Pálinkás Regina A csernobili atomkatasztrófa a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris balesetének tekinthető. A robbanás során felszabaduló radioaktív anyagok mennyisége többszörösen meghaladta a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák által kibocsátott sugárzás szintjét. Bár a leállás közvetlen következményei eltitkolhatatlanok voltak, a katasztrófa valódi egészségügyi és környezeti kockázatai csak hosszabb idő elteltével váltak egyértelművé. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a korabeli médiában kizárólag a Szovjetunió hivatalos álláspontját tükröző, cenzúrázott tudósítások jelentek meg, amelyek elhallgatták a baleset tényleges súlyosságát és annak várható következményeit. Cikkünk célja többek között annak feltárása, hogy mi vezetett a katasztrófához, milyen léptékű volt a bekövetkezett károsodás, valamint hogy ez miként tükröződött a korabeli médiamegjelenésekben.
Az 1986. április 26-án a mai Ukrajna területén fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkjában egy kísérleti biztonsági teszt során robbanás történt. A hibás reaktortervezés, a nem megfelelő biztonsági protokollok és emberi mulasztás következtében a reaktor felrobbant és hatalmas mennyiségű radioaktív anyag jutott a légkörbe. Pár nap alatt Európa nagy része is sugárszennyezett lett.
Kép forrása: Atlas of caesium deposition on Europe after the Chernobyl accident
De mi vezethetett közvetlenül a katasztrófához? – merülhet fel bennünk a kérdés. A mérnökök azt akarták modellezni, hogy áramszünet esetén a turbinák lendületéből (tehetetlenségéből) származó energia elégséges-e ahhoz, hogy a reaktormagot tovább hűtse addig, amíg a dízelgenerátorok el nem indulnak. Azonban a kijevi központ nem engedélyezte az áramszüneti szimulációt, ezért kénytelenek voltak szüneteltetni a tesztet. A reaktor teljesítménye így túlságosan alacsony teljesítményen üzemelt és a próba újbóli megkezdésekor szabályellenesen próbálták felfuttatni a teljesítményt, ám a reaktor instabil maradt. A villamosmérnökök ráadásul az atomspecialisták megkérdezése nélkül vágtak bele a kísérletbe. Emellett több biztonsági rendszert kikapcsoltak, hogy azok ne zavarják a tesztet. Lezárták a gőzvezetékeket, így a reaktor már nem kapott elég hűtést. Ennek következtében a reaktor túlmelegedett, a nyomás nőtt, és az egész rendszer kritikusan instabillá vált.
Mikor észlelték a helyzet súlyosságát, a mérnökök megnyomták az AZ-5 jelű vészleállító gombot, amelynek le kellett volna állítania a reaktort: ez a gomb automatikusan leereszti a vezérlőrúdakat a reaktormagba, hogy megszakítsa a láncreakciót. Azonban a vezérlőrúdak alsó végei grafitból készültek, ami a reaktor sajátos felépítése miatt nem csökkentette, hanem rövid ideig még növelte a reaktivitást. Ez azt jelentette, hogy ahelyett, hogy a reaktor leállt volna, egy pillanatra még nagyobb reakció indult el, ami pedig a robbanáshoz vezetett.
Bár a robbanást érzékelték a környéken élők a televíziót vagy rádiót bekapcsolva nem hallhattak mást, mint egyetlen szűkszavú közleményt a történtekről, melyben a lehetséges veszélyforrásokat meg sem említve tudatták a lakossággal a „műszaki hibát”. Akkor sejthették csak a helyzet komolyságát, amikor felszólították a katasztrófához közel lakókat otthonuk elhagyására. A szovjet vezetés kezdetben el kívánta titkolni a történteket, ám Svédországban érzékelték a megemelkedett sugárzási szintet, így elkerülhetetlenné vált a semmitmondó közlemény kiadása. Úgy gondolom, fontos kiemelni, hogy a kialakult helyzetben az emberek tájékoztatása a valódi helyzetről kulcsfontosságú lett volna.
A magyar sajtót később értesítették a történtekről, ám a hírek csak a szerkesztőség tájékoztatására szolgáltak. A szovjet vezetés az általuk közzétett, tárgyilagos beszámoló másának kiadását adta parancsba. Bedő Imre ennek ellenére 1986. április 28-át követően többször is lejátszotta a rádióban az atomkatasztrófa hírét, hogy Magyarországon értesüljenek róla. Később emiatt fegyelmi büntetésben részesítették. A nyomtatott sajtónak később volt alkalma írásba adni a történteket, ám a lapszámokban általában pár mondatban, az újságok sokadik oldalán, semmi aggodalmat nem keltve jelenítették meg.
Kép forrása: Arcanum Digitális Tudománytár
A csernobili katasztrófa számos ember életét követelte. Fontos beszélni a közvetlen halottakról, például a tűzoltókról, akik a lángok megfékezésében vettek részt, vagy az ott dolgozókról, akik a robbanás közelében tartózkodtak. Emellett azonban felmérhetetlen azoknak a száma, akik (akár évtizedekkel) később mutatták a sugárbetegség tüneteit.
Kép forrása: Profimedia
A mintegy 50 tonna radioaktív anyag, mely a levegőbe került azon a bizonyos estén, számos ember életét gyökerestül megváltoztatta. A hiányos tájékoztatás és a kezdeti hárító, elutasító magatartás, amit a vezetőség mutatott, visszavetette az eredeményes kríziskezelést pont azon a pár napon, amikor a leggyorsabban ketyegett az óra. Emellett, miután felfogták a helyzet súlyosságát, sokáig nem kívánták bevallani az ország hibás működését, hiszen tudták: ha napvilágra kerül a pontos helyzet, az emberek szépen lassan elveszítik a Szovjetunióba vetett hitüket. Ez valóban nem is történt másképp.
Kép forrása: iStock
Felhasznált irodalom:
https://www.lakmusz.hu/csapdaba-ejtve-hogyan-nem-irt-a-magyar-sajto-csernobilrol
https://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/hanyan_haltak_meg_
https://hvg.hu/tudomany/20110425_csernobil_mi_tortent_1986_reaktor_baleset
https://hirado.hu/cikk/2021/04/26/ma-sem-lehet-pontosan-tudni-hany-aldozatot-kovetelt-a-cs
https://24.hu/tudomany/2024/04/26/csernobili-atomkatasztrofa-evfordulo-kovetkezmenyek-m
