz. A festés itt és a déli oldalon kétszintes, az északi falon azonban három regiszter különíthető el (ebből a középső Szent László története).
A templom különlegességei ezek mellett még a falakon itt-ott látható régi, latin nyelvű vésetek, amikor az ott járt illetők nevüket hagyták az utókorra. Ilyenek például a Hic fuit Stephanus, azaz ’Itt járt István’, vagy a HC fuit Laur, vagyis ’Itt járt Lőrinc’ jellegű mondatok, vagy éppen azok a magukban álló évszámok, amiket névtelenül véstek a freskókra. Többek között van 1513-as, vagy éppen AD [anno Domini ’az Úr évében’] 1590 írás is, illetve kiemelendő érdekesség a torony alatti részen, az északi falon fellelhető 1474-es felirat, amelynél a „felezett nyolcas” (mint négyes) és az „eldőlt hetes” korabeli jellegzetességek.
Másnap a közeli Mézgedi-cseppkőbarlangot vettük célba következő helyi kulturális program gyanánt. A rövid lépcsőzés után az erdőben elénk táruló hatalmas barlang száján belépve egy teljesen más világba csöppentünk: magasra nyúló sztalagmitok, hosszan lecsüngő sztalaktitok között vezetett végig az enyhén megvilágított, de kiépített útvonal. A barlang bő másfél kilométeres része látogatható, ám összesen több mint öt kilométer hosszan nyúlnak el a feltárt járatok. Találtak emberi életre utaló nyomokat, cserépdarabokat, tűzhelymaradványokat, kormot, és arra mutató jeleket, hogy minél hidegebb volt, az ősemberek annál beljebb merészkedtek a járatokba. Egy barlangi medve hiányos csontvázát is feltárták itt. Vezetőnk elmondta, hogy a közeli Medve-barlang elnevezésű helyen közel 200 állat maradványait találták meg, melyek valószínűleg egy földcsuszamláskor rekedtek bent és pusztultak el. Onnan származó csontokkal egészítették ki a mézgedieket, így egy teljesen épnek látszó csontváz van elhelyezve a látogatók számára.
A nyelvjárásgyűjtések szervezésekor mindig odafigyelnek arra, hogy a munka mellett kellő mennyiségű kikapcsolódás is biztosítva legyen. Több kulturális programot, kirándulást, városnézést terveznek, illetve mindig van szabad programra is lehetőség. A Partiumban mind Magyarremetén, mind a későbbiekben Szalárdon, Siteren vagy éppen Nagyváradon szerveztek ilyen és ehhez hasonló napokat, félnapokat, amikor a nyelv mellett a kultúrával is ismerkedhettünk. Az adatközlőkről, a beszélgetésekről, a kötetlen, illetve a kérdőíves gyűjtésről a következő, Nyelvjárásgyűjtés a Partiumban: élőnyelvi terepmunka cikkben olvashatnak, további kulturális ismeretekkel pedig a Nyelvjárásgyűjtés a Partiumban: Bihari Hegyköz című írásban foglalkozunk.
A cikkben szereplő fotók a nyelvjárásgyűjtésen készültek. A kiemelt képen Magyarremete drónfelvétele látható, háttérben a Bihar-hegységgel.
