Csenge Lugosi A Magyar Madártani Egyesület (MME) fiatal önkéntesei, látva a tagok korosodását, 2020 végén kezdtek Ifjúsági Tagozatot (IFI) szervezni, és 16–30 év közötti, természetszerető fiatalokat toborozni. Aktív munkájuknak köszönhetően az IFI azóta több száz lelkes önkéntessel bővült országszerte. Miközben madarakkal, hüllőkkel, rovarokkal, kétéltűekkel és emlősökkel is foglalkoznak, szórakozásban sincs hiány – az összetartó közösség főzéseket, kirándulásokat és egyedülálló hangulatú táborokat szervez. Az IFI számtalan programban vett részt, illetve kezdeményezett is: élőhelyfelmérést, madárgyűrűzést, odútakarítást, bemutatókat, terepmunkát, kutatásokat, amelyeket itthon, illetve a madarak vonulási útvonalát követve a Balkán több pontján végeztek
(Kép: Az MME IFI Budapesti Csoportja Görögországban)
Kutatásaik bemutatására idén először szerveztek konferenciát, január végén, a Sóstó Vadvédelmi Központban.
Mint az IFI Budapesti és Zalai csoportjának tagja, én is előadtam a rendezvényen. A szervezők a tizenhárom, egyenként 12 perces előadást három szekcióra bontották: természetvédelmi, madártani és biológia részre. A részvétel mind előadóként, mind pedig látogatóként ingyenes volt. A szekciók közötti szünetekben frissítővel és rágcsálnivalóval kedveskedtek a jelenlévőknek, illetve a Szárcsa Étteremben ebéddel is megvendégeltek minket. Az egyik szünetben körbevezettek bennünket a Vadvédelmi Központban, ahol megmutatták az általuk gondozott és gyógyított, sérült, védett állatokat – például egy tüskék nélküli sünt is.
A konferencián többek között a rézsiklók táplálkozásába, a madárkullancsok vizsgálatába, illetve a halközösségek machine learning alapú modellezésébe nyerhettünk betekintést. A friss kutatási eredmények közül néhányról itt is beszámolok a természetvédelem különböző területeiről.
A Batrachochytrium dendrobatidis kétéltű-kórokozó varangymérgekkel szembeni érzékenységének vizsgálata
Tóth Ábris A Batrachochytrium dendrobatidis kétéltű-kórokozó varangymérgekkel szembeni érzékenységéről tartott előadást. Elmondta, hogy a Batrachochytrium dendrobatidis (röviden Bd) rajzóspórás gomba által okozott kitridiomikózis egy világszerte elterjedt, kétéltűeket fertőző betegség, mely már legalább 90 faj kihalásában játszott szerepet az elmúlt évszázadban. A betegség kimenetele a különböző földrajzi régiókban eltérő súlyosságú, aminek okai a helyi elterjedésű Bd-vonalak eltérő fertőzőképességében és a kétéltűpopulációk más-más hatékonyságú védekezésében keresendők.
Kétéltűeknél a bőrhöz kötődő kémiai védekezés az első védelmi vonal a kórokozókkal szemben. A Bufonidae családba tartozó varangyok bőrmirigyei szteránvázas bufadienolid vegyületeket termelnek, amelyek egyéb funkcióik mellett a kórokozók, köztük a Bd elleni védekezésben is szerepet játszhatnak, ezt azonban eddig kevés tanulmány vizsgálta. Az sem volt ismert, hogy hatékonyabb-e a Bd-vel együtt élő varangypopulációk mérge a lokális elterjedésű Bd-vonal ellen, mint a más régiókban előforduló Bd-vonalak ellen.
Hogy megvizsgálják, mennyire érzékeny a Bd a varangyok által termelt méregre, és hogy ez az érzékenység függ-e a méreg és a Bd földrajzi eredetétől, öt európai ország (Egyesült Királyság, Svájc, Svédország, Spanyolország, Magyarország) varangypopulációiból (Bufo bufo és B. spinosus) gyűjtöttek méregmintát, és a Bd-t is izolálták ugyanezeken a helyeken, majd a méregminták Bd-izolátumokra gyakorolt növekedésgátló hatását in vitro (élő szervezeten kívül végzett) kísérletben vizsgálták. Eredményeik egyértelműen alátámasztották, hogy a bufadienolid bőrszekrétum gátolja a Bd növekedését, valamint hogy a gátlás hatékonysága függ mind a méregminta, mind a Bd-izolátum származási helyétől. A leghatékonyabb méreg az angliai, a legkevésbé hatékony a magyarországi varangyok mérge volt. A bufadienolidok jelenlétét a legjobban a svájci Bd-izolátum, legkevésbé a spanyolországi izolátum tűrte. Kimutatták, hogy a gátlás hatékonysága átlagosan kisebb az azonos származású méreg–Bd párosítások esetén, mint a nem ugyanonnan származó párosításoknál. Ennek hátterében állhat a Bd-vonalak adaptációja a lokális varangypopulációk mérgével szembeni nagyobb ellenállásra. A továbbiakban az egyes bufadienolid-komponensek hatékonyságában rejlő különbségek feltérképezésével tervezik kideríteni, hogy mi okozza a mérgek gátlóképességében tapasztalt különbségeket.
A macskák otthon vadulnak: élhetnek vadmacskahibridek az otthonainkban?
Saját előadásom a potenciálisan az otthonainkban élő vadmacskahibridekről szólt. A természetvédelmi erőfeszítések ellenére az európai vadmacska (Felis sylvestris) állományai az egész kontinensen csökkennek. A vadmacskát fenyegető egyik legjelentősebb veszély a házimacskákkal (Felis catus) történő hibridizáció. A hibridmacskák a vadonban ugyanazt az ökológiai fülkét foglalják el, mint a vadmacskák. Azt azonban eddig még senki nem vizsgálta, hogy élhetnek-e vadmacskahibridek társállatként, antropogén környezetben.
Átfogó kérdőíves kutatást végeztünk, mely során megkérdeztük a magyar macskatulajdonosokat macskáik megjelenéséről és viselkedéséről. Az általuk beküldött fényképek alapján objektíven pontoztuk a macskák külső hibrid jegyeit. A pontszámok alapján a kutatásban résztvevő macskák több, mint 10%-a valószínűsíthetően hibrid volt. A gazdák szerint ezek a macskák szorulnak legkevésbé emberi gondoskodásra és ők üdvözlik legritkábban feltartott farokkal a fajtársaikat. A hibrid jellegű, cirmos macskák kóboroltak a legmesszebbre az otthonuktól, és ők őrizték leghevesebben a táplálékukat.
A hibrid jegyeket hordozó macskák eloszlása nem függött az állatok tartási és származási helyétől, ami arra utal, hogy a hibridmacskák a társállatként tartott hazai macskaállomány szerves részévé válhattak. Ezek az első eredmények, melyek azt jelzik, hogy vadmacskahibridek antropogén környezetben is megjelenhetnek, és bár viselkedésük eltér az átlagos házimacskák viselkedésétől, mégis sikeresen boldogulnak társállatként. Eredményeink jelentősen módosíthatják azt, ahogyan eddig a fokozottan védett vadmacska helyzetéről és jövőjéről gondolkodtunk.
A fehér gólya (Ciconia ciconia) hosszútávú vizsgálata Győr-Moson-Sopron megyében
Győrig Előd Győr-Moson-Sopron vármegyében hosszútávú vizsgálatot végzett a fehér gólyával kapcsolatban. Kiemelte, hogy a természetvédelem területén nagyon fontosak a hasonló kutatások, hiszen a természeti folyamatok legtöbbször csak nagy időtávon érzékelhetőek számunkra. Beszámolt arról, hogy az MME Kisalföldi Helyi Csoportja 1986 óta végez fehér gólya felmérést a vármegyében és a citizen science-típusú adatgyűjtés lehetővé tette, hogy az összegyűlt adatokból az állományváltozás mellett a fenológiai (az évszakosan ismétlődő biológiai események időbeli változásai) módosulásokat is vizsgálni lehessen.
A felmérés alatt a megyei állományt először emelkedés jellemezte, majd folyamatos csökkenésnek indult, amely 150 pár körül stabilizálódott. Az első és második madár érkezése, valamint a költés befejezése utáni fészekelhagyása 7 nappal korábbra tolódott a vizsgálati időszak alatt. Az itt-tartózkodási időben a vizsgált 35 év alatt nem figyelhető meg szignifikáns trendváltozás. Az itt-tartózkodási idő és a költési siker között találtak kapcsolatot, tehát a sikeresen költő párok tovább maradnak a fészkelőhelyen, míg a sikertelenül költők hamarabb elhagyják azt. Az ivaréretlen madarak közül egyre több példány tartózkodik a költőterületen a költési időszakban. Elmondása szerint ennek okát a klímaváltozásban, a vonulási stratégia és a téli táplálékforrás megváltozásában kell keresni.
Hasonlóan érdekes és napjainkban kiemelten fontos témájú előadásokat hallgathattunk meg, illetve több posztert is láthattunk. Minden előadás után volt lehetőség kérdéseket feltenni. A rendezvényt hangulatos baráti-szakmai csevej zárta. Öröm volt részt venni ezen a színvonalas konferencián, és remélem, hogy hosszú hagyományként folytatódik majd minden évben.
Akinek felkeltette az érdeklődését az IFI munkája, és szívesen csatlakozna egy fiatalos, természetbarát közösséghez, az alábbi e-mail címen jelentkezhet: ifi@mme.hu
Kiemelt kép: https://linktr.ee/MME_ifi
