Graca Endre Árpád Az Európai Parlament harmadik alkalommal rendezte meg a Citizens’ Language Days konferenciát Luxemburgban és Brüsszelben, december 3–4-én. A programsorozat luxemburgi eseményeihez volt szerencsém csatlakozni kollégáimmal – fordító mesterszakos hallgatókkal –, akik mindannyian különböző EU-tagállamokból érkeztek az uniós fővárosba.
Az eseménysorozat előtt jutott idő Luxembourg (Lëtzebuerg) felfedezésére is, amely bár a világ egyik leggazdagabb országának fővárosa, mégsem feltűnősködik: épített örökségéhez hasonló templomokat vagy palotákat könnyedén találhatunk kisebb-közepes méretű belga, holland, német vagy francia városokban is. Az újabb városrészek, köztük az EU-s negyed (Kirchberg) modern architektúrája monumentális, de igen egyszerű, és teljességgel puritán összképet mutat. A város gazdagsága másban mutatkozik meg: az utcák tiszták, rendezettek, biztonságosak, sőt: a tömegközlekedés ingyenes (bár a buszok néha késnek).
A német és francia kulturális vonzáskörök metszésvonalán található kis ország történelme rendkívül gazdag, a Luxemburgi-ház a középkorban az európai elit élvonalába tartozott. Innen származott a legendás Vak János, akire Luxemburgban nemzeti hősként emlékeznek: 50 éves korában a crécyi csatában vesztette életét – amikor hadba vonult, már tíz éve vak volt. A dinasztiából több német-római császár is kikerült – gondoljunk csak IV. Károly cseh királyra vagy Luxemburgi Zsigmondra.
A dinasztia kihalása után Luxemburg négy évszázadra idegen uralom alá került: megszállták a burgundok, a spanyol és az osztrák Habsburgok, a franciák – XIV. Lajos és később Napóleon is –, területeiből pedig Belgium, Németország és Franciaország is gyarapodott. A napóleoni háborúk után semleges ütközőállammá alakult, ennek ellenére a németek mindkét világháborúban megszállták a nagyhercegséget. A világégések után Luxemburg oszlopos tagja volt az európai együttműködésnek – itt kezdődtek el az ESZAK megalapításáról szóló tárgyalások a luxemburgi születésű Robert Schuman javaslatára –, Luxembourg pedig az Európai Unió egyik fővárosává vált.
A Luxemburgi Nagyhercegségben ma már több mint 170 nemzetiség van jelen. Az ország népessége folyamatosan nő, és majdnem a fele bevándorló. Meglepő módon a legtöbben Portugáliából érkeznek – a 19. század végén a két ország dinasztiái házasságra léptek, azóta különösen jó a kapcsolatuk. Emellett nap mint nap százezrek ingáznak a környező országokból, leginkább a francia határon keresztül. A fővárost szintén bábeli zűrzavar jellemzi, annál is inkább, mert a gyerekek már 4 éves koruktól kezdve nyelveket tanulnak, és 7 éves korukig legalább négy különböző nyelvvel ismerkednek meg: luxemburgi, francia, angol és német. (A luxemburgi nyelv a francia, német és holland keveréke.) A nyelvi kavalkád miatt vannak olyan gyerekek is, akik 6 éves korukig alig szólalnak meg.
A Citizens’ Language Days konferencia december 3-án kezdődött: kerekasztalbeszélgetéseken és workshopokon vettünk részt az Európai Parlament Titkárságán. A konferencia fő témája a közérthető nyelvhasználat és ennek gyakorlati megvalósítása volt az állami és az EU-s kommunikáció szintjén, az Unió soknyelvűségének kontextusában. A jelszó: „united in clarity”.
A közérthető nyelvhasználat fő célja, hogy a nyelvhasználó könnyedén megtalálhassa, értelmezhesse és hasznosíthassa az információt az adott szövegben. A módszer alapelve, hogy a közérdekű információnak közérthetőnek is kell lennie, figyelembe véve a fogyatékkal élőket is – Gosia Wheeler szerint ugyanis az EU népességének 27%-a él fogyatékkal, ami hozzávetőlegesen 101 millió embert jelent. A túlzott leegyszerűsítés azonban kerülendő, hiszen ez információvesztéssel járhat.
Két workshop között találkozhattam az EP magyar nyelvi részlegének két tagjával, és munkájukról, a szervezeti felépítésről és az EU-s fordítók mindennapjairól kérdezhettem őket. Az EU-ban jelenleg 24 hivatalos nyelvet használnak, az EP-ben pedig minden képviselőnek joga van az anyanyelvén felszólalni, illetve az anyanyelvén olvasni a tárgyalt szövegeket, javaslatokat – ez a fordítói munka folyik a EP Titkárságán Luxemburgban.
Egy fordítógyakornokkal is beszélhettem: Paulik Noémi az ELTE-n szerezte meg mesterszakos diplomáját, és jelenleg Luxemburgban végzi az EP 5 hónapos Schuman gyakornoki programját. A program kitűnő lehetőséget nyújt azok számára, akik EU-s fordítói karrierben gondolkodnak, bár a gyakornokság nem előfeltétel – egy sikeres EPSO-vizsga után a fordító bekerül egy adatbázisba, és ezután bármelyik EU-s szervezet ajánlhat neki munkát.
Hosszútávra és 4–5 éves időtartamra is felvesznek fordítókat a belsős csapatokba, emellett a munkának kb. egyharmadát kiszervezik külsős fordítóirodáknak – Magyarországon jelenleg a Lionbridge dolgozik EU-s szövegekkel. Az EP nyelvi részlegén nem csak fordítással foglalkoznak: podcasteket és rádióműsort készítenek, videókat szinkronizálnak és feliratoznak, illetve a My House of European History oldalt is működtetik – mindezt az Európai Unió 24 hivatalos nyelvén.
A kétnapos konferenciának a záróbeszédét Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke, és Valter Mavrič, az EP Fordítói Főigazgatóságának vezetője tartotta.
Források:
Luxembourg City Guide (Luxembourg City Tourist Office, Luxembourg, 2024)
Képek forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsigmond_magyar_kir%C3%A1ly
Europe in your language: https://www.facebook.com/translationeuropa
Saját fotók és a szervezők fotói
