Török Sára A világon számos érdekes természeti jelenség található, ezek közül cikkünkben a tavakat emeljük ki. A néhol sós, jeges, néhol kristálytiszta vizű képződményekben a Kárpát-medence és az azt körülölelő hegyvidék is bővelkedik – mindegyik különleges valamilyen módon. Valahol malomkőnek valót bányásztak, valahol hegyomlás alakította ki a csodás környezetet, valahol egyedülálló heliotermikus jelenségek figyelhetők meg, valahol pedig különleges legendák fűződnek a tájhoz. Ezek közül válogattunk ki néhányat.
Plitvicei tavak
A közel 6 kilométer hosszú tórendszer egy különleges karsztjelenség, amely egy völgy mélyén fekszik az egyik legrégebbi és legnagyobb horvátországi nemzeti parkban, a Dinári-hegységben. Kutatók szerint a keletkezése 12-15.000 évvel ezelőttre tehető. A zöldeskék színt, mely a tizenhat tavat jellemzi, a patakok okozzák; a több szinten elhelyezkedő vízállásokat zuhatagok kötik össze. Az évszázadok során kialakult tufagátak és a mésszel bevonódott ágak, sziklák még különlegesebbé teszik a helyet.
A nemzeti park területe nagyjából 20.000 hektár, melynek nagy részét erdő borítja. A magasabban fekvő tizenkét déli tó (Prošćansko jezero, Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Veliko jezero, Malo jezero, Vir, Galovac, Milino jezero, Gradinsko jezero, Veliki Burget és Kozjak) többsége dolomitfalak között fekszik. A négy lejjebb található tavat (Milanovac, Gavanovac, Kaludjerovac, Novakovica Brod) mészkő öleli körbe. Ezekből ered a Korana-folyó, melynek hídjánál van a park legalacsonyabb pontja (367 méter), míg a legmagasabban fekvő terület a Seliški vrh (1279 méter).
A legmélyebb tó a helyenként 47 métert is elérő Kozjak, a leghosszabb pedig a Prošćansko jezero, 2,5 kilométerrel.
A karsztvizek földalatti folyókként barlangokat alakítanak ki: ezekből Plitvice területén és környékén több mint százat találtak. Javarészt aknabarlangok, a többi pedig leginkább vízszintesen kiterjedt, de méretük tekintetében egytől-egyig kicsi vagy közepes. Többségük védett, csak a Kaludjerovac-tó feletti Golubnjača és Šupljara látogatható.
Megyer-hegyi tengerszem
A Sárospatak feletti hegyen elhelyezkedő látványosság valójában nem is tengerszem, hanem bányató: vize nem gleccserből, hanem összegyűlt csapadékból származik. Leggyakoribb alkotója a kovás riolittufa, amely keménységének köszönhetően kitűnően alkalmas malomkőnek. Ezt a XV. századtól ki is használták:
a bányászok a falba vésett fülkékben laktak, és úgy fejtették a kovasavval átitatott, kristályos zárványokkal teli kőzetet.
Az esővíz elvezetésére a gödörből indulva csatornákat vájtak, de a XX. század elején bezárt bánya lassan megtelt csapadékkal. Azóta kedvelt kirándulóhely, még egy via ferrata-útvonal is ki lett alakítva a tó fölött.
Apci tengerszem
Apc egy Heves megyei község, amely már az Árpád-kor óta létezik. Közelében, a Zagyva völgyében található a Széleskő-bányató, melyet a köznyelvben tengerszemként emlegetnek. Helyenként akár 10 méter magasságú sziklás partok ölelik körül, vize kristálytiszta, jéghideg és igen mély. Egykor andezitbánya volt, a faluval kisvasút kötötte össze, majd az 1960-as években leállt kitermelés után csapadék és talajvíz töltötte fel a tárnát.
A tó és környéke 1995 óta természetvédelmi terület. Fürdeni tilos, ám ezt a gyakorlatban olyannyira nem tartják be, hogy a ki- és bejutást megkönnyítendő még kötelek is rendelkezésre állnak a partfalba erősítve.
A nyáron is hideg víz, a fenékről felnyúló fatörzsek és andezittömbök miatt az úszás mindenesetre életveszélyes lehet.
A látogatóknak inkább a sziklákról nyíló kilátás megcsodálása javasolt .
Gyilkos-tó
A Gyergyószentmiklóshoz tartozó terület Erdély egyik legszebb vidéke. A hegyekkel körülvett Gyilkos-tó egy természetesen létrejött torlasztó, amely egy 1837-es földcsuszamlás során, törmelék felgyűlésének következtében alakult ki a völgyben. Az ott álló fákat elöntötte a víz; csonkjaik most is áttörik a felszínt, ezért úszni a tóban szigorúan tilos, csónakázni pedig csak a kijelölt területen szabad.
A 983 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő tó kerülete közel 3 kilométer, mélysége helyenként a 10 métert is elérheti. Felmérések szerint azonban a belefolyó patakok folyamatosan feltöltik hordalékkal, így sekélyesedő részei kezdenek elláposodni.
Emberi beavatkozás nélkül ez a természeti csoda 2080-ra eltűnhet,
emiatt a Vereskő- és a Juh-patak völgyében hordalékfogó gátakat létesítettek.
A legenda szerint a hegyomlást egy gyergyószentmiklósi lány, Fazekas Eszter sikolya okozta, akit egy zsivány rabolt el. A sziklás föld a lány fohásza és kiáltásai miatt szakadt le a csúcsról, maga alá temetve őt és a banditát is. A víz színe a napsütésben olyan szürkészöld, mint amilyen a legendabéli Eszter szeme volt.
Hubertlaki-tó
A magyar Gyilkos-tó Bakonybél mellett található, ám romániai névrokonával ellentétben nem természetes úton keletkezett. A hubertlaki Esterházy-kastélyhoz készült vaditatónak, mesterségesen elzárt patakok vize alkotja.
Népi neve a Gyilkos-tóval való hasonlóságán alapul, mivel felszínét hasonlóan törik át az elhalt fák csonkjai.
A környékhez kapcsolódó legenda a vadászok védőszentjének története. Hubert, az elkényeztetett hercegi sarj csak a világi örömöknek élt, mígnem egy Nagypénteken tartott bakonyi őzhajtás alkalmával meglátott egy szarvast, kereszttel agancsai között. Ennek hatására megtért, és püspökké avatását a szóbeszéd szerint maga a pápa végezte. Szent Hubertusz emlékét egy fakereszt őrzi a tó közelében.
Medve-tó
A Medve-tó a romániai Szovátán található, egy sókarszton jött létre, és a világ legnagyobb heliotermikus tavaként tartják számon. Keletkezése napra pontosan ismert: 1875. május 27-én délelőtt 11 órakor hatalmas zápor kezdődött. A víz ezután nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze, majd lassan elérte mostani tömegét.
Bár környékén többször láttak medvét, nevét nem erről kapta, hanem alakjáról, mely felülnézetből kifeszített medvebőrre emlékeztet.
Vizének sótartalma igen magas, hőmérséklete a felszín közelében akár 35°C is lehet, míg lejjebb elérheti a 80 Celsius-fokot is. Részben annak köszönheti különleges hőtani tulajdonságait, hogy a tetején arasznyi vékony hártyát képez a beleömlő édesvíz: az üvegházhatású réteg nem engedi kihűlni az alatta lévő sós vizet. A fürdőszezon végére így is nagyjából 10°C fokkal csökken a tó átlaghőmérséklete, de ez az egész évi pihentetés után helyreáll.
Meddőség ellen, gyulladásos és reumás betegségek kezelésére is javasolt a benne való fürdőzés, ám ez szigorúan szabályozott: naponta két fürdési időszak van, ezeknek az elejét és végét gonggal jelzik. A megkavart rétegek helyreállása miatt szünetben tilos a vízben tartózkodni. A nyári nyitvatartás alatt így naponta két háromórás intervallumban lehet úszni, ugrálni viszont ekkor is tilos.
Kiemelt kép: maiutazas.hu
