Egy zimankós januári estén felszálltam a Blaha Lujza tér sarkán várakozó 99-es buszra, s a kék járművel elvitettem magam a Magdolnanegyed szívébe. Úticélom a Kenguru és a Liza, a rókatündér című filmekből ismert Mátyás tér volt, pontosabban a tér sarkán álló hajdani kesztyűgyár, amely ipari múltját levetkőzve immáron közösségi házként és galériaként funkcionál, az itt lakó polgárok örömére. E falak között nyílt meg 2025. január 14-én Csapó Ida „…a lány az éppen, hogy csak van…” című kiállítása, amely harminc, párnahuzatba álmodott portréval kíván gondolatokat ébreszteni a női szerepvállalással kapcsolatosan az odalátogatókban. Akad köztük ókori matematikus és romantika korabeli írónő, diplomata és háborús embermentő, számítástechnikus és dadaista képzőművész. Mindannyian hozzátettek valamit a világhoz, és ami talán a legjobban összeköti őket, azt az angolszász terminológiából kölcsönzött „történelmi nővériség” (historical sisterhood) fogalmával lehet kifejezni. E közös, a múltat, jelent és jövőt áthidaló kapocs megjelenítéséről, továbbá a sok eseteben úttörő, nagyon is innovatív életutakról esik szó a tárlatot bemutató cikkben.
