Püski Bianka Mielőtt az idei díjazottakat, illetve magát a díj elnyerését lehetővé tevő tudományos tevékenységüket ismertetném, pár szóban szeretném bemutatni magának a Nobel-díjnak az eredetét, történetét, hiszen – mint sok minden másról is – bár mindenki hallott róla, kevesebben tudják, hogy honnan ered, miféle díjról is beszélünk. Magát a díjat egy svéd kémikus, Alfred Nobel alapította. 1895. november 27-én íródott végrendeletében rendelkezett arról, hogy hátrahagyott vagyonát fektessék értékpapírokba, s annak éves kamataiból minden évben díjazzanak a fizika, a kémia, az orvostudomány és az irodalom területéről kiemelkedő tudósokat, alkotókat, valamint olyan személyeket, akik a békéért kiemelten tevékenykednek.
Később a Svéd Bank ajánlására kiegészült a díjak sora, azonban ezt nem közgazdasági Nobel-díjnak, hanem közgazdasági Nobel-emlékdíjnak nevezték el. A díjakat Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki, a díjazottakat pedig októberben, a Nobel-hét keretében jelentik be. A díjak elnyerésének kritériuma a kiemelkedő tudományos eredmény, illetve életmű az adott tudományterületen. Alfred Nobel végrendelete ezen a linken érhető el.
Az idei díjazottak
• béke-Nobel-díj: Alesz Bjaljacki; Memorial; Center for Civil Liberties
• irodalmi Nobel-díj: Annie Ernaux
• orvosi Nobel-díj: Svante Pääbo
• kémiai Nobel-díj: Carolyn R. Bertozzi, Morten P. Meldal, Karl Barry Sharpless
• fizikai Nobel-díj: Alain Aspect, John F. Clauser, Anton Zeilinger
2022-es irodalmi Nobel-díj
Kép forrása: itt
A Svéd Akadémia Annie Ernaux irodalomprofesszornak, írónőnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat bátorsága és éleslátása miatt, mely kompetenciák, attitűdök segítségével képes feltárni a személyes emlékezet eredetét és kollektív határait. Írásaiban eltérő aspektusokból, de konzekvensen vizsgálja a nemi, nyelvi vagy éppen osztálykülönbségekből adódóan különböző életeket, sorsokat. A magyar olvasók is ismerhetik az alábbi, magyar fordításban is elérhető könyveit: Lánytörténet, Árulás vagy éppen az Évek. Utóbbi tekinthető az életmű legsikeresebb és legkiemelkedőbb darabjának, amiben a XX. század második felébe kalauzol minket az írónő, a második világháború végétől egészen 2006-ig tart az Évek idősíkja.
A könyv lényegében egy kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen bele vannak ágyazódva a társadalmi és történelmi kontextusba, így egy egész generáció magáénak érezheti, azonosulni tud vele.
Az 1940-ben, Lillebonne-ban született írónő szülei szegénységből küzdötték fel magukat a polgári életbe, amely tapasztalat meg is határozta az írónő műveinek témáját, nézőpontját. Kezdeti munkásságában a vidék életével foglalkozott, klasszikus stílusban írt, ennek ellenére nem tartja magát szépirodalmi írónőnek, sokkal inkább: „saját magam etnológusának tartom magam”. Műveiben Marcel Proust irodalmi hatása érhető tetten leginkább. Apjáról (La place) és anyjáról (Une Femme) festett portréiban nem csak a szülei karakterét, személyiségét mutatja be, hanem azt is, hogy hogyan alakította ezt a társadalmi közeg vagy éppen a történelem. Az írást magát olyan politikai aktusnak, aktivizmusnak tartja, ami segít a társadalmi egyenlőtlenségek feltárásban. Az abortuszát feldolgozó könyvéből (L’événement) pedig film is készült, ami pedig 2021-ben megnyerte a velencei filmfesztivál fődíját.
2022-es béke-Nobel-díj
Kép forrása: itt
Az idei béke-Nobel-díjat két emberi jogi szervezet, az orosz Memorial és az ukrán Center for Civil Liberties, valamint az emberi jogokért felszólaló belarusz aktivista, Alesz Bjaljacki megosztva kapták. Az indoklásban többek között a civilek a társadalom békés és demokratikus működésének elősegítésében betöltött fontos szerepét, valamint a hatalom bírálásához való jogot és ezen alapvető állampolgári jogok gyakorlásának és védelmének fontosságát emelték ki.
Az egyik díjazott, a belarusz Alesz Bjaljacki aktivista jelenleg is előzetes letartóztatásban van.
Először 2011-től 2014-ig ült börtönben adócsalás bűntette miatt, majd 2020-ban ismét őrizetbe vették, a független választási bizottság által megállapított választási csalást követően. Alesz Bjaljacki 1996-ban alapította a Tavasz (Viaszna) névre hallgató emberi jogi központot válaszul Alekszandr Lukasenko belarusz elnök elnyomó, diktatórikus intézkedéseire.
Az orosz Memorialt még 1980-ban alapították orosz disszidensek, ezáltal Oroszország egyik legrégebbi emberi jogi szervezete. A Memorial célja a kezdetekben is a koncepciós perek, a politikai elnyomások és az áldozatok dokumentálása, valamint az emberi jogok melletti nyilvános kiállás volt.
2006-ban csak figyelmeztetést kaptak az orosz szervektől, majd 2014-ben külföldi ügynökökként listázták, 2021-ben pedig fel is számolták őket. Ennek ellenére hisznek a céljuk elérésében, az áldozatoknak nyújtott segítség erejében és az erőszak elleni küzdelemben. A Nobel-békedíj hírére közölte a szervezet, hogy a felszámolás ellenére is folytatják jogvédő tevékenységüket.
A harmadik díjazott az ukrán Center for Civil Liberties nevű emberi jogi szervezet. A 2007-ben alapított szervezet figyelemmel kísérte a politikai üldöztetéseket a megszállt Krím félszigeten, dokumentálta a háborús bűnöket, valamint az emberiesség elleni bűncselekményeket többek között a donbaszi háború során. Az Oroszország által 2022-ben elindított ukrajnai invázió óta is részt vesz a háborús bűnök feltárásában, az emberi jogok védelmében.
Kiemelt kép forrása: itt
