Csenge Lugosi Réges-régen, egy távoli galaxisban egy félreeső csillag harmadik bolygójának fejlett civilizációja ökológiai válsággal szembesült. A sötét és világos oldal fénykardok helyett (bár azokban sem volt hiány) érvekkel csapott össze, hogy megválaszolják a galaxis legégetőbb kérdéseit.
Az ELTE kutatói a Star Wars-univerzumon keresztül igyekeztek utat találni a közönséghez, hogy részben hasonló, részben ellentétes véleményeket felvázolva megvitassák, vajon az ember parazitának tekinthető-e a Földön. A vita előtt tartott szavazáson a közönség 75 százaléka igennel válaszolt a kérdésre.
Az ökológiai problémákról, az emberiség hozzáállásáról és a lehetséges megoldásokról beszélgetett Kun Ádám evolúcióbiológus (sötét oldal) és Takács-Sánta András humánökológus (világos oldal) a Lágymányosi Csetepaté harmadik felvonásán, az ELTE TTK érdeklődőkkel teli aulájában.
Kovács Mihály biokémikus, a Biológiai Intézet igazgatóhelyettese moderátorként teremtett egyensúlyt az erőben. A résztvevők egyesével, a filmek kultikus zenéire vonultak be, komplett jelmezben.
Kun Ádám egyszerű felkiáltással kezdte a mondandóját: „Baj van!”
Véleménye szerint az élőhelyek megszűnése, a biodiverzitás csökkenése, a túlhalászat és túlvadászat, a vízgazdálkodási kihívások, az invazív fajok behurcolása, a környezetbe jutó mérgező anyagok és a túlnépesedés okozza a legfőbb gondokat. Elmagyarázta, hogy ezek nem újkeletű problémák – elmesélte, hogy az ipar terjedésével a XIX. század végén az erdők a sok koromtól elszürkültek, s így a világos színű nyírfaaraszoló lepkéket könnyen észrevették a madarak. Ezért az eleinte kis gyakorisággal jelen lévő sötét forma terjedt el (melanizmus). Később, mikor a széntüzelés alábbhagyott, a fák és a lepkék is újra kivilágosodtak.
Felvetette, hogy kőkorszaki technológiával is lehet katasztrófát okozni, hiszen a Húsvét-szigetek társadalma is összeomlott a túlzott fakitermelés miatt – egy idő után már nem tudtak hajókat építeni a halászathoz, összeomlott az árucsere-hálózat és viszálykodás tört ki a lakosok csoportjai között.
Kifejtette, hogy az elmúlt 30 évben az országok közötti különbségek alapvetően csökkentek, a környezetkárosítást így nem lehet országokra lebontva vizsgálni. A problémák jelentős része a kapitalizmusban rejlik, és abban a gazdasági berendezkedésben, melynek működése során a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Példaként említette, hogy az emberiség felső 10%-a felelős a kibocsátott gázok 48%-áért, és a vagyon 76%-át birtokolják.
Takács-Sánta András azt mondta, az emberekben egyaránt benne van az önfeláldozás és a kegyetlenség, melynek mértéke kultúránként változik. Ökológiailag fenntartható, egyenlőségelvű, vadászó-gyűjtögető kultúrákról beszélt, mely életforma hosszú évezredeken át ideális volt mindenki számára. Úgy vélekedett, hogy a mezőgazdaság és az államok megjelenésével vált az egyén egyre kevésbé fontossá – mindig tömegeket kényszerítettek valamire a koncentrált hatalom birtokosai.
Lewis Mumfordot idézte: „Emberi alkatrészekből álló óriásgépeket hoztak létre, hogy azok építsenek vagy romboljanak”. Hozzátette, hogy ökológiai szempontból ezek az óriásgépek csakis rombolnak, ezért társadalmi változásokra van szükség.
Kun Ádám: „Szerinted visszatérhetünk a vadászó-gyűjtögető életmódra?”
Takács-Sánta András: „Nem, az a rendszer csak jóval kevesebb embert tudna fenntartani, de valahogy közelíteni kéne valami történelmi állapothoz. Egyenlőtlenséggel nincs fenntarthatóság.”
Kovács Mihály: Mit gondoltok, túl sokan vagyunk a Földön?
Kun Ádám vázolta, hogy a becslések mindig egyre távolabbra tolják időben, hogy mikorra maximalizálódik a népesség (még összeomlás nélkül), és a becsült szám is nő. Elmondása szerint Afrikát rendre alábecsülik. Hozzáfűzte, hogy a jólétnek mindig növekednie kell, legalábbis egyes régiókban vagy csoportokban. Ha háború jön, a nők jogait mindig lehúzzák. Ha a nőknek nincsenek jogai és az oktatás szintje alacsony, nagyobb az esély a túlnépesedésre.
Takács-Sánta András elmagyarázta, hogy két népességrobbanás történt – a mezőgazdaság megjelenésével lassan 3 millióról 250 millióra nőtt a népesség, majd az iparral fél millárdból hirtelen nyolcmilliárd lett, és monoton növekszik. Hangsúlyozta, hogy mindenki számára, aki megszületett, emberhez méltó életet kell(ene) biztosítani. Azt mondta, várjuk a csúcsot, várjuk a csökkenést.
Mindketten felidézték az IPAT képletet, amely így írható fel: ’I’ Környezetterhelés (Ökolábnyom) = ’P’ Népesség × ’A’ Fogyasztás × ’T’ Hatékonyság. Mindez azt jelenti, hogy az emberiség környezetre gyakorolt hatása attól függ, hány ember milyen fogyasztási szintet milyen technológiával elégít ki. Kun Ádám úgy vélte, ha kevesebben leszünk, talán kevésbé tud fejlődni a technológia. Takács-Sánta András szerint nem a létszám, hanem az emberi minőség fontos. Az emberi kapcsolatokon, a más élőlényekkel való kapcsolatokon és a spiritualitáson is múlik, hogy jólét vagy jól lét van. A jólét csak anyagi javakat jelent. A technikai civilizációért nem kell könnyeket hullatni. Jó az alkalmazkodóképességünk, okosak vagyunk, nem fogunk kihalni – emelte ki.
Kovács Mihály viccesen megjegyezte, hogy eddig nem is vélekednek olyan különbözően: a sötét és a világos oldal akár barátságba is kerülhet.
Kun Ádám: „Nem leszünk barátok. Azt mondta, nem tarthatom meg a kis számítógépemet” – tréfált, és literálisan megsimogatta ikonikus, világító laptopját.
Ezután arról beszélt, hogy bár szeretjük a technikát, egyelőre mégsem oldja meg a problémákat a műhús, az elektromos autó, a megújuló energiaforrás. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy nincs elég anyagunk a fenntartható forrásból származó energia akkumulátorokban való tárolására. Úgy érzi, még a technológiával sem lehet elég gyorsan megoldani a gondokat, a technooptimizmus („majd a technika elintézi”) ezért veszélyes megközelítés.
Takács-Sánta András azt hangoztatta, hogy a reménytelenség hirdetése sem helyes, hiszen a jövő kiszámíthatatlan, a komplex rendszerekről még a tudomány sem képes biztosat jósolni. Ha azt állítjuk, hogy már nincs mit tenni, az emberek feladják, nem is próbálkoznak. Önbeteljesítő jóslat lesz, holott lehet, hogy még egyáltalán nincs késő. Így fogalmazott: „Azt biztosan tudjuk, hogy mi, emberek okozzuk a bajt. Ez jó hír, mert nem egy elkerülhetetlenül közeledő aszteroidáról van szó: tudunk tenni ellene. Felelősséget kell vállalnunk és a kezünkbe venni a sorsunkat. Reális, jó jövőképekre van szükség, és meg kell néznünk, mi a teendő. Ne féljünk a változástól: új világot kell építenünk! A világos oldal a cselekvő reményt mutatja meg.”
Mielőtt a vita folytatódott volna, újabb Star Wars-jelmezes illetők vonultak be az aulába – maga Darth Vader is megjelent, akinek a légzése a világos oldal szerint megnehezítette a kommunikációt. Így folytatta:
„A rosszul lélegző srác barátja (utalt Kun Ádámra) azt mondta, baj van a techno-optimizmussal. Ebben van igazság, ugyanis ha leváltunk egy régi, rossznak gondolt technológiát, remélve, hogy valami jobbat hoztunk létre helyette, gyakran megesik, hogy az új technológia még károsabb lesz, ahogy a Jevons-paradoxon is kimondja. Ezek a fejlesztések valójában sokszor a gazdasági növekedést segítik elő, nem a környezetbarát megoldásokat. Kevésbé technikaközpontú megközelítés kéne.”
Kun Ádám: „Az a gond, hogy elkezdjük kimazsolázni a technológia egyes részeit, pedig ez egy csomag. Kényelmessé teszi az életet, a túlkapások pedig korrigálhatók.”
Takács-Sánta: „Igenis kell válogatni a technológiák között. A kényelem mára túl fontos lett.”
Kovács Mihály feltette a végső kérdést: „Mi a tennivaló?”
Kun Ádám: „Új alapokat kellene lefektetni, melyek azonban nincsenek ellentétben az alapvető emberi természettel. Az emberek általában nem látnak tovább a következő karácsonynál. A távoli jövő kockázata nem izgat minket, nem szeretünk változtatni sem. Szabályokat kell hozni, amik egyszerűek. A komplex dolgokat nem szeretjük, mert nem értjük, mi fér még bele és mi nem. Rossz megfogalmazás, hogy »egyél kevesebb húst«. Határozzanak meg egy pontos mennyiséget. Azt is fontosnak tartjuk, hogy mások mit gondolnak rólunk – olyankor betartjuk a szabályokat, ha figyelnek. A civilizációt kell megváltoztatni. A gazdagoknak többet kellene adózni, a gazdasági növekedést pedig le kell törni. Több oktatásra, jóval kevesebb reklámra, nagyfokú nemzetközi és helyi együttműködésre van szükség, valamint tovább kell javítani a nők helyzetét.”
Takács-Sánta András kifejtette, hogy a rendszer felülről (a kormányzat felől) és alulról (a kisemberek összefogásával) is megváltozatható. Az a jó, ha felül nincs több hatalom, mint alul – így nem tudnak felettünk dönteni. Megemlékezett egy apró sziget, Tikopia eredményeiről. Az ottani lakosok kezdetben túlnépesedtek, túlhalásztak, túlvadásztak és túlzott fakitermelést folytattak, ami hamar az összeomlás szélére sodorta őket. Ekkor sikerült olyan megoldásokat bevezetniük (fenntartható gazdálkodás, népességszabályozás, közös kormányzás stb.), amelyek révén megmenekültek. Hangsúlyozta, hogy ma sajnos a nép kezében kevés hatalom van, valódi demokráciára lenne szükség ahhoz, hogy a vezetőket megfelelő lépésekre sarkalljuk. Egy harvardi kutatás rámutatott, hogy már a népesség 25%-a is nagy társadalmi változásokat érhet el.
