Fejérvári Katica Szabó Gergely, az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék tudományos segédmunkatársa 2023. január 31-én sikeresen, excellent cum laude – a magyar értékelési rendszer szerint summa cum laude – minősítéssel védte meg doktori disszertációját a barcelonai Universitat Oberta de Catalunya egyetemen. Kutatói tevékenységéről, tudományos érdeklődéséről, jövőbeli terveiről is kérdeztük a szociolingvisztika területén tevékenykedő fiatal kutatót.
Mivel foglalkozik a szociolingvisztika, és hogyan terelődött erre a tudományterületre az érdeklődése?
Határterület, abban az értelemben, hogy a nyelvészetnek és a társadalomtudományoknak is a határán helyezkedik el. A szociolingvisztikával foglalkozó kutatót az érdekli, hogy a nyelv működése milyen hatással van arra, ahogyan a társadalmi csoportokat felismerjük. A korai szociolingvisztikának az volt a feltételezése, hogy a társadalmi rétegződés – például szociokulturális csoportokra, nemekre, életkorra és így tovább – visszatükröződik abban is, ahogyan beszélünk. Mára ez az előfeltételezés némileg módosult, a kettő között inkább kölcsönhatást feltételezhetünk. Egy szociolingvistát ma az is érdekli, hogy a társadalom rétegzettsége hogyan van jelen a nyelvben, és az is, hogy a nyelv változatossága hogyan járul hozzá a társadalmi különbségek létrejöttéhez és fennmaradásához. A doktori kutatásom inkább az utóbbival foglalkozik – a nyelv alapján hogyan rétegződik egy diaszpórikus csoport.
Hogyan került nyelvészeti pályára? Mindig ezen a tudományterületen képzelte el magát?
Tanárszakos voltam az egyetemen, de elsőévesen bekerültem az Eötvös József Collegiumba, ahol kimondottan elvárás volt az ott lakó vagy bejáró hallgatók felé, hogy kutatási munkát végezzenek. Más nyelvészeti témák is érdekelnek, de egyből a szociolingvisztikával kezdtem mélyebben foglalkozni. Ezzel másodévben ismerkedtem meg, vonatkozó szaktárgyi órákon. Ebből készült az alapszakos szakdolgozatom is, a mesteres is, és a doktori disszertációmat is ehhez a tárgyterülethez kapcsolódó témában készítettem.
Az oktatás miképpen jut most szerephez a kutatói munka mellett?
Jelenleg kutatói állásban, tudományos segédmunkatársként dolgozom az ELTE-n, ami azt jelenti, hogy önkéntes módon tartok órákat. Ezek során hasznosíthatom a tanárszakos évek alatt elsajátított képességeket is, de ezen kívül nem tanítok általános- vagy középiskolában.
Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolája, valamint a Universitat Oberta De Catalunya doktori hallgatójaként végezte doktori tanulmányait. Miképpen zajlott az oktatás- és kutatási folyamat a két egyetemen?
Co-tutelle képzésen, tehát kettős témavezetésű programon valósult meg mindez. Aki ilyenen szeretne részt venni, az mindkét doktori iskolába felvételizik, és amennyiben mindkét képzésre felvételt nyer, a két egyetem a doktori program elején megegyezik különféle technika részletekben – melyik félévet hol tölti a kutató, az ösztöndíj részleteiről, a végzés körülményeiről stb.
Az én esetemben mind az ELTE, mind a spanyolországi Universitat Oberta de Catalunya nevét fogja adni a doktori fokozatomhoz. Az ELTE-n ez a Nyelvtudományi Doktori Iskola keretén belül, Spanyolországban az Információs és Tudástársadalmak doktori programon keresztül vettem részt a képzésen.
A szociolingvisztika alapvetően is egy interdiszciplináris terület, valahol a társadalomtudományok és a nyelvtudományok határmezsgyéjén. Ebből a szempontból még előnyös is volt, hogy egyik oldalról adott volt a nyelvtudományi, másik oldalról pedig egy interdiszciplináris, de azon belül is társadalomtudomány fókuszú program, amit a katalán egyetem tudott biztosítani.
Mesélne kicsit részletesebben a doktori alatt végzett kutatásáról, a disszertációja témájáról?
Mesterszakos koromban találkoztam már a diaszporizáció témájával. Ennek a folyamatnak a vizsgálatához katalóniai magyarokkal végeztem etnográfiai alapú szociolingvisztikai kutatást. A diaszpórikus csoportok egy idegen országba költözött személyeknek a közössége, amely valamely módon a kibocsátó országgal is tartja a kapcsolatot. Azért került a diaszporizáció a disszertációm címébe, mert azt a folyamatot szerettem volna megragadni, ahogyan ez a csoport közösséggé válik. Ennek nagyon sok nyelvi aspektusa van – a disszertáció témájába tartozott például, hogy miképpen működik számukra a kapcsolattartás a kibocsátó országgal, abban miképpen van jelen a magyar nyelv, vagy a befogadó társadalom oldaláról miféle erőfeszítéseket tesznek a beilleszkedés irányába, illetve, hogy az a beilleszkedés milyen nyelven történik. Katalóniának az a sajátossága, hogy egy olyan autonóm tartománya Spanyolországnak, amely hivatalosan is kétnyelvű – a katalán az egyik, a másik pedig a helyben kasztíliainak is nevezett spanyol nyelv. Ha valaki Katalóniába érkezik, különféle lehetőségek adódnak: spanyolul vagy katalánul kezd beszélni, esetleg egyik nyelven sem, vagy esetleg mindkét nyelven kommunikál. Ennek a kétnyelvűségnek nyilván megvan a társadalmi és társas rétegzettsége is, amellyel a disszertációmban is foglalkozom.
Meg kellett tanulnia katalánul?
Nem „kellett”, a muszáj-jelleg nem érvényesült. De azért én mégiscsak egy katalán egyetemen végeztem a doktori programot, ahol volt lehetőségem arra, hogy katalánul beszélő emberekkel érintkezzek, ami nem minden újonnan érkezőnek adott.
Elég sajátos kutatói pozícióba kerültem a kutatás során – úgy tudtam vizsgálni ezt a témát, hogy eközben én is katalóniai magyarrá váltam, legalábbis ideiglenesen. Ez azzal járt együtt, hogy azokkal a dilemmákkal én is szembesültem, amikről a kutatás résztvevői is beszámoltak.
A disszertációm sajátossága volt, hogy mindegyik elemző fejezet végére írtam egy auto-etnográf részt is, tehát reflektáltam arra, hogy nekem milyen tapasztalataim voltak a terepen, és hogy ez miképpen hatott a kutatás résztvevőire – ők maguk is folyamatosan kérdezgettek a saját tapasztalataimról, élményeimről.
Mik a legfőbb eltérések az itthoni és a külföldi doktori képzés között?
A spanyolországi képzések markánsan eltérnek a magyarországitól – alapvetően nem is négyévesek a programok, hanem csak három. Nincsenek kötelező órák, a doktorandusz választhat a saját kutatási témájának megfelelően továbbképzés-jellegű kurzusokat. Ha valaki hozzám hasonlóan co-tutelle, vagyis kettős témavezetői kutatásba fog, arra kell felkészülnie, hogy ezeket a különböző perspektívákat össze kell tudnia hangolni. Nyilván országok között az is eltér, hogy mire szerződik a doktorandusz. Magyarországon hallgatói szerződést ír alá az ember, a spanyolországi egyetemen munkaszerződést, ez lényegi különbség a két rendszer között. Európában ebben nagy a variabilitás, országról országra eltér ennek a hagyománya.
A Roska Tamás pályázat győzteseként a disszertációjához kapcsolódó témában ad elő április 3-án?
A Roska Tamás-előadásom a disszertációm egyik fejezetének a tanulságait foglalja össze. Azt a fejezetet fogom bemutatni, ami arról szól, hogy a katalóniai magyarok körében milyen alcsoportok vannak annak mentén, hogy éppen milyen nyelven szocializálódtak az új lakhelyen. Azt fogom bemutatni, hogy milyen típusai figyelhetők meg a kortárs diaszpórikus csoportoknak, és ebben milyen szerepe van a nyelvnek.
A következő kutatását milyen témában tervezi folytatni?
Ami most leginkább foglalkoztat, az az írás, írásbeliség szociolingvisztikai vizsgálata különböző terepeken. Szeptember óta az MTA–ELTE Kollaboratív Írás Kutatócsoportban dolgozom, egy középiskolásoknak szóló, íráskészség-fejlesztő programon dolgozunk. Innen jött az ötlet, hogy az egyéni kutatásom szólhatna arról, hogy az írásnak, írásbeliségnek, mint sajátos nyelvi gyakorlatnak milyen társadalmi beágyazottságai vannak.
Azt szeretném megvizsgálni, hogy az íráshoz kapcsolódó ideológiák hogyan változnak meg napjainkban – a korábban kézzel írott vagy nyomtatott szövegek hogyan válnak digitálissá, az egyszerzős szövegek hogyan lesznek többszerzősek, vagy hogy hogyan jönnek létre újfajta írásbeliségek.
Hasonló témával már korábban is foglalkoztam – 2020-ban jelent meg egy közös tanulmányunk Bodó Csanáddal, a székely nyelv regisztrálását vizsgáltuk a közösségi médiában.
Az egyéni, a páros, vagy a kutatócsoportban végzett kutatómunkát preferálja?
Érzelmesebben kifejezve „hitvallásom”, hogy a kutatócsoporti munka többféle szempontot tud behozni a kutatásba. Bár a bölcsészettudományokban van egy nagyon erős hagyománya az egyedüli szerzőségnek és a magányos kutató eszményének, azt gondolom, hogy napjainkra ez változófélben van. A különböző feladatokat ilyen módon jobban el lehet osztani, illetve különböző szempontok tudnak érvényesülni annak mentén, hogy a kutatócsoport tagjainak milyen meglátásai, képességei vannak. Ezt nem feltétlenül követi az intézményi struktúra, például említettem korábban a Bolyai ösztöndíjat, az is egy egyéni kutatói ösztöndíj.
A gluténmentes nyelvészet nevű blog egyik alapítója, melyen egy ideje nem volt tapasztalható aktivitás. Mi ennek az oka, milyen más projektre fókuszál jelenleg?
2020 nyarán kezdtük írni a blogot Krizsai Fruzsina kolléganőmmel. A címéből is látszik, hogy nem a hagyományos ismeretterjesztés sémáit követte a blog. Az volt vele a célunk, hogy saját, vagy valamilyen szempontból egyéni témák mentén mutassuk be azt, hogy a nyelvnek és a nyelvhasználatnak vannak bizonyos társas vonatkozásai, ezek pedig mindannyiónk életében szerepet játszanak valamilyen módon. Vannak arra vonatkozó tervek, hogy a blogbejegyzéseket kibővítve, könyv formában is kiadjuk. Ugyanakkor azért nem frissül jelenleg a blog, mert kissé átcsoportosítottuk az erre vonatkozó energiáinkat egy másik projektbe, amit úgy neveztünk el, hogy „nyelvi piknik”. Az inspirációs forrás a filozófiai kávéház műfaja volt. Beszélgetéseket szervezünk, nem nyelvészeti előképzettségű emberekkel, és ezen alkalmak olyasfajta nyelvi élményekről szólnak, amikről a blogra is írtunk. Ellenben itt a nyelvész személye háttérbe kerül, ő csak moderálja ezeket a beszélgetéseket. Az első ilyen piknik 2022 márciusában volt, Budapesten azóta havi rendszerességgel csinálunk ilyet – a Három Holló kávéház egy ideje ezt a saját eseményeként kezeli. Decemberben ezt Székesfehérváron is elkezdtük, ahol kéthavonta lesz egy-egy ilyen esemény.
A kettővel ezelőtti alkalom például egy nyelvi nosztalgiázás volt, egy kortárs magyar regényből hoztam egy rövid részletet – Halász Rita Mély levegő című regényéből (amiről korábban egyébként a blogon is írtam). Az idézet lényege, hogy vannak szavak, amelyeket az elbeszélő a nagymamájához köt – príma, snájdig stb. –, de mióta nem él a nagymamája, ő is használja már ezeket. Arra kértem a jelenlévőket, hogy írjanak olyan kifejezéseket, amelyeket markánsan kötnek életük egy bizonyos szereplőjéhez. A játék azért volt izgalmas, mert több, addig ismeretlen szót is megismerhettek a résztvevők, egyben nosztalgikusan is hatott, mert régies, gyerekkorukból visszaidézett kifejezések is felbukkantak.
Miért lehet érdemes doktori képzésre jelentkezni?
A doktorira való jelentkezésnek egyéni motivációi lehetnek. A doktori képzés egy belépő a tudományos életbe – ha valaki mindenképp kutatói munkába akar kezdeni, muszáj doktori tanulmányokat végeznie. Aki ilyesmire vállalkozik, annak azt kell szem előtt tartania, hogy van-e olyan téma, ami tényleg érdekli annyira, hogy négy évig kutatómunkát végezzen ezzel kapcsolatban. Ha szeretne a világ egy szeletéről olyan mélyen megtudni valamit, tudományos keretek között, hogy azzal érdemes négy évet eltöltenie, akkor a doktorin van a helye.
Szabó Gergely doktori disszertációja az alábbi linken érhető el: https://www.tdx.cat/handle/10803/687700.
