Erményi Szonja Hogyan néz ki az alternatív oktatás a hagyományoshoz képest? Milyen kihívásokat hozott magával a mesterséges intelligencia megjelenése? Mi a szerepe a művészetnek a tanulásban? Mindenki számára elérhető az oktatás? Idén ezeket a kérdéseket járta körül a XI. Illyés Multidiszciplináris konferencia.
Április 24–25-én tizenegyedik alkalommal került megrendezésre az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében a konferencia az ELTE Illyés Sándor Szakkollégium pszichológia gyógypedagógia és tanárszakos hallgatói szervezésében.
A konferenciát az előadások mellett plenáris előadások, kerekasztal-beszélgetés és workshopok is gazdagították. Valamint a szombati napon megrendezésre került a hallgatói szekció is, ahol a hallgatók a saját kutatásaikat tudták bemutatni, ezzel fejleszthették előadói készségüket és értékes visszajelzéseket is kaphattak.
A nyitóelőadást Horváth László, a szakkollégium igazgatója tartotta a mesterséges intelligenciáról (MI). Az előadás fókuszában a tudatos MI használattal támogatott tanulás állt. Abból indult ki, hogy nem a mesterséges intelligencia használatával van a baj, hanem azzal, hogy hogyan használjuk. Ugyanis nem mindegy, hogy mit és hogyan szervezünk ki a kezünkből: például más szakirodalmak és információk keresésére, és más fogalmazások megírására használni. Az előadás rávilágított a generatív MI (például ChatGPT) veszélyeire is: a fő probléma ezekkel az, hogy aláássák a kritikai gondolkodást többek között azzal, hogy sokszor téves információkat terjesztenek és nagyon hízelgőek tudnak lenni. A tudatos és átgondolt promptolással (instrukciók adása) és a kritikus szemlélettel azonban sokkal eredményesebben tudjuk használni.
Az ezt követő workshopot a Mozgásjavító EGYMI szomatopedagógusai tartották, akik játékosan tanítják és fejlesztik a mozgáskorlátozott tanulókat. Betekintés nyújtottak a különböző módszereikbe és feladataikba, elmesélték, hogy milyen kihívásokkal és nehézségekkel találkoznak az általános iskolás korosztályt érintően: munkájuk során kiemelkedő figyelmet fordítanak a téri-vizuális képességek fejlesztésére, amelyet főként memóriajátékokkal, kirakósokkal és logikai feladatokkal támogatnak. Ezek a játékos feladatok a gyerekek szem-kéz koordinációját, a figyelmük fenntartását, az apró mozdulatok kivitelezését segítik. A workshop végén mi magunk is megnézhettük és kipróbálhattuk a játékokat, valamint teret adtak a közönség kérdéseinek is.
A pénteki napot Szabics Ágnes művészetpedagógus előadása zárta. A Budapest Galéria munkásságába nyertünk betekintést, ahol a kortárs művészeté a főszerep. Itt többféle csoportfoglalkozás, műhely és kiállítás kap helyet. Az előadás során a gyerekeknek szóló nyári alkotóműhelyekről beszélgettünk. Ezek tulajdonképpen napközis táborok óvodásoknak vagy általános iskolásoknak, ahol a gyerekek kreativitására, fantáziájára van bízva minden. A feladatok nyílt végűek, nincsenek elvárások, ezzel buzdítva a gyerekeket az önkifejezésre és a szabad alkotás örömére. Egyéni és csoportos munkával egyaránt foglalkoznak itt a gyerekek, illetve mindig valamilyen fő téma köré épül a tábor.
A szombati napon kerültek megrendezésre a hallgatói szekciók, ahol a hallgatók a saját műhelymunkáikat, kutatásaikat, szakdolgozataikat tudták bemutatni. Ez teret adott nekik arra, hogy gyakorolhassák az előadást, az időkeret tartását és a munkájuk összefoglalását. A szekcióvezetőktől építő kritikákat, megjegyzéseket és kérdéseket kaptak, amelyek a hallgatók további munkáját segítik. A pszichológia szekcióban vettem részt, ahol a saját készülő szakdolgozatom bemutatása mellett több társam munkájába is betekintést nyertem. Szó volt a PCOS (policisztás ovárium szindróma) és a mentális egészség kapcsolatáról, amelyről egyre több aktuális kutatás zajlik. Nemrég ezt a betegséget átnevezték PMOS-re (poliendokrin metabolikus ovárium szindróma), mert ez a kifejezés jobban tükrözi a betegség összetett természetét, valamint azt, hogy nem csupán a petefészkeket érinti, hanem hormonális, anyagcsere- és pszichés folyamatokkal is szorosan összefügg. Egy másik hallgató előadásából megtudtam, hogy milyen viszonyban áll egymással az önkifejező öltözködés és az énkép: aki tisztábban látja az egyéni identitását, őt általában karakteresebb és egyedibb öltözködési stílus jellemez.
Páll Gábor az alternatív oktatásról invitált minket egy közös beszélgetésre. Egy nagy körben közösen beszéltük meg a többi résztvevővel, hogy miben tér el az alternatív oktatás a közoktatástól: a klasszikus ismeretek mellett a gyerekek itt nagyobb rezilienciára, azaz rugalmasságra és alkalmazkodási képességre tehetnek szert. Felmerült több dilemma, hogy sok gyerek unatkozik a tanórákon és hiányzik a belső motivációjuk, amely megnehezíti a tanulás hatékonyságát és rontja a minőségét is.
A konferenciát két workshop zárta. A SzexEd két trénere tartott foglalkozást a hatékony szexedukációról. Különbséget tettünk a szexuális felvilágosítás és a szexedukáció között – utóbbi a születésünkkel kezdődik és életünk végéig tart. Természetesen (mindkettő esetében) fontos, hogy az életkori sajátosságok mentén történjen. Megtudtuk, hogyan érdemes a gyerekektől kérdezni, hogy az érdeklődésüket és a bizalmukat is fenntartsuk, de ne legyen túl sok a megosztott információ: Téged mi érdekel ezzel kapcsolatban? Mit tudsz a témáról? Ez a két kérdés segít minket abban, hogy megtudjuk mennyit tudnak a gyerekek a témáról, mennyit érdemes megosztani velük, mivel bővítenénk a tudásukat és nem riasztjuk el a további kérdésektől sem.
A kétnapos eseménysorozat rávilágított a tanulás sokszínűségére, építő elemeire. Körüljártuk a legkülönbözőbb módszereket és területeket, amelyek mind más-más képességeinket és készségeinket hivatottak fejleszteni. A konferencia remekül összefoglalta, hogy hogyan alakul az oktatás szerepe a 21. századi társadalmi és technológiai változások közepette.
Képek: Tari Eszter
