Ocsenás Péter Bence December 8-án a Lumen kávézóban tartották az idei FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) karácsonyt. Az este az új tagok felolvasásával kezdődött, kísérleti zenével és rappel folytatódott, majd tombolával ért véget.
„Tombolát?”‒ kérdezi Szirák Sára, amint belépünk Endrey-Nagy Ágostonnal a Lumen kávézó különtermébe. Lehet választani, szívecske, repülő és hold. A 18-ast választom. Én is azt akartam, szólal meg mögöttem Oláh Péter, kiderül, hogy mindketten november 18-án születtünk. A második sorban foglalunk helyet, az ablak előtt két mikrofon és egy szintetizátor, utóbbi Bordás Máté kísérleti koncertjét előlegezi meg. Lassan megtelik a terem, sok ismerős arc a FISZ prózaműhelyről és a FISZ táborból. Hat után tíz perccel Górász Péter a székek elé lép, kihívja Konkoly Dánielt, együtt köszöntik a vendégeket, röviden összefoglalják a FISZ idei évét, megköszönik a munkatársak befektetett energiáját.
Elsőként a nemrég közzétett Petri György-díj hosszúlistáján szereplő Biró Erika olvas fel, aki a Köztigazda című kötettervével várja az eredményhirdetést. Biró jelenleg Pesten él, angoltanárként dolgozik egy nyelviskolában, gyerekkora óta ír verseket, első megjelenései a Műút és a Palócföld folyóiratokban kaptak helyet. A bemutatkozás végén mosolyogva hozzáteszi, tanárként megszokta, hogy hosszasan magyaráz, ezért még mielőtt túlságosan belelendülne, inkább előveszi a verseit. Öt írást olvas fel, felismerem az egyik Kelet-Nyugati Alkotóműhelyen elhangzó Gabonaszállítókat. „(…) kerülgetjük/ a lezárt utakat a gabonaszállítók/ pora elül körülöttünk hátranézek/ lemaradtál (..)” Elhangzik még a Ne nyújtózkodj, az Agyagbölcső, az Elbújni jöttek és a Függőfolyosó is.
Dr. Czifra Adrienn következik, japanológus, műfordító és költő. 2013- ban jelentek meg az első haikuversei, de novellákat és tudományos írásokat is publikál. Első önálló fordításkötete a Napkút Kiadónál jelent meg 2019-ben, 2021-ben pedig Babits Mihály műfordítói ösztöndíjat nyert. Rendszeresen tart előadásokat japán kulturális rendezvényeken és konferenciákon, fő kutatási területe a 19-20. századi modern haikuköltészet. Több haikuverset is felolvas, a hagyományhoz hűen egymás után kétszer. „Szegény kapuján/ csak a szél kukucskál be/ nincs mit elfújni.”
Déri Anna az ELTE jogtudományi karának hallgatója, közéleti újságíróként dolgozik az ELTE Online oldalánál, prózát és verset ír, szövegeit többek között a Népszava, a Rost és az Új Bekezdés közölte. Ezúttal Vajszínű zsiguli című prózáját olvassa fel.
Endrey-Nagy Ágoston szintén izgulhat a Petri-díj átadóján, Száradó szemek kisírt kertben című kötetével. A KULTer szépirodalmi rovatának szerkesztője, az ELTE magyar szakos hallgatója. Három verset olvas fel, legjobban a Hallásról című szöveg fog meg. „A sír egy vörös agyagsziklába volt vájva, / kőzárja, mint a var, feltépésre csábító.”
Gleb Anitta az egyetemen fotográfia szakon tanult, és egy szabadon választható kreatívírás-kurzus miatt kezdett írni. A 2023-as Margó-díj tízes listáján szerepelt a Pálok című kötetével, a regényéből olvas részletet. A randinapló tizedik alakja Pál10, unott, flegma karakter, gerincén csíktetoválás fut végig, képtelen egyedül randizni, pár pillanat múlva az elbeszélő mégis teljesen meztelenül találja magát Pál10 lakásán.
Horváth Florencia megjelenés előtt álló kötetéből olvas fel két verset, illetve két új szerzeménnyel is előrukkol. Január óta állandó tag, az Alapozáson is felolvasott, szintén magyar szakos az ELTE-n, a Kötetlenül, fiatal, kötet előtt álló szerzőket bemutató sorozat moderátora. „(…) Nekem a figyelmük és a válaszuk kell, nem/ hajuk simítása vállamon, nem az elmúló illatuk.” Elhangzik még az Aki, aki nem, az Előnyeim és az Altamira című vers.
Kertész Mátyás tavaly óta szabadbölcsész az ELTE-n, eszembe jut, hogy már találkoztunk egy KK-s iszogatáson. Hat éve ír verseket, kerekesszékes, egy online FISZ műhelyen lett tag. Élvezi a közeget, inspiráló hasonló érdeklődésű emberekkel megismerkednie. Három verset olvas fel, címek nélkül, témájuk a kerekesszékes állapottal járó érzelmek és a szerelem. A szövegeket nagy taps fogadja a nézőtérről.
Lovas Sz. Judit első verseskötete, a Gazdám, ne hibáztasd a vadászkutyát a Napkút kiadónál jelent meg 2023-ban. Visszatérő témái a BDSM szubkultúra, a gótikus és okkult helyszínek, elbeszélőként szinte kizárólag szubmisszív vagy domináns férfiak bőrébe bújik, az autofikciós műfajban alkot. Verseskötetének második ciklusából olvas fel. Apám háromszázezerért csinált ketrecet.
Szerényi Tamás megtöri a sort, újra próza hangzik el. Egy hosszabb kéziraton dolgozik, coming-of-age story, ami egy kallódó gimis hőssel kezd, az út a felnőtté válás, annak minden negatívumával és pozitívumával együtt. A Körkapcsolás című szövegrészlet egy kosáredzésen bekövetkezett sérüléssel indul, de valójában egy párkapcsolati válságot tár elénk. Tetszik a nyelvezet, mindig izgalmasnak találtam a szókimondó tinédzser hangot, a hosszabb mondatok sodró jellegét. „Hát minket is jól beszarattál, nehogy már a Jocit kelljen játszatni! ‒ vihog Sanya, és kifújja az orrát a fekete Bulls mezbe.”
Vöröskéry Dóra ‒ ismét próza ‒, készülő Margaréta blues című regénykéziratából olvas fel, ami egy ifjúsági utaztató kalandregény lesz egy testvértrió és egy országokon átívelő barátság főszereplésével. Ez lesz a harmadik kötete a Röpképtelen madarak és a Pozitív egész számok jelentőségéről után.
Zakariás Cecília zárja a sort, előre bocsánatot kér, hogy ő is prózát olvas fel. Anglisztika szakos bölcsészként végzett, a FISZ-szel 2019-ben találkozott az akkor még Bicskanyitogatóknak nevezett prózaműhelyen. Azóta is jár a műhelyre, eszembe jut, a decemberi alkalmon találkoztunk is. Inspirálónak tartja a közeget, élvezi az írás iránt érdeklődőkkel való közös munkát.
Górász szünetet rendel el, Ágostonnal és Bánfalvi Samuval kimegyünk levegőzni. Bent hagyom a kabátomat, dideregve beszélgetünk, kifejtjük tippjeinket a Petrire, szóba kerül a fiatal prózaírók helyzete, hogy milyen kevesen írunk csak prózát. Bordás kísérleti elektronikájára érünk vissza, megbűvölve nézem a vezetékekkel teletűzdelt szintetizátort, mivel a dark synthwave stílusa közel áll hozzám, hamar tudok azonosulni a hanghullámokkal.
Kezdődik a tombola, a hátsó sorba ülünk le, én a szív tizennyolcasomat, Ágoston a kék huszonegyesét szorongatja. Van az asztalon minden, ami az irodalmi szem-szájnak ingere, ÉS-előfizetés, dedikált könyv Fehér Renátótól, Bánki Évától vagy éppen Nádasdy Ádámtól, de a PIM- és a Starbucks-utalvány is jól hangzik. Górász olvassa fel a nyertes számokat, a szerencsés, miután átvette a nyereményt, kihúzza a következő számot. Kezdeti félelmem, miszerint hogyan fogok kimenni a székek között átvenni a nyereményt, lassan elillan. Két triplázónk is van Szabados Attila és Horváth Florencia személyében, a győzteseket taps és ujjongás fogadja.
„Akkor folytatódjon kötetlenül!” ‒ mondja Górász, miután gratulált a nyerteseknek. Jó hangulatú beszélgetés, nevetés, poharak koccanása. Mi is maradunk még pár percig, aztán elköszönünk, otthagyjuk a Lumen kávézót, ki megint a hidegbe. Szerencsére ezúttal a kabátomat is magammal viszem.
Fotók: Gondos Mária Magdolna
