Gecse Zsófia A Magyar Zene Házában nyílt időszaki kiállítás igényes és újszerű módon foglalja össze a magyar könnyűzene történetét az 1950-es évektől a rendszerváltozásig.
Szécsi Pál, Kovács Kati, EDDA Művek, Beatrice, P.Mobil, vagy a Piramis – a szüleim és nagyszüleim generációjának gyerek- és felnőttkora elevenedik meg a tárlaton tematikusan elrendezett blokkokon keresztül, az említett zenekarok és zenészek jól ismert számainak kíséretében. A Nekünk írták a dalt! címet viselő kiállítás azonban nem csak a nosztalgiára épít, hanem részletesen és kreatívan mutatja be nem csupán a magyar könnyűzene történetét, hanem annak a társadalomra gyakorolt hatását is.
A kiállítás elején összehasonlíthatjuk az angolszász országokban hallgatott népszerű dalokat és előadókat (Rolling Stones, Beatles vagy Elvis Presley) a magyar könnyűzene alakulásával.
Zenetörténeti szempontból érdekes lehet látni azt is, hogyan készültek a stúdiófelvételek az Aczél elvtárs nevével fémjelzett „Három T” korszakában, (tiltott, tűrt, támogatott) valamint a betiltott és engedélyezett zenekarokat és zenészeket is bemutatják. Ebből a teremből nyílt egy kisebb, nyomasztóan elsötétített szoba, ahol a bőr fotelben üldögélve lehet hallgatni a velünk szemben ülő öltönyös elvtárs diszkrét letolását (ami egyébként egy videofelvétel).
Zenehallgatásra természetesen rengeteg lehetőség nyílik, a kiállítás elején lévő teremben például kronológiai sorrendben haladva hallgathatjuk végig a ’60-as évek Táncdalfesztiválos slágereit, vagy klasszikus pop, folk, beat és underground dalokat. A hangszórókból, vagy a berendezett klubban lévő zenegépből is folyamatosan szólnak a dalok, a Hungária, az A.E. Bizottság vagy éppen Cserháti Zsuzsa művei.
Ahogy Szerb Antal is írja, „nosztalgia ellen nincs orvosság”, így a kiállításon az élethűen berendezett díszletek között járva (ilyen például a retro nappali a Kádár-korszakból, egy budapesti klub és a hozzá tartozó bár, a pulton Bambi üdítővel) természetesen a szüleimet is elkapta ez az érzés. A korszak bemutatásához elengedhetetlen tárgyak, így a régi lemezborítók, plakátok, televíziók, rádiók, walkmanek is hozzájárulnak a (számomra már) retro életérzéshez.
Egyik személyes kedvencem a hatalmas popularitásnak örvendő, félbevágott Barkas turnébusz, amit szemmel láthatóan apukámmal egyetemben több látogató is favoritjának választott. A Barkasba be lehet ülni és közben egy hozzá kapcsolódó videót is megnézhetünk.
De minden más tárgyhoz vagy berendezéshez is rengeteg hétköznapi történet, érzés, vagy a híres zenészek hangszereihez, szövegkönyveihez megannyi legendárium is fűződik.
A Nekünk írták a dalt! nekem, aki már egészen más dalokat hallgatott gyerekkorában és walkmant is legfeljebb múzeumban látott, inkább afféle tanulmányút volt, érdekes mementókkal és jól összeállított termekkel, rengeteg információval, így a tanulni vágyóknak is élvezetes kiállítás lehet, nem csupán a zenekedvelőknek.
A tárlat egyébként az 1993-as első Sziget-fesztiválról készült videofelvétellel zárul, az ajándékbolt a végén pedig valóban a nosztalgiázni vágyók Kánaánja lehet, a cigi rágó, dianás cukorka, régi tollak, turbó rágó és Bambi üdítő is kapható.
(A Telex oldalán hallgatható egy podcast adás is a témában a kiállítás két kurátorával, Horn Mártonnal és Jávorszky Bélával.)
A Nekünk írták a dalt! 2023. október 29-ig látogatható.
Képek forrása: Magyar Zene Háza, Kultura.hu, Minimatiné
