Ismerj meg minket – Sant’Egidio közösség

Fontos számodra a társadalmi felelősségvállalás? Szívesen segítenél hajléktalanoknak, menekülteknek, időseknek és lennél a barátjuk? Nyitott lennél arra, hogy mindezt egy keresztény közösség támogatásával tedd? Ha bármelyik kérdésre igennel felelnél, akkor ez a cikk neked szól. Ismerd meg közösségünket, a Sant’Egidio közösséget. Szűcs Adél cikke.

VÁLSÁG – MI (LESZ) VÉGRE?: Tudósítás a XIII. Esztétika – Mi végre? konferenciáról

Válság. Ezzel a figyelemfelhívó-figyelmeztető címmel rendezték meg a XIII. Esztétika – Mi végre? (EMV) konferenciát az ELTE hallgatói. A hallgatók által szervezett, ám a hallgatói körön kívül is széles érdeklődést kiváltó konferencia arra a tapintható válságjelenségre reagált, amely a mai esztétika- és tudományművelést jellemzi. Az egyetemi oktatók kirívóan alacsony fizetése, a megélhetési gondok miatt pályaelhagyó hallgatók, illetve az állandó forráshiánnyal küzdő tanszékek – ez csupán néhány olyan mérhető eleme annak a válságnak, amelyre válaszként született az idei EMV konferencia. Célja mégsem egy krízishelyzet kikiáltása volt, hanem annak megmutatása, hogy a most felnövő, tudományművelő generáció miként viszonyul a válság fogalmához, illetve hogy milyen kortárs vagy történeti jelenségekben keresi rá válaszait.

Délutáni avantgárd műfaj – PowerPoint Triptichon

„Először megidézzük a személyt, majd megidézzük a művet, s végül hidat képezünk az életmű és az alkotó között” – e szavakkal vette kezdetét 2024. június 6-án délután az óbudai Kassák Múzeumban tartott Hommage á Han Anna (1943–2019) című pódiumbeszélgetés. Az Uitz Béla és az orosz ikon/avantgárd-kiállítás mellékeseményeként megrendezett programon a Han Anna-iskola növendékei emlékeztek meg egykori mesterükről, aki maga is ezer szállal kötődött a századfordulós orosz művészet, valamint az avantgárd témájához. A rendezvény alcíme – Vizualitás és irodalom az orosz szimbolizmus és avantgárd műfajában – hű maradt magához, ám az előadói műfaj terén észrevehető volt némi újragondolás. A lehető legjobb értelemben.

Bartók-alternatívák

A budai Fonódó. Suhanó Duna-part, csendbe burkolózó Hűvösvölgy, az egyenesen is kanyargó Váralja vagy a buborékba fúló Budafok. Megannyi sárga csík tekereg inda módjára a főváros B betűs oldalán, s mi nap mint nap láthatjuk ablakaikból az ismert csodákat: a Várat, a Gellérthegy hatalmas szikláját, a Városmajor patinás villáit. De mi a helyzet a rejtett varázzsal? Egy-egy balkonnal, a fátyolként összeboruló ágak játékával, a kávé- és péksütemény-illatú kis közökkel? A megélt pillanat varázsával. Mert minden egyes megálló megannyi történetet rejt, emberi sorsokat, a Múlt és a Jelen összefonódását.

            Az ehhez hasonló nagybetűs pillanatok megélésében segédkeznek a kávézók. Otthonos zugok, elmélyülésre vagy épp a zsivajban való elveszésre alkalmas helyek, amelyek nagyszerű kiindulópontjai az érzéki és vállalkozó szellem intellektuális kalandozásainak. Hajdanában Budapest Közép-Európa egyik kávéfővárosa volt. A békebeli idők azóta korrá nemesedtek, ám az ízek és a történetek megmaradtak. Sőt mi több, gazdagodtak. Ezt a gazdagságot segít feltárni és megélni a 19-es járat, amely úgy is ismeretes, mint: a Cukorvillamos.

Tarthatatlan polarizáltság: Polgárháború – kritika

Alex Garland (Ex Machina, Expedíció, 28 nappal később) íróként kezdte filmes munkásságát és legújabb alkotása kiemelt helyet tölthet be az életműben, hiszen a híressé vált direktor régóta hangoztatja, hogy befejezi rendezői pályafutását, így pedig a Polgárháborúval záródhat a kánon. Tényleges döntés még nem született, a forgatókönyvírói szféra pedig továbbra is szimpatikus számára, így a legjobb dolog, ha maga az alkotás kapja a fókuszt, mert ehhez a filmcímhez önmagában kihívás felérni.