Csitneki Nóra Újszerű szöveggondozó műhelysorozatot hirdet a Liget folyóirat, Grafománia címmel. A műhely igyekszik felkarolni a feltörekvő szerzőket, és kemény de konstruktív kritikával segíteni útjukat a szépirodalmi pályájuk során. Az első műhelyre szeptember 17-én Horgas Judit és Csury Balázs szervezésében a Grundon került sor. Az eseményről Csitneki Nóra írt beszámolót.
Kacskaringós út vezet a Bazsesz teremig. Sehol nincs kitáblázva, hogy Liget műhely, így hamar el is tévedek, és egy csapat orvostanhallgatóhoz ülök le véletlenül, akik éppen a legfrissebb kórházi tapasztalataikról beszélgetnek. A szellemes félrevezetés után persze útbaigazítanak; kicsi, eldugott terembe fészkelte be magát műhely. A falat élénk pirosra festették, és körben végig színes képek díszítik. Ideális hely a kreatív folyamatok megindítására. A műhelyezők már egy körben ülnek, a moderátorok is köztük bújnak meg, ezzel jelezvén, hogy itt nincs alá-fölé rendeltségi viszony.
A műhely tematikáját ezután Csury Balázs ismerteti, és megkér bennünket, hogy tegeződjünk, ugyanis „munkások, összeesküvők és műhelytagok mindig tegeződnek”. A programsorozat célja a befogadó szöveggondozás megvalósítása, élőben. A műhelyre vitt szövegek nem publikációra készülnek, emeli ki Horgas Judit, a másik koordinátor. Csupán az a fontos, hogy a szerző releváns kritikát kapjon, és a kritika vonalán képes legyen tovább fejlődni. Ilyen támpontok lehetnek például a szövegek esztétikai, narratív és stilisztikai bírálatai. Az előre beküldött írásokat a vezetők névvel ellátva egy dokumentumba helyezik, melyet minden jelenlévő elérhet. Egy alkalommal az első 5-6 szöveget vesszük végig, mindenki magában olvassa az adott művet, és utána érdemileg hozzászólhat, így egy körbeszélgetés alakul ki, amibe a végén maga a szerző is becsatlakozhat.
Filotás Karina szövegével kezdünk, Karina rendszeresen publikál különböző folyóiratokban és saját műhelyt is vezet. A szerző verse egy idillinek tűnő, mégis elmérgesedett kapcsolatról, és az abból való kiszabadulásról szól. A narratív szál nem mindenki számára tiszta. A képalkotás bátor, a vers nyelvezetén van még mit csiszolni, állapítjuk meg közösen. A műhelyezők ezután arról kezdenek diskurálni, hogy mégis, hogyan lehet a 21. században egy olyan „lejáratott” képi világú témáról, mint a szerelem újszerűen írni. Meg lehet-e tartani a szélsőségesen romantikus nyelvezetet, vagy ez már egy elavult forma? Megoldásra nem jutunk, mégis remek a gondolatébresztő beszélgetés, amit más műhelyeken eddig nem tapasztaltam.
Graca Endre komikus prózája következik, Endre sok történetet ír ebbe a sajátos fantáziavilágba, amiben a mostani novella is játszódik. Újabb érdekes módszert ismerünk meg, Balázs most Endre reflexióját kéri a saját szövegéről. Kérdés, hogy mi, szerzők mennyire ismerjük a saját kontextusunkat. Ezután együtt megbeszéljük, szerintünk a kontextus mennyire volt érthető, illetve mit lehetne javítani rajta. Horgas Judit kiemeli, hogy a beszélőnevek nem feltétlenül működnek jól egy nem gyerekeknek szánt novellában; vagy a komikusság, vagy a komolyság felé lenne érdemes elvinni a hangsúlyt írásunkban.
A következő szerző verse erős hanghatásokkal, hideg orvosi leírással operál. Aktív vers, jegyzi meg valaki. Konklúziója a fájdalommal való nem szembenézés. Biztos alapokon áll, de stilisztikailag érdemes finomítani rajta egy kicsit.
Kiss Dani mélyen filozofikus, apokaliptikus sugallatú versével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mégis mi számít versnek a 21. században, és kötelező-e rímeket írni. Arra jutunk, hogy a vers formavilága, ma már nem feltétlenül olyan kötött, mint régen. Egy páran leragadnak a műben lévő folyóknál. Sokféleképpen lehet értelmezni a természetes vizeket a versben.
A műhelyről sajnos hamarabb kellett távoznom, így nem tudtam meghallgatni a maradék két szöveget. Majd legközelebb, mert biztos vagyok benne, hogy lesz legközelebb. A mai alkalom kissé filozofikusra sikeredett, a kritika adagolása tágabb értelemben vett irodalmi kérdések vegyítésével egy olyan módszer, melyet még nem tapasztaltam szépírói műhelyeken. A módszer segített egy egyedi légkört teremteni, amelynek köszönhetően a szerzők más perspektívából tudtak a szövegeikre tekinteni. Viszont a műhelyi diskurzusok sokszor nem a szövegekkel foglalkoztak, hanem inkább az írás általános folyamatáról szóltak, melyet nem minden szövegnél találtam olyan konstruktívnak. Másik észrevételem a szövegek csöndben olvasásához kapcsolódik. Véleményem szerint sokat segíthet a szerzőnek, ha mások hangján hallja, hogyan szólal meg az írása. Mindezek ellenére a befogadó közeggel és a kemény de hasznos észrevételesekkel együtt, egy támogató, és minőségi műhelynek ígérkezik a Liget folyóirat Grafománia íróműhelye, mely szeretettel vár, már publikáló szerzőket, és még teljesen kezdő tollforgatókat is. A következő programra október 15-én, 18:00-tól fog sor kerülni https://fb.me/e/6L0boMEQ8 ugyanitt, a Grund piros falai között.
A kiemelt kép forrása: https://grafomania.hu/
