Madaras Márton November 11-én került megrendezésre a Mester és Tanítvány elnevezésű, országos tanárképzési konferencia az ELTE-n az egyetemi tanárképzés elindulásának 250., valamint az ELTE Tanárképző Központ megalakulásának 10. évfordulója alkalmából.
A konferenciára megérte ellátogatni, a köz- és a felsőoktatásban dolgozó tanárok helyzete ugyanis jelenleg talán az egyik legfontosabb közéleti téma, ami majd’ minden egyetemi polgárt foglalkoztat, hisz ha ő maga nem is, a barátai körében elképzelhető, hogy van valaki, aki az adott szférában szeretne majd dolgozni.
Az érdeklődők egy rövid regisztráció után vehettek részt a programon az ELTE BTK „A” épületében. A nagyszombati himnusz után a vendégek köszöntése következett. A teljesség igénye nélkül jelen volt többek között Dr. Zentai László, az ELTE oktatási és tanulmányi ügyekért felelős rektorhelyettese, Dr. Bóna Judit, az ELTE BTK tudományos és kutatásszervezési ügyekért felelős dékánhelyettese, Antalné Dr. Szabó Ágnes és Dr. Csapodi Csaba, a Tanárképző Központ korábbi, valamint jelenlegi főigazgatója, Dr. Zsolnai Anikó, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja és még sokan mások. A résztvevők üdvözlése és bemutatása után megnyitó beszédet halhattunk Dr. Zentai László rektorhelyettestől, akinek jóvoltából megismerkedhettünk a tanárképzés múltjával és jelenével, illetve azzal, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy oktatónak és miért is elengedhetetlen a munkája.
A megnyitó után Dr. Bóna Judit köszöntője következett, aki a konferenciának helyszínt adó ELTE BTK perspektívájából is megismertette a jelenlévőket magával a tanárképzéssel. Dr. Bóna Juditot Dr. Csapodi Csaba váltotta a pódiumon, aki ismertette a konferencia programját. A rendezvény következőképpen épült fel: tíz és tizenkét óra között hangzottak el a megnyitó beszédek, melyeket három plenáris előadás követett. Elsőként Jakab Péter (ELTE) és Novák Veronika (ELTE) beszélt Források a tanárképzés történetéből, majd Antalné Szabó Ágnes (ELTE) és Gonda Zsuzsa (ELTE) Kommunikáció a tanárképzésben, végül pedig Csapodi Csaba (ELTE) és Vancsó Ödön (ELTE) Gondolkodásfejlesztés a tanárképzésben címmel (ezekről az alábbiakban majd részletesebben is olvashattok). Dél és egy óra között a konferencia egy könnyed büféebéddel kedveskedett a résztvevők számára, szendvicsek és üdítők formájában. Egy órától jöttek a szekció-előadások, ezek külön épületekben és termekben kerültek megrendezésre az ELTE BTK-n belül, és sok esetben ütköztek egymással. Annak kiküszöbölésére, hogy ha esetleg valaki két egybeeső prezentációt is szeretett volna meghallgatni, az egyikről szükségképpen lemaradjon, a szervezők azt a megoldást találták ki, hogy az előadók foglalják össze három percben a saját kutatásukat a megnyitó helyszínén.
Én magam a három plenáris előadáson vettem részt, így azok tartalmát szeretném bővebben kifejteni. Történészként számomra Jakab Péter és Novák Veronika Források a tanárképzés történetéből című előadása hangzott a legizgalmasabbnak. Novák Veronika történeti forrásokon keresztül szemléltette, hogy az írásbeliség és a szóbeliség hogyan kapcsolódott össze a középkori egyetemeken az oktatásban, illetve hogy a tanároknak és a diákoknak milyen volt a kapcsolata az adott korszakban. Az előadásból megtudtuk, hogy miként változtak az oktatási módszerek, mikor lehetett jegyzetelni egy-egy előadáson és mikor tiltották meg ezt a hallgatók számára. Emellett szó esett arról is, hogy milyen tanulmányi köröket alakítottak ki maguk közt a diákok, hogy segíthessék egymást az órákra való felkészülésben. Jakab Péter a középkor mellett kora újkori és újkori forrásokon keresztül mutatta be az oktatás helyzetének változását, fejlődését.
Novák Veronika és Jakab Péter előadása után Antalné Szabó Ágnes és Gonda Zsuzsa Kommunikáció a tanárképzésben című prezentációja következett. Ennek során a jelenlévő érdeklődőket egy kis múltba-, majd jövőbetekintés fogadta, ugyanis a tanárképzés elmúlt tíz éve került bemutatásra, majd a digitalizáció adta lehetőségekkel is megismerkedhettünk. Megtudhattuk, hogy a különböző tanárképzési központok milyen módszerekkel tartják a kapcsolatot egymással, illetve hogy tanárként és diákként milyen kommunikációs módszerek állnak rendelkezésre (konferenciák, rendezvények, edukációs foglalkozások). Az előadás végén megismerkedhettünk azzal, hogy a digitalizáció milyen újfajta utakat tár föl a tanár–diák kapcsolatokban. A plenáris előadások zárásaképp Csapodi Csaba és Vancsó Ödön Gondolkodásfejlesztés a tanárképzésben című előadását hallgathattuk meg. A prezentáció során olyan neves matematikusok és matematikatanárok oktatási módszertanával, munkásságával ismerkedhettünk meg, mint Pólya György, Varga Tamás vagy éppen Rátz László – a teljesség igénye nélkül, csak párat említve.
Bár én csak három előadást tudtam meghallgatni, a prezentálók felkészültsége, előadásuk módszere egészen kiváló és motiváló volt minden tudomány és oktatás iránt érdeklődő hallgató számára. Egy olyan rendezvényen, ami ilyen fontos, és nem utolsósorban olyan aktuális kérdésekkel foglalkozik, mint az oktatás vagy a tanárok helyzete, mindenképpen megéri jelen lenni. Őszintén remélem, hogy az országos tanárképzési konferencia nem egyszeri esemény volt, hanem időről időre újból megrendezésre kerül majd, én ugyanis biztosan szeretnék még részt venni.
Egyszer talán majd kollégaként is.
Fotók: ELTE Tanárképző Központ
