Török Sára A tíz magyar nyelvjárásterület közül három teljesen kívül esik a mai határokon. Ezek közül a legközelebbi a mezőségi régió, melyre az archaikus elemek őrzése mellett a többségi román nyelvi hatás is jellemző. Cikkünkben az ottani beszéd személyes megtapasztalásáról, a 2023. májusi nyelvjárásgyűjtés élményeiről írunk.
A mezőségi régióban egyaránt felfedezhetők jellegzetes hangtani és szókészleti elemek. Például nyomokban jelen van még a zárt ë hang, de ennek használata egyre inkább visszaszorul. Északi részén közepes erősségű í-zés hallható. A magyar határhoz (és így a Tisza–Körös vidéki, illetve az északkeleti régióhoz) közel eső területein jellemzők a záródó kettőshangzók is. Hosszú magánhangzók esetében sok helyen rövidülés tapasztalható (házbol, elött), a szótagzáró r, l, j viszont nyújtó hatást fejt ki. A terület egyik legjellegzetesebb sajátossága az a-zás (bagár ’bogár’, katana ’katona’). Archaikus vonásai közül említést érdemelnek a családi helyhatározóragok (Sándorni ’Sándor(ék)hoz’, Sándornott ’Sándor(ék)nál’, Sándornól ’Sándor(ék)tól’), és a megyen, teszen, viszen alakok használata.
A tanszéken működő Élőnyelvi Diákműhely tagjai összeállítottak egy kérdőívet az Új magyar nyelvjárási atlasz alapján, az alig 15 kilométerre fekvő Köröstárkány adatait felhasználva, amely kutatópont volt az ÚMNyA készítésekor. Ebben 38 szó és kifejezés szerepelt, főleg olyanok, amelyek esetében valamilyen, a területre jellemző hangtani vagy szókészleti elem volt felfedezhető. Ilyenek voltak például a kápa̭szta ’káposzta’, a bakàr ’bokor’, a fḙsviny ’fösvény’, a toė̀rjoe ’törje’, illetve a ducca ’kenyérvég’, a ludáj ’sütőtök’, a bàrzafa ’bodza’, vagy a rajtìja ’létra’.
A kérdőívet az adatgyűjtő beszélgetés végére volt ajánlott hagyni. Ezek már konkrét kérdések, amelyek egy-egy szóra irányultak, és az adatközlőben vizsgaszerű helyzet érzetét kelthetik. Először fontos a bizalom elnyerése. Ezt kötetlen hangulatú társalgással lehet a legkönnyebben elérni, amikor hagyjuk az adatközlőt magától beszélni, nem szakítjuk félbe, és csak akkor teszünk fel irányító jellegű kérdéseket, ha beáll egy szünet a gondolatmenetben.
Az első, és kutatásetikai szempontból a legfontosabb, hogy néhány dologról tájékoztassuk az adatközlőt. Például hogy a beszélgetés önkéntes, bármikor kérheti, hogy fejezzük be, és nem köteles minden kérdésre válaszolni. Emellett ahhoz sem kell hozzájárulnia, hogy bármilyen formában rögzítsük a hallottakat, legyen szó képi, írásos, vagy hangformátumról. Amennyiben azonban beleegyezik a felvétel készítésébe, az anyag bizalmasan lesz kezelve, harmadik fél számára nem adjuk ki, és kizárólag az adatok feldolgozásához, pontos lejegyzéshez használjuk fel. Ezzel kapcsolatban az interjú végén alá is íratunk egy adatközlői nyilatkozatot, hogy ha az elhangzottakat továbbra is felhasználhatónak gondolja, írásos nyoma legyen a beleegyezésnek.
Ezek mellett fontos elmondani az adatközlőnek, hogy pontosan mi is a célja a beszélgetésnek. Többnyire idős, falusi emberekkel készülnek az interjúk, akiknek tömören, érthetően kell elmagyarázni a kutatás lényegét. Olyan elemekkel tisztázható ez, mint hogy Budapestről érkeztünk egy egyetemről, magyar nyelvű emberek különleges beszédformáit vizsgáljuk, a régi kifejezéseket, hagyományokat igyekszünk összegyűjteni és megőrizni az utókornak, és a többi. Lelkesítő mondat lehet az is, hogy az adott falu történetének és kultúrájának rögzítéséhez szolgáltat az adatközlő nagy jelentőséggel bíró részleteket, hogy azok is megismerhessék a települést, akik nem ott élnek.
Mindezek után indulhat a beszélgetés. Vannak olyan adatközlők, akik előre felkészülnek: amikor a kapcsolattartónk (Magyarremetén például a lelkész) felkeresi őket, hogy jönni fog egy kutatócsoport, írnak egy kis vázlatot. Jellegzetes kifejezésekkel, ismertetni kívánt témákkal, és ez alapján mesélnek nekünk, vagy éppen a kezünkbe nyomják a tájszólistát. Ez utóbbi esetben fontos megkérdezni, hogyan ejtik ki pontosan az adott szavakat, hiszen a rögzítéshez fontos a megfelelő hangjelölések használata.
Más esetben valamiről elkezdenek beszélni. A családi képekről a falon, a ház építéséről, az életükről, a mostani helyzetről, és így tovább. Ilyenkor nincs nehéz dolgunk: figyelni kell, ha megakad a gondolatfolyam, irányított kérdést feltenni, de közbevágni nem szabad. Ha nagyon elterelődik a beszélgetés iránya, akkor lehet a megfelelő módon kicsit szabályozni, de az ilyen kötetlen részeknél oldódik fel az adatközlő, illetve olyan szavakat vagy részleteket is megtudhatunk, amikre nem kérdeztünk volna rá magunktól.
Gyakori és fontos témák ilyenkor a helyi szokások, a régmúlt idők, a faluban élő történetek, legendák, az életkörülmények, a család, a szórakozás, és a többi. A remetei adatközlők egyike éppen egy házaspár volt. Esetükben szóba került a megismerkedésük, a házasság, ezzel a lakodalmi szokások, fiatalkori küzdelmeik, a gyermeknevelés, az oktatás, a kettősnyelvűség, az unokáik, és természetesen a falu által őrzött trauma. Említették, hogy egyre több a román a faluban, a vegyes házasságok sem ritkák, a fiatalok elköltöznek, és egyre csak felejtik el a magyar nyelvet és szokásokat. Beszéltek még az állattartásról, sőt, az interjú végén ki is vittek minket az udvarba, és ott még folytatódott a beszélgetés.
A kérdőív mindig egy megosztó dolog a nyelvjárásgyűjtésnél. Valaki ezt preferálja, valaki a szabad társalgást, és az adatközlők hozzáállása is változó. Egyesek zavarba jönnek, bezárkóznak miatta, mások próbálnak nagyon köznyelviesen válaszolni, akár letagadni a használt szavakat. Emiatt fontos a végére hagyni, mert egy rosszul feltett kérdés vagy egy túl korán kialakuló stresszhelyzet csírájában elfojthatja a beszélgetést. De vannak, akik lelkesen válaszolgatnak, történetekbe kezdenek, vagy a kérdésekhez tartozó képeket nézegetve további adatokat közölnek. Például van egy fotó a rokkáról, és nem csak a kerekesrakka kifejezést mondják rá, hanem elkezdik megnevezni a részeit, szóba kerül a szövőszék, a vetélő, a birkanyírás, előhozzák a háziszőttest, vagy felvisznek a padlásra a régi eszközöket megmutatni.
Egy másfajta gyűjtési szituáció a kötetlen program a helyiekkel. Szalárdon, ahova a negyedik napon érkeztünk, a lelkészlak kertjében szerveztek egy közös főzést néhány idős asszonnyal. Itt a tésztagyúrás, leveskavargatás, evés és ivás közepette egy teljesen szabad beszélgetés vette kezdetét. A körülöttünk rohangáló kutyák és gyerekek, a hátsó udvarba tett naposcsibe-néző séta, a fokhagymapucolás és az egyéb, máskor zavarónak gondolt tényezők jelenléte segítette a beszélgetést. A „nyelvjárási fecsegés” hallgatása már alapból rengeteg információt adott át, de természetesen itt is kérdezgettünk helyi szokásokról, állattartásról, gyereknevelésről és hasonlókról. Az adatok rögzítése itt szinte lehetetlen volt, azonban az ott töltött pár óra hasznossága és élménydússága megkérdőjelezhetetlen volt.
A cikk végén pedig megemlítenék egy ottani hagyományos italt, amely vitathatatlanul különleges. Ennek neve pukkantós, és igazán rendhagyó módon készül. Szalárdon van egy vasas-kénes forrás, melynek vizét ehhez a nedűhöz használják fel. Fél pohár borra csurig ráöntik a vizet, majd a szájára egy nagyot rácsapnak, megrázzák, és az alanynak ki kell innia egy hajtásra, amíg a keverék habzik és bugyog. Az asszonyok sorozatgyártásba kezdtek az ebéd után, ugyanis a csoport legtöbb tagja hatalmas lelkesedéssel próbálta ki ezt a „koktélt”. Közben persze zajlott az egyre szabadabb beszélgetés, kialakultak kisebb csoportok, és egy interjú is készült végül az egyik szobában.
A gyűjtött anyagokat később feldolgozzuk, tanulmányok, cikkek, szakdolgozatok születnek a lejegyzések alapján, és a hangfelvételek is kiemelten fontosak az aktuális nyelvi állapotok felmérése miatt. Az adatközlők személyes adatait (név, lakcím, stb.) bizalmasan kezeljük, kizárólag a gyűjtött anyag szempontjából fontos elemeket használjuk fel a munkához (például életkor vagy foglalkozás).
Sorozatunk utolsó cikkében, a Nyelvjárásgyűjtés a Partiumban: Bihari Hegyköz című írásban a 2023. májusi kutatóút végével, a magyar határhoz közelebb eső Bihari Hegyköz nevű tájegység kultúrájával és az ott tapasztaltakkal foglalkozunk.
A cikkben szereplő fotók a nyelvjárásgyűjtésen készültek. A kiemelt képen Magyarremete drónfelvétele látható, háttérben a Bihar-hegységgel.
