Csitneki Nóra Kétnapos interdiszciplináris metálzenei konferenciát hirdetett az ELTE esztétika tanszéke. A november 28–29-én megtartott tudományos metálrendezvényen a zenei műfaj társadalmi és kulturális sajátosságairól gondolkodtak közösen különböző diszciplínák szakemberei. A konferencia programtáblája sűrű volt, a tizenöt perces etapok után mindenki hozzá szeretetett volna szólni a témákhoz. Ez a feszített tempó felruházta az eseményt egyfajta már-már zenei lüktetéssel: szinte érezni lehetett a basszus dübörgését a B épület padjaiban ülve.
Kulturális fagyhalál
A dékáni köszöntő után Metálfizika címmel egy plenáris előadás következett. Nemes Z. Márió esztéta, költő és Kulcsár Géza író, technológia- és művészetkutató a korai norvég black metal eszkatológiáját és ikonológiáját vizsgálták meg. A black metal ikonológiai elemei könnyen felismerhetők és reprodukálhatók, jegyezte meg Nemes Z.„A tűz, a víz és a jég egyfajta befelé irányuló romboló rítusokat jelölt, amely törekvések a zeneiségben is megjelentek.” Kulcsár szerint a black metal a leépítkezésével és az új értékrendek építésével az újjászületés reményében ugyanúgy a végpont felé törekszik, mint a kereszténység tanításainak apokalipszise. Az előadók párhuzamot vontak a korai norvég black metal együttesek – kiemeltképpen a Mayhem – templomégetési rítusai és a kereszténység égőáldozat-felmutatásai között.
Szó esett a black metal kudarcáról is, a folytonos elidegenítés és a romosított zenei struktúra végül a műfaj kudarcává vált. Mivel teljes mértékben nem lehet ezt a fajta zenei struktúrát megvalósítani, csak felhígítva, ezért másodrangú lesz, eladhatóvá válik, ez a black metal kulturális fagyhalála. A közönség ezen sorok hatására nyugtalanul mozgolódni kezdett. Erős kezdése volt ez az előadás a konferenciának, megalapozta a hangulatot. A kérdésre, hogy miképp lehet feloldani ezt a paradoxont, Nemes Z. Márió a tökéletes black metal képének felrajzolásával válaszolt. „A tökéletes black metal utópisztikus; az ember vagy nem hallja, mivel nincs hangja, vagy szimplán beleőrül.”
Zavaró kultúra kiszorítása
Az első szekcióban, a Metál-hálózatok cím alatt az inkább gyakorlati alapokon nyugvó kutatások egy része összpontosult. Bali Dávid (a Believe nevű globális zenei cég munkatársa) azt vizsgálta meg, hogyan működik a Spotify algoritmikus kiemelése az extrém zenéknél. Az algoritmikus kiemelés az, amikor az ízlésünk alapján ajánl egy új zenét a platform. A konklúzió sejthető: a rock- és a metálzenék kamatoznak legkevesebbet a discovery mode-ból. A konverzió mértéke, vagyis az, hogy hányan mentettek le egy adott zenét, meghatározó ezen stílusoknál is, viszont leginkább régi, nagy kultuszú zenekarokat támogat meg, mint a Slayer, a Carcass vagy a Testament.
Berki Márk földrajztudós, a fővárosi hardcore punk koncerthelyszínek marginalizálódását tárta fel: azt, hogy az elmúlt években hogyan szűntek meg sorra az ikonikus koncertterek, vagy éppen költöztek kevésbé látogatottabb helyekre, mint a Barba Negra vagy a Dürer Kert. Fájó pont lehet ez a zenekedvelő embereknek, főleg most, hogy az Auróra kultúrház, zenei helyszín is bezárja kapuit. Berki térképekkel szemléltette a helyszínek változását, emellett hangsúlyozta azt, hogy elindult egy törekvés, melyben a „zavaró kultúra” helyett a középosztálybeli kultúrát támogatják állami szinten. „Felváltják a koncerthelyszíneket és a független művészi szférákat a nagy kávéházak.”
A Metál-hálózatok szekciót Borsi Balázs hálózatkutató és egyetemi tanár zárta, aki hálózati struktúrákon keresztül mutatta be a thrash metal zenekarok túlélési analízisét. Más szóval azt, hogy miért lehetséges egyes zenekaroknál az, hogy felbomlanak, mégis képesek újra összeállni. Kiemelte a különféle zenekari tagok jelentőségét. „Alapítótag, hűséges, networker.” Ha az alapítótag és a hűséges megmarad az alapfelállásban, a zenekar sokáig fennmarad – szólt az elmélet.
Tömegpánik, sufnituning
A szünetben a második emelet merchös pultjánál az érdeklődőknek lehetőségük nyílt metálos matricákat és programfüzetet is vásárolni. A füzet önmagában is gyönyörű volt, az előadások absztraktjait szemléletes ábrák, rajzok kísérték. Csak egy kis ízelítő: néhol megbújt egy pár bogár, a zenekartagok fejeivel ékesített pókok, lepkék, és egy egész oldalt szenteltek egy kéznek, amit egy emberi száj szelt ketté.
A műfajtörténeti szekció is hasonló izgalmakat rejtett, mint az előzők. Először Gyulai Attila politológus ismertette a war metal műfaját, amelyet a black metalon belüli törésvonalként jellemzett. Emellett megjegyezte, hogy a war metal nem azonos a dallamos, háborúról szóló metálzenékkel: a black, a grind és a death metal keverékeként írható le leginkább.
Fülöp Barnabás irodalmár az első magyarországi Iron Maiden-koncert sajtóvisszhangját vette górcső alá. Előadásából kiderült, hogy a sajtó inkább a színpadtematikával foglalkozott az esztétikai minőség helyett. Emellett kiemelte, hogy a koncert során tudatosult először a magyar metálhallgató közösségben a magyar metálzenék hiányossága a nyugataikhoz képest. A koncerten felléptek magyar metálzenekarok is előzenekarként. És érezhető volt a különbség a főzenekar és az előzenekar között.
Turbucz Dávid történész szintén egy sajtóeseményt vizsgált meg, amelyet előadásában a filozofikus felhang és a puszta tárgyilagos médiaelemzés keveredésével mutatott be. A fő kérdése ez volt: sátánista-e a metál? Turbucz e kapcsán a mezőkovácsházi testvérgyilkosság bulvársajtóban leverődő visszhangját elemezte ki.
A nehéz téma után üdítő jelleggel hatott a nézőkre Csatári Bence újságíró előadása a Pokolgép zenekarról. Az előadás végigvette azt, miképpen ágyazódhatott be a rendszerváltás előtt Magyarországon a heavy metal műfaja. Szóba került a külföldi stíluselemek beékelődése a magyar zenébe, és a zenekarok terjeszkedésében nagy szerepet játszó demókazetta, illetve a „sufnituning módszer”, amikor videómagnókon másoltak zenéket a televízióból.
Az egész test egy füllé változik
Fekete Róbert hangzásesztétikai szempontokból vizsgálta meg a metál egyik alműfaját, az indusztriált, vagyis a zajzenét. Kitért többek között arra, hogy a műfajban jelenleg nagyon sok a politikai tartalom, megjegyezte, hogy ez csak kortünet, régen nem így volt. Takáts Márk előadása Hangzabálás és hangfal – a metál szónikus térbelisége címmel a műfaj hangzásbeli különlegességeire tért ki, kiemelve a hosszantartó gépies gitárriffeket és a torzított énekhang fontosságát. Földvári Ármin az ELTE esztétika tanszékének doktorandusza a minimalista metált vette górcső alá. Szerinte ez a fajta zene olyan hangélményt nyújt, mintha az embert bezárnák egy falba: a vibráló, hullámzó hang az egész testet egy füllé változtatja.
Győrffy László képzőművész előadásában szemléletesen fonódott össze az indusztriális zene a kortárs képzőművészeti tendenciákkal. A műfaj vizuális kísérőit – például albumborítókat, illetve videóklipeket – vizsgálta meg, különböző testreprezentációk szempontjából. Véleménye szerint a borítók fontos elme volt valamilyen fajta modifikált test felé törekvés. „A test olyan, mint egy mondat – jegyezte meg – arra hív, hogy összerakjuk.”
Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogyan lehet megjegyezni ennyi fajta metálkategóriát. Bordás Máté irodalomtudós csavart még egyet a konferencia struktúráján, és a metált mint szubkulturális műfajt beemelte a mainstreambe. Pop-metál és poszthumán kommersz címmel adott elő, előadásában a Bring me the horizon zenekar világát mutatta be, a NExgen lemezen keresztül, illetve azt, hogy hogyan fonódik egybe a kommersz a rétegműfajjal. Konklúziója szerint a végeredmény egy túlságosan illusztratív, szájbarágós zenévé vált.
Queer perspektíva, goth és glitch
Kiss Kata Dóra társadalomtudós szerint az utóbbi években a nemzetközi metálkutatásokban a queer perspektíva egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Ezen vonal mentén vizsgálta meg a férfi test reprezentációit a metál- és a goth zenében. A kutatása alapján a metálban megjelenő férfitestek test hipermaszkulinitása figyelhető meg, amelyek egyfajta kifelé vezetett agressziót tükröznek. Példaként hozta a Type O Negative énekesét, illetve a Metallicát, különböző újságcímlapokkal és plakátokkal illusztrálva előadását. Ellenpéldának a goth műfajban megjelenő érzelmes, befelé forduló, dekadens, sokszor androgün férfitípust állította. További kutatása e zenei szakadék megjelenésének okait keresi.
Szabó Máté esztéta a glitch konstrukcióját vizsgálta, amely a zenében egyfajta mikroszakadás, szünet megjelenése, a zene anyagvisszafojtása. Majd Farkas László író, zenész a metál az elektronikus zenei szubkultúrában való megjelenését elemezte. Elmondta többek között azt is, hogy a metál és az indusztriál összefonódásával a zene fogyaszthatóvá válik, technós jelleget kap.
A konferencia második napján a műfaj olyan határterületei kerültek szóba, mint a komolyzene, a gyógypedagógia és a nyelvészet. A résztvevők emellett betekintést nyerhettek a keleti metál szubkultúrába is. A második napról készült beszámolónkat ide kattintva tudjátok elolvasni.
A kiemelt kép forrása: Boér Bence
