Karcagi Ágnes Az idei Bölcsész Napok keretein belül folytatódott a lapunk 20. születésnapjának alkalmából rendezett programsorozat. A kerekasztal-beszélgetésen a mesterséges intelligencia és a mozgókép kapcsolatáról esett szó. A beszélgetés vendégei Bak Zsuzsanna megyei Prima- és Mary Austen-díjas író, rendező és dramaturg, az ELTE angol–esztétika tanári szakos alumnája és az ELTE BTK oktatója és Bajnok Áron, a Codepunk AI kreatív producere voltak. A beszélgetést videós rovatunk vezetője, Fuxreiter Erik moderálta. Az esemény a Trefort-kerti nagyszínpadon valósult meg.
A beszélgetés azzal a sokat emlegetett kérdéssel indult, hogy mit kell kezdenünk az MI által létrehozott művészeti alkotásokkal, díjazhatjuk-e őket. Bak Zsuzsanna elmondta, hogy a tavalyi évben volt szerencséje részt venni az Annecy Fesztiválon, amely egy világhírű animációs fesztivál. Itt bekerült a versenyprogramba egy ténylegesen MI által generált animált film, mely akkora felháborodást keltett, hogy a fél nézőközönség felállt és kiment. Ez kiválóan bemutatja azt, hogy befogadói szempontból is rendkívül bizonytalan ezen művészeti ágak helyzete, nem tudjuk, hogy milyen attitűddel álljunk ezekhez.
Természetesen felvetődik az az alapgondolat, hogy mi lehet a pozitív hatása a mesterséges intelligenciának. Bajnok Áron úgy gondolja, hogy hosszú évekig még csak segédeszközként fog funkcionálni, de abban elsőrangú lesz. Segíthet történeteket írni, stílképeket generálni, és vágási tippeket is adhat. Gondolkodó gép még aligha létezik, csak komponáltan működő nyelvi modellekkel dolgoznak, így az ember által megteremtett gondolatiság nem veszítheti el értékét. Bak Zsuzsanna hangsúlyozza azt is, hogy ezek az alkotói folyamatok jellemzően nem magányos munkák, hanem csapatokban kell dolgozni. Filmeknél nagyon fontos, hogy a rendező, az operatőr, a producer és a dramaturg között aktív kommunikáció legyen, így tud létrejönni egy film.
A beszélgetésben nagy hangsúlyt kaptak a közelmúlt filmes „botrányai” is. Ilyen volt például a Brutalista című film, hiszen utólag kiderült róla, hogy a magyar akcentus autentikus eléréséhez MI-t használtak a készítők. A beszélgetők egyetértettek abban, hogy ez alapjaiban változtatja meg azt, amit a filmekről és a színészi teljesítményekről gondolunk. Nagyszerű színészi alakításokat ismerünk, ahol a színész megtanulta az adott akcentust és úgy adta elő szerepét. Kevesebbet jelentene így Adrian Brody, a film főszereplője által nyújtott teljesítmény? Vezethet ez a színészet elgépiesedéséhez? Bajnok Áron hozzátette, hogy épp a Brutalistában rendkívül idegesítő volt, hogy más hangon szólaltak meg a színészek, amikor akcentussal beszéltek. Továbbá felvetette azt is, hogy ez a médiában óriási visszhangot kapott, az emberek már az Oscar-gála előtt tiltakoztak az ellen, hogy a film készítői vagy a színészek díjat nyerhessenek.
A filmeken kívül más médiumok is élnek ezekkel az eszközökkel, Japánban jelent meg például az első mesterséges intelligencia által generált reklám. A beszélgetők azt jósolták, hogy a következő években teljesen meg fog változni a tartalomgyártás, hiszen át fogja venni az MI ezt a területet is. Veszélyesnek tartják azt, hogy egy bizonyos generáció már ezeken a tartalmakon keresztül fogja megismerni a világot, és képtelen lesz különbséget tenni a valóság és az MI között. A mi generációnkat ez most főként az újdonság-faktor miatt érdekli, de elképesztően fontos, hogy a következő generációk is beszélgessenek majd ezekről a kérdésekről.
Bak Zsuzsanna jelentős tendenciának tartja azt, hogy az utóbbi években teret nyertek a szinte real-time filmek, melyekben kevés a vágás és mozgó kamerával készítik el őket – pl. ilyen az Adolescence (Kamaszok) című film is. Ez azért fontos, mert kevesebb szerepet kapnak benne azok a filmes technikák, amelyeket helyettesíthetne az MI és így relevánsak tudnak maradni az operatőri megoldások. Az író úgy gondolja, hogy nem a lecserélhetőségtől kell félnie a filmeseknek, hanem attól, hogy az emberi alapú, önreflexív, érzelmes történetek iránt csökkeni fog az érdeklődés, és ez gyökerestül változtatná meg a társadalmat. Bajnok Áron ezzel a gondolattal vitatkozott, hiszen ő azt látja, hogy mindig lesz egy értelmiségi réteg, ami a nem konvencionalizált filmeket fogyasztja, és ők soha nem fognak lemondani az érzelmi alapokon nyugvó alkotásokról.
Kitértek továbbá a mesterséges intelligencia használata miatt felmerülő etikai kérdésekre is. Pár film ugyanis játszik azzal, hogy már elhunyt színészt támasztanak fel MI segítségével. A két vendég szerint itt egyértelműen a családoknak van joga ítélkezni, nekik kell mérlegelniük, hogy ez mennyire méltó egy színész emlékéhez. Audrey Hepburnnel például készítettek egy autóreklámot MI segítségével és aki ismeri a színésznő munkásságát, az tudja, hogy soha nem vállalt volna el ehhez hasonló szereplést. Nem látszódnak még a határok ebben a kérdésben, és éppen ez teszi igazán bonyolulttá.
A beszélgetés fő tanulsága az volt, hogy intézményi szinten el kell kezdeni beszélni erről a kérdésről, mert csak így reagálhat rá érdemi módon a filmipar, éppen ezért jelentős, hogy a Bölcsész Napok keretein belül az ELTE Online egy ilyen beszélgetést is szervezett.
Ezúton is köszönjük Bak Zsuzsannának és Bajnok Áronnak a remek beszélgetést, Fuxreiter Eriknek a moderálást, a szerkesztőségnek pedig a szervezést!
Kiemelt kép forrása: Csomos Attila fotója.
