Mezei Sándor Dunaújváros egykoron a szocializmus mintavárosaként épült fel, és az ezredfordulón a sport fellegvára volt. A város életében meghatározó szerepet betöltő Dunai Vasmű sportegyesülete a rendszerváltást követően a Dunaferr SE nevet vette fel. A 2000-es évek elején a női és férfi kézilabdacsapat, labdarúgók, röplabdázók és a jégkorongozók is magyar bajnoki címeket ünnepelhettek. Napjainkra a kohászattal és gépészettel foglalkozó Dunaferr csoport működése is kérdésessé vált.
Az alapítások
A Magyar Dolgozók Pártjának 1949 áprilisában hozott rendelete szerint Magyarország a vas és acél országává kellett, hogy váljon. Az első ötéves terv részeként egy szovjet mintára létesített kohászat és az azt kiszolgáló város megépítése volt a cél. A város megépítése helyének a Duna jobb partján fekvő, alig 4000 főt számláló mezőföldi települést, Dunapentelét jelölték ki. Az első munkálatok 1950-ben kezdődtek meg; a közhiedelemmel ellentétben azonban nem rabok és kulákok, hanem lelkes környékbeli fiatal földművesek és a jobb élet reményében ideköltözött munkások dolgoztak a gigantikus projekten. Egy évvel később a település város lett, és új nevet kapott. A béketáborban bevett szokás szerint az akkori mindenható vezető, Joszif Visszarionovics Sztálin tiszteletére a helységet Sztálinvárosra keresztelték át.
A korabeli beszámolók szerint a vasmű és a lakóházak építése mellett a sportlétesítmények építése is megkezdődött. A Központi Sporttelepet 1952-ben adták át, amely 7000 néző befogadására volt alkalmas. A városban már 2000 dolgozó szerzett MHK-jelvényt és megalakult két sportklub is, a Dunapentelei Vasas és a Sztálin Vasmű Építők SE.
Forrás: Fortepan / Gallai Sándor
Politikai hatások
A szocializmus rendszere hamar felismerte a sport propagandahatását, amely kiterjedt az amatőr tömegsportra és a versenysportra is. Az igazolt sportolók eredményességük függvényében kaptak támogatást a párttól, a nézőknek pedig az olcsó jegyek révén biztosították a lehetőséget a kikapcsolódásra. Sztálinváros létjogosultsága és sporteredményeinek fontossága sokkal inkább volt politikai, mint gazdasági, vagy sportszakmai kérdés.
A Sztálin Vasmű Építők SK labdarúgócsapata végül a másodosztályba kapott besorolást. A csapat nagy részét nem a városlakók, hanem Budapestről és Szegedről szerződtetett játékosok alkották. Első bajnoki mérkőzését 1952. február 10-én játszotta le, a Vörös Meteor Nemzeti Bank együttese ellen. A szezon közepére elkészült a Központi Sporttelep is, melynek megnyitó ünnepségén az Óbudai Gázgyár SE látogatott a Duna partjára. A szezon végén az Építők magabiztosan, vereség nélkül nyerték meg az NB II. középcsoportját, később az osztályozó mérkőzésen vívták ki a feljutás jogát az első osztályba.
A feljutást követően az első osztályban két évet töltött el a csapat. Az 1953-as szezonban a 14 csapatos bajnokságban a bennmaradást érő 12. helyen zárt a klub. Ekkoriban szovjet mintára a bajnokságot naptári évben, tavasztól őszig játszották. Eközben a városfejlesztés és a vasmű építésének üteme folyamatosan lassult. Az addig az építkezési dolgozók szakszervezetének egyesületeként szereplő Építők is veszélybe került. Az építőipar visszaszorulásával és a gyár folyamatos bővülésének eredményeként novemberben, a Szombathely elleni találkozó előtt tájékoztatták a közönséget arról, hogy a csapat neve Sztálinvárosi Vasasra változott, színei pedig kék-fehérről piros-fehérre. Így egy évvel Sztálin halálát követően, 1954. decemberében már Sztálinvárosi Vasas SK néven estek ki az első osztály küzdelmeiből.
Az 1956-os forradalom eseményei többszörös névváltozást eredményeztek. Október 23-án Dunapentelei Vasasra változott a klub neve. A bajnokság későbbi, 1957 tavaszán folytatódó szakaszában Dunapenteleti Sport Club néven szerepelt a labdarúgócsapat, azonban az utolsó két játéknapon ismét Sztálinvárosi Vasasként találhatóak a jegyzőkönyvben.
Később, 1959-ben a Vasas nevét Kohászra módosították, majd a város 1961-es átkeresztelésének következtében a csapat Dunaújvárosi Kohász SE néven szerepelt. Végül négy évvel később, 1965-ben lett ismét az első osztály tagja a DKSE. A Kádár-korszakban már nem volt kiemelt jelentőségű sem Dunaújváros, sem annak sportélete. Ezért a csapat hol az első-, hol a másodvonalban küzdött.
A szocialista projekt a kapitalizmusban érik be
Dunaújváros sportjának aranykora a rendszerváltást követően köszöntött be. Ma már azt mondhatnánk, hogy a kommunizmusban létrehozott modell – a gyár tulajdonolja vagy nagy mértékben támogatja az egyesületet – úttörőnek számított. Külföldi példa erre a labdarúgásban a németországi Wolfsburg csapata, ahol a Volkswagen-csoportnak vannak érdekeltségei, vagy korábban a Philips gyárnak Eindhovenben, a PSV csapatában, melynek teljes neve Philips Sport Vereniging.
Magyarországon a rendszerváltást és a privatizációt követően a Dunai Vasművek helyett megjelent a Dunaferr csoport, mely jelentősen támogatta az egyesület szakosztályait. Az anyagi biztonság és kiszámíthatóság komoly hazai és nemzetközi eredményeket hozott. Ezen időszak alatt a női kézilabdacsapat ötször nyerte mag a bajnokságot, és elhódította a BEK- és a KEK-serleget, illetve megnyerték az EHF-kupát is, de bajnoki címet ünnepeltek a férfi kézilabdázók, a jégkorongozók és a röplabdázók is.
A futballisták 2000-ben lettek aranyérmesek. A bajnoki címet egy második, majd egy negyedik hely követte, 2002-ben bekerültek a Magyar Kupa elődöntőjébe. A sikerkorszakot komoly mélyrepülés követte, hiszen a kiemelt partner, a Dunaferr cégcsoport is komoly válságban szenvedett.
Forrás: dunaujvarosmesel
Megszűnések, átalakulások
2003-ban adták a Dunaferr FC új stadionját, de a csapat az utolsó helyen zárt a bajnokságban, és kiesett az első osztályból. Az új idényben a másodosztályban szereplő labdarúgócsapat már Dunaújvárosi FC néven szerepelt. Hiábavalóak voltak a komoly erőfeszítések arra, hogy a csapat újra a legmagasabb osztályban szerepeljen. Megpróbáltak új névadó szponzort találni, egy idényre visszavették a Kohász nevet is, de az anyagi gondokkal küzdő egyesület labdarúgó szakosztálya 2009-re megszűnt. Helyét az 1998-as alapítású Dunaújváros Pálhalma Agrospeciál SE vette át, amely a 2010-es években felcsillantotta a reményt, hogy a Duna-parti városnak ismét meghatározó labdarúgócsapat legyen, de egyszezonos első osztálybeli szereplést követően kiestek a második vonalba, jelenleg pedig stabilan a harmadosztály tagjai.
Hiába szűnt meg a labdarúgás a Dunaferr SE-nél, a kisebb költségvetésű szakosztályok, mint a birkózás, a jégkorong, a kajak-kenu, a kézilabda, a röplabda, a torna és az úszás még több mint 10 éven keresztül ezen a néven szerepeltek. Az egységes klub mára azonban ebben a formában is megszűnt és átalakult, azonban a dunaújvárosi sportélet a mai napig aktív, és a sikerek sem kerülték el a Fejér megyei várost. A jégkorongosok Dunaújvárosi Acélbikák néven a 2010-es években magyar bajnoki és magyar kupagyőzelmeket ünnepelhettek. A Dunaferr SE végül 2021-ben szűnt meg; a megváltozott klubnév a Dunaújvárosi Központi Sportegyesület lett. Az átalakult DKSE több, mint 700 igazolt sportolójával és 5 szakosztályával szolgálja ki a városlakók sportolási igényeit.
