Anna Déri Hogyan lehetek én is jókor jó helyen? Melyek az érvényesülés titkos összetevői pszichológusi szemmel? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Limpár Imre tanácsadó szakpszichológustól március 28-án az ELTE BTK-n.
Az ELTE Karrierközpont meghívott vendége ismét Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus volt, aki Hogyan lehetek én is jókor jó helyen? címmel tartott előadást az érdeklődőknek március 28-án az ELTE BTK B épületében. Limpár munkásságában sokat foglalkozik a siker pszichológiájával: a témában rendszeresen tart érdekfeszítő előadásokat, emellett pedig több nagy sikerű könyv szerzője is.
Limpár Imre rögtön egy tanulságos történettel indított: az eset egy kommunikáció szakos lányról szólt, aki zseniális fogással állt elő egy állásinterjú előtt. Beküldött ugyanis a szerkesztőségbe egy fánkokkal teli díszdobozt, amiben benne volt egy pendrive is, rajta az önéletrajzával és a referenciáival. Ezután természetesen be is hívták beszélgetésre, ahol pozíciót szerzett magának. Az előadó hangsúlyozta, hogy a tanulság nem az, hogy fánkkal kell lekenyereznünk a munkáltatókat. Ezzel a történettel csupán arra próbált rávilágítani, hogy az elemzés a fontos. Ismerjük-e eléggé a saját közegünket, szakmánkat ahhoz, hogy tudjuk, ott mi tölthetné be a fánk funkcióját?
Limpár még az elején tisztázta azt is, hogy a mindenkori karriertervünk könnyen szembemehet a külső körülményekkel. „Most akarsz jókor lenni jó helyen, normális vagy? Mikor háború van a szomszédban, mikor ekkora energiaválság van, mikor itt a recesszió?” – tette fel a kérdést a jelenlevőknek, majd meg is válaszolta helyettük: „Igen!”
Előadását ismét egy anekdotával folytatta. Ebben a történetben egy senior hallgató odamegy a rektorhoz, és közli vele, hogy a „vén rókáknak” már nehéz új trükköt tanítani. Erre a rektor úgy felel, hogy ennek az az oka, hogy az oktatás lényege nem is a bűvésztrükkök „puffogtatásában” keresendő. Limpár Imre ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ezt a történetet már évek óta ismeri, és azóta – ahogy ő fogalmazott – páros heteken a rektorral, páratlan heteken a senior hallgatóval ért egyet. Ma már úgy gondolja, hogy az egykor feleslegesnek hitt elméleti tudás elsajátítása mégiscsak hasznos volt, mert szemléletmódot adott számára, és valójában ez lenne az oktatás lényege.
Kezdő tanácsa az volt számunkra, hogy gondolkozzunk el rajta, hogy a világnak vajon mi lehet az első benyomása rólunk, még azelőtt, hogy megszólaltunk volna. Egy munkahelyen érdemes az első két hónapban különösen jól teljesíteni, egy pozitív első benyomás segítségével ugyanis később egyszerűbb lesz majd feljebb kerülni. Ezek után pedig kiemelte, hogy nagyban megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha máskor is alkalmazzuk a szempontváltás eszközét. Ha például korábban el szeretnénk kéredzkedni, előtte érdeklődjünk a főnöktől az előző hétvégi grillparti sikerességéről. Így sokkal nagyobb az esélye annak, hogy engedékeny lesz velünk, mert rendes emberként tekint majd ránk.
A sikeresség titka lehet továbbá a „célszemélyelemzés”: állásinterjú előtt, de a pozíció megszerzése után is érdemes felkeresni a főnök LinkedIn és egyéb közösségimédia-profiljait. Személyiségpercepciós tény, hogy – ahogy Limpár fogalmazott – a hasonló imádja a hasonlót. Ezért ha kiderül, hogy a főnökhöz hasonlóan te is szereted például a fantasy-legókat, akkor ennek a megemlítésével szinte biztosan nyert ügyed lehet egy állásinterjún vagy egy esetleges előléptetésről való tárgyalás alkalmával.
„Érzed-e a környezetedben a tyúkszem-problémákat? Nagyon sok kollégának kiismerjük – fél év, egy év, öt év, tíz év után – a berögződéseit. Azt ő úgy szereti. Hogy miért? Megölnéd miatta, de ő azt úgy szereti. […] Fontos tételmondat, hogy a másik tyúkszemén páros lábbal ne ugráljunk” – hangsúlyozta az előadó egy sokak számára ismerős szituációval kapcsolatban. A „tyúkszem-problémák” kiküszöbölésére azt tanácsolta, hogy járjunk nyitott szemmel, és végezzünk „helyzetképelemzést” is: legyünk tisztában azzal, hogy „ki, kivel, hogyan”.
Az előadó elmondta, hogy nemrég megkérdezte tőle egy férfi, hasznos lenne-e naplót vezetnie. Limpár pszichológusként úgy gondolja, érdemes lenne mindannyiunknak „érzésnaplót” vezetnünk, különösen akkor, amikor új munkahelyre kerülünk. Milyen benyomásokat tettek ránk a többiek, hogy éreztük magunkat napközben? Szerinte hihetetlenül izgalmas tud lenni az, ha ezzel a módszerrel végigkövetjük a próbaidőnket. Felhívta az érdeklődők figyelmét arra is, hogy ez az időszak nem csak arról szól, hogy mi megfelelünk-e a munkáltatónak, hanem arról is, hogy számunkra is megfelelő-e a munkakörnyezet, a kollégák, a feladatkör. Ha ezt átgondoljuk, öt perc alatt éveket okosodhatunk, és megelőzhetjük saját boldogtalanságunkat.
A továbbiakban Limpár kifejtette, hogy az előléptetésünk sokszor nem a „hard tudásunktól”, hanem a soft skilljeinktől függ, bár ezt néha nehéz belátnunk. „Sokunkat hogyan neveltek? »Légy rendes kislány, légy rendes kisfiú!« Ha ilyen közegben cseperedsz, akkor úgy gondolkozol majd, hogy ha például rendes leszek, akkor majd megjutalmaz az élet az igaz szerelemmel, mert én jó fiú, jó kislány voltam. Eltelik húsz év, és nem kellesz senkinek. Nem érted, átvágtak. […] Aztán körbenézel az érettségi találkozón: »Hát az hülyébb volt, és már ott tart? Ez a link alak cégvezető? Mit rontottam el?« Olyan nehéz ezt elfogadni.” Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a jövőben senki sem fogja megkérdezni a diplomaátlagunkat, nem fogják számon kérni rajtunk azt a szigorlatot, amire kettes érdemjegyet kaptunk.
Bírjuk az irigységet? – szólt a következő kérdés. A soft skillek tekintetében ezt Limpár Imre nagyon fontosnak tartja, mivel ha jókor szeretnénk jó helyen lenni, akkor bizony el kell bírnunk a rosszalló tekinteteket is. Ha ugyanis jókor vagyunk jó helyen, akkor a munkahelyi kollektíva irigy szemmel fog figyelni minket. Annak, aki sikerre vágyik, nem szabad azon rágódnia, hogy mások mit fognak majd róla gondolni.
Érdemes továbbá korán, már az egyetemi évek alatt bekapcsolódni a szakmánk vérkeringésébe, tudatni, hogy létezünk. Gondoljunk bele! Ha cégtulajdonosok lennénk, és új kollégát keresnénk, akkor először a saját ismeretségi körünkben próbálnánk megbízható személyek után kutatni. Ekkor eszünkbe juthatna, hogy az egyetemen az egyik kutatásunkban segített egy srác, aki nagyon jól dolgozott, így felkereshetnénk. A siker eléréséhez elengedhetetlen, hogy tudjunk egymásról!
Limpár Imre ezután megkérdezte a hallgatóságot, hogy ki rendelkezik közülük TikTok-, Instagram- és Facebook-fiókkal. A jelenlevők közül szinte mindenki feltette a kezét. Az előadó kiemelte, hogy ez azért rossz, mert a legtöbben összevont szemöldökkel várjuk, hogy az ölünkbe hulljon a siker, miközben ezeken a közösségi platformokon töltjük a legtöbb időnket. Ha az állásinterjút vagy az első randit megelőző este a fentebb említett alkalmazások pörgetése helyett lelkileg is felkészülnénk a ránk váró megmérettetésre, sokkal nagyobb esélyünk lenne a sikerre.
A munka világából kilépve az előadó próbált tanácsot adni a párkapcsolatainkra vonatkozóan is. Lehet például, hogy két ember között nincs közvetlen kapcsolódás, de létezhet egy adott téma, amihez mindketten kötődnek valahogy, ennek segítségével pedig utat tudnak találni egymáshoz. Természetesen a másik féllel is, de leginkább önmagunkkal szemben kell türelmesnek lennünk. Időről időre mérjük fel, hogy „hány százalékon állnak az elemeink”. Ha nagyon alacsony a töltöttségi szintünk, akkor meg kell találnunk a számunkra megfelelő gyorstöltési lehetőséget. Limpár Imre szerinte erre az egyik legjobb megoldás a kulturális tér. A számunkra megfelelő művészeti ág megtalálása után ismét képesek leszünk feltöltődni, szebb perspektívában látni a világot, ami nagyobb esélyt biztosít arra, hogy az első után második randi is következik majd.
A siker tehát sokszor egészen kicsi dolgokon is múlhat: folyamatosan keresnünk kell a kiskapukat, amik lehetnek szakmai vagy akár magánéleti vonatkozásúak is. Mindenkit el lehet érni egy kiskapun keresztül. Ezt az állítást Limpár egy újabb történettel támasztotta alá. Ennek az anekdotának a főszereplője egy mesterséges intelligenciához értő személy, aki munkásságának sikerét Szerb Antalnak köszönheti. Külföldön fogadja őt egy magasabb pozícióban lévő tudós. A beszélgetésük végén a magyar kutató hozzáteszi, hogy ő egyébként olyan tudós, aki nagyon szeret olvasni. Erre a másik rákérdez, hogy honnan érkezett. Magyarországról, feleli a tudós. Ebben az esetben a világszerte ismert Szerb Antal jelenti a kiskaput: a két személy rögtön tud egymáshoz kapcsolódni, ezzel az elszólással pedig a főszereplő gáláns pozíciót szerez. „A szakember is ember, és a szakembernek is volt gyerekkora, ezt ne felejtsük el!” – mondta az esethez kapcsolódva Limpár Imre. Meg kell találnunk azokat a szakmai vagy magánéleti tartalmakat, amelyekkel hidat tudunk képezni, és elősegítjük a saját előmenetelünket.
„A szerencsével az a baj, hogy amikor a lehetőség kopogtat az ajtónkon, akkor mi általában a hátsó kiskertben nézelődünk. Nem látjuk meg a lehetőséget” – ezért nagyon fontos az eltökéltség. A sikerért, azért, hogy jókor legyünk jó helyen, eltökéltnek és kitartónak kell lennünk a saját jövőnkkel kapcsolatban. Limpár Imre a siker elérésének érdekében azt tanácsolta, hogy azt az időt, amit egy nap a telefonunk nyomkodásával töltünk, „tegyük köbgyök alá”, és a maradékot fordítsuk inkább a jövőnk tervezésére.
Képek: Sarnyai Benedek Máté
