Nagy Jázmin Mi is az az Okuláré Projekt? A kezdeményezést a Fiatal Drámaírók Háza indította újra a METRO WORKS színházművészeti szabadiskolával, célja pedig pályakezdő drámaírók segítése, egy platform megteremtése, ahol megmutathatják, mit tudnak. A szervezet évente pár alkalommal pályázatot ír ki, amire 15-20 percben felolvasható és előadható drámákat küldhetnek be a jelentkezők. A szervezők megadnak egy hívószót, ami kijelöli a tematikát, az írók pedig ebben a témakörben, vagy ahhoz kapcsolódóan adhatnak le szövegeket. A leadott pályaművek közül három kerül kiválasztásra és megvalósításra (amolyan „félszínház-szerűen”, megrendezett jelenetek, amit a színészek eljátszanak, de szövegkönyvvel a kezükben mozognak a színpadon), a meghirdetett esték végén pedig a nézők ezekre szavazhatnak, melyiket találták a legjobbnak.
Most a „rózsaszín” hívószóra leadott drámák budapesti fordulóját rendezték meg április 12-én a Trafóban, amire én is ellátogattam. A következő pár hétben számos más helyszínen is előadásra kerülnek majd a pályamunkák, mint Debrecen, Sopron, Szeged, Nagykanizsa és Győr, illetve külföldön: Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Edmonton, Vancouver, Japán, Kolumbia, Bécs, Tel-Aviv és Berlin. Minden helyszínen szavazást tartanak majd az este végén, a pályázat nyertese pedig ezeknek összesítése alapján kerül ki.
Minden Okuláré Projekt alkalom egy játékkal kezdődik. Párba kell állni a mellettünk ülővel, és az est házigazdájának (Horváth Benji – aki a Fiatal Drámaírók Házának alapítója is egyben) három eldöntendő kérdésére válaszolni. Ha a két játékos válasza egyezik, kapnak egy pontot. Az első kérdés a Kutya vagy macska? volt (mi itt sikeresen kaptunk egy pontot, mind a ketten macskát válaszoltunk), majd ezután a: Puncs vagy rozé? kérdés következett (itt sajnos nem értettünk egyet a kérdésben, mert akivel részt vettem az eseményen, még nem tudja, hogy a puncs sokkal jobb), majd a: Mignon vagy macaron? kérdésre válaszoltunk (szintén különbözően). Ezután egy rövid tájékoztató következett a METRO WORKS Színházművészeti Szabadiskoláról, akik arról beszéltek, hogy egy, a Fiatal Drámaírók Házával közös projekt keretén belül, a „rózsaszín” forduló nyertesével közös munkába kezdenek majd, egy egyórás dráma kidolgozásában és megvalósításában.
Az első dráma, ami megelevenedett előttünk az este, Rédei Roland Amazonok című alkotása volt. Három női és két férfi szereplőt vonultatott fel, központi témájának pedig a gender-kérdést jelölte meg, ezen keresztül kapcsolódott a „rózsaszín” tematikához. A főként filozófiai témákkal foglalkozó darab egy lepukkant környék kocsmájában játszódott, az emberi sorsok és kapcsolatok bemutatása volt a cél, ami sikerült is bizonyos mértékig, az idő rövidsége azonban főleg csak felszínesen engedte érinteni a témákat. A második mű Bereck Imola Két perc című drámája volt, melynek középpontjában egy nő életének terhességgel és gyermekvállalással kapcsolatos kérdései jelentek meg. A főszereplő életének különböző időszakaiba nyertünk egy kis betekintést, három monologikus felépítésű szöveget hallhattunk. Utoljára Nagy-Szakmáry Attila Szinesztézia című szövege került színpadra, ahol a társadalomból való kirekesztődés és ennek okai tematizálódtak egy fiatal fiú betegségén keresztül, aki bizonyos szavakra és színekre érzékeny, így szinte ellehetetlenül számára egy mindennapi élet kialakítása. Legalábbis egészen addig, míg meg nem érkezik életébe a szerelem, egy Lilla nevű lány képében, aki szintén olyan furcsa, mint ő.
Miután mind a három művet meghallgattuk és megnéztük színpadon, egy szünet következett, ahol le lehetett adni szavazatainkat a szövegekre. Fontos, hogy ilyenkor a nézők csak az eredeti drámára szavaznak, nem a bemutatott előadásokra, az est folyamán figyelnünk kell arra, hogy ne a megvalósítást, hanem az alapanyagot értékeljük, és minél inkább vonatkoztassunk el attól, hogy a színrevitel milyen volt. A húszperces szünet után csoportokba osztódtunk, minden csoport kapott egy kérdéskört, amire minden drámával kapcsolatban válaszolni kellett. A kijelölt témakörök olyan szempontokat foglaltak magukba, amelyek a kezdő drámaírók számára visszajelzést adhatnak munkájukkal kapcsolatban, mint például a karakterek és viszonyaik, a cselekmény érthetősége, koherenciája és relevanciája. Minden dráma esetében öt perc állt rendelkezésünkre, hogy a csoport ötleteljen és közösen véleményt alkosson a szövegekről, bár ez minden esetben kevésnek bizonyult, hiszen csoportonként 5-6 ember véleményét egy drámával kapcsolatban megbeszélni és összeegyeztetni nem egyszerű. Érdekes volt pár percben, szinte sietve, mindent összefoglalni és mások megélési tapasztalatai alapján átgondolni saját véleményeinket, azonban ennél több időre sajnos nem volt lehetőség, az este hosszúsága miatt. Ezután közösen megbeszéltük és megosztottuk véleményünket mindenkivel, ezzel visszajelzést adva az alkotóknak és az Okuláré Projekt vezetőinek is.
Végül a nézők szavazatainak eredményhirdetése következett. Harmadik helyezett a Két perc című dráma lett, második az Amazonok, első helyezettként pedig Nagy-Szakmáry Attila drámája, a Szinesztézia végzett. A verseny nagyon szoros volt, minden drámára szinte egyenlő számú cetli érkezett, azonban az eredmény számomra előre sejthető volt, egyet is értettem vele. A három dráma és azoknak alkotói egyértelműen máshol tartanak pályájukon, azonban fontos tapasztalat volt mind nekem, mind minden ott jelenlévőnek, hogy az este alatt három művet is hallhattunk egymás után, így könnyebben viszonyíthattuk őket egymáshoz. A csoportmunkák ezek mellett segítettek rávilágítani dolgokra, amik olykor elsőre fel sem tűntek nekem.
Az Okuláré projekt koncepciója értékes mind művészeti, mind társadalmi szempontból, még ha nem is a legkidolgozottabb szövegeket hallhatjuk bizonyos esetekben, hiszen terjeszti a kultúrát, és platformot, illetve fejlődési lehetőséget biztosít a fiatal alkotóknak.
