Horváth Florencia Május 20-án a maribori slam poetry klub hatodik születésnapi rendezvényén jártam meghívott vendégként. Nagy izgatottság volt bennem az esemény előtt, fogalmam sem volt, mégis mire számíthatok, bár a slam poetry műfaját ismerve úgy gondoltam, nem nagyon lepődhetek meg. A szlovén klubnak azonban mégis sikerült pozitív csalódást okoznia, ugyanis elképesztően nívós körülmények közt tartották a szinte gálaest színvonalú eseményt.
Először tavaly októberben jártam a városban, egy akkor éppen kinn tartózkodó barátomat, Vincze Bence költőt, újságírót látogattam meg. Ő mesélte, hogy előző este felolvasóesten járt, ott ugyanis nem választják el egymástól – ellenben az itthoni hagyománnyal – a slamet és a költészetet. Ő is előadta egy versét, amit örömmel fogadtak a helyiek, hiszen egy nagyon nyitott és sokszínű ízléssel rendelkező közösségről van szó. Az őszi látogatás során ismerkedtünk meg a szlovén slam poetry bajnokkal, Matic Ačkoval, aki meghívott minket erre a tavaszi estére.
Az eseményen Vincze Bence, Lutor Katalin, Székely Zoárd és én voltunk a magyar meghívott csapat, méghozzá a Savaria Slam Poetry klub tagjaiként. A Sodni Stopl nevű víztoronyból kialakított rendezvényteremben 19 órakor vette kezdetét a műsor, melynek házigazdái Matic Ačko és Mojca Frim voltak, akik rögtön jókedvű hangulatot teremtettek a színpadra. A megnyitó után elmondták, hogy két csapatot sorsolnak ki a résztvevők között, amelyekben arányosan osztják el a négy magyar és a hét helyi fellépőt. A medvék és a sasok csapata küzd majd egymással, illetve az is kiderül a közönségből kiválasztott zsűri pontjai alapján, ki a legjobb magyar és ki a legjobb szlovén slammer. Én a medvék csapatát erősítettem, melynek tagjai még Misel Rištov, April Vaselko, Nika Gradišek és Székely Zoárd voltak. A másik oldalon Lutor Katalin, Vincze Bence, Mateja Mohorko, Hana B. Kokot és Petra Kokol foglalt helyet, végül a mi csapatunké lett a győzelem. Egyéniben pedig Székely Zoárd és az ugyanannyi pontot elérő Misel Rištov és Petra Kokol lettek a legjobbak, a nyeremény sem maradt el, csokoládét és irodalmi folyóiratot értek a szövegek.
Ami hatalmas pozitívum, hogy a magyarul felolvasott írásaink kivetítve láthatóak voltak angolul, így mindenki érthette őket. Fordítás hiányában sajnos mi csak a szövegek tartalmát kérdezhettük meg az anyanyelvén előadó szlovén résztvevő gárdától. Illetve jó volt még hallani, hogy minden szereplőt részletesen bemutattak a műsorvezetők, elmondták, mivel foglalkoznak, általában miről írnak, és mióta állnak színpadra. Sokkal nagyobb ívű, sokkal ünnepélyesebb est volt, mint a hazaiak, itthon talán az országos bajnokságok menetrendjével lehetne összehasonlítani. A slam-blokkok közötti szünetben rövid diavetítések voltak láthatók a hat év alatt történtekről, az est végén pedig tortával és koccintással ünnepeltük az évfordulót. Véletlen egybeesés, de külön öröm volt, hogy az utcára kilépve tűzijáték fogadott minket, ugyanis a mariboriak így nyilvánították ki, hogy a másnapi labdarúgó bajnokságon szurkolnak a csapatuknak.
Jóleső élményekkel tértünk haza a másnapi kirándulás után, mindannyian megállapítottuk, hogy szeretnénk még visszamenni a szlovén városba, ahol egyébként lépten-nyomon kulturális rendezvényekbe, kiállításokba, koncertekbe botlik az ember. Pezseg a művészeti élet, a közönség pedig nyitott és befogadó.
A képeket Nina Medved készítette.
