Egy krumplival megrakott szekéren – Károlyi Mihály emlékiratai III.

1919 július eleje. Károlyi Mihály, ex-miniszterelnök és -köztársasági elnök egy krumplival megrakott szekéren hagyta el az országot a családjával, és ezzel megkezdődött huszonhét évig tartó száműzetése. Útja ezután Olaszországon, Jugoszlávián, Anglián, Franciaországon, Mexikón és az Egyesült Államokon át vezetett – sőt, a Szovjetuniót is meglátogatta –, és csak 1946-ban térhetett ismét haza. Jelen cikk az emigráns Károlyi szerencsétlenségeinek sorozatát mutatja be.

Underground kísérleti filmfesztivált tartanak Esztergomban

A Celluloidra Revolverrel egy alulról szerveződő tudományos és művészeti platform; első fesztiváljukra közel 50 országból érkeztek a megpályázott alkotások, melyekből hétórányi filmanyagot vetítenek majd le az esztergomi Kaleidoszkóp Házban, egybekötve különböző filmes műhelyekkel, szakmai konferenciával, performanszokkal és kísérleti dj szettekkel.

Gyógyító Művészet

A festmények néha titokzatos varázzsal bírnak. Vajon mi lehet az a bűbájos erő, amely évszázadok óta rabul ejti a kíváncsi ember tekintetét, mi lehet az a vonzás, melynek hatására hosszú órákat is eltöltünk egy-egy vászon előtt, sakkjátszmába bonyolódva tekintetünk és a részletek között? Megeshet, hogy a válasz talán annyira profán, hogy sutba dobhatjuk minden előre megfogalmazott elméletünket és műelemző koncepciónkat egy-egy, a rejtély nyitját jelentő elem kedvéért – amint azt a művészi viccnek és ötletes reklámnak egyaránt beillő, az ausztriai Bad Ischlben található Kur-Apotheke gyógyszertár sikátora sugallja.

John Wick helyett viccjancsi: Kinyírni a világot – kritika

A manapság leginkább a John Wick-filmek által képviselt, ponyvás-képregényes világban játszódó, „mindenkit halomra gyilkolós” akciófilmek receptje általában nem túl bonyolult, és még a kevésbé emlékezetes darabok is jó szórakozást tudnak nyújtani másfél-két órára. A Kinyírni a világot is ezt a műfajt képviselné, de nem elégszik meg a szokásos összetevőkkel: hozzáad a képlethez egy szatirikus disztópia-hátteret, egy enyhén meta narrációt, és egy jó nagy adag poénkodást. Stílusos és egyedi műfajmix próbált volna lenni – helyette inkább annak lesz a bizonyítéka, hogy néha mégiscsak jobb a beváltnál maradni.