Csenge Lugosi A Kutatók Éjszakája eseménysorozatot 2005 óta Európa-szerte minden évben megrendezik a tudomány népszerűsítése érdekében. Természetesen az ELTE sem maradhat ki ebből: idén is több mint kétszáz programmal várták az érdeklődőket. Ebben az évben a TTK-n, a Kutyaetológia Konferencián töltöttem ezt az estét, részben előadóként, részben tudósítóként. Az épület földszintjén áthaladva akváriumokkal, robotokkal, óriási műanyag kullancsokkal találtam szembe magam – rengeteg stand várta a látogatókat, nem is hiába. Szép számmal érkeztek érdeklődők, kortól függetlenül. Az őket megszólító konferencia az egyik nagyelőadóban kapott helyet.
Tizenöt előadás hangzott el az Etológiai Tanszéken a közelmúltban lezajlott kutatások legjaváról. Az előadók között szerepeltek a tanszék nagynevű professzorai, mint Pongrácz Péter, Kubinyi Enikő és Gácsi Márta, de PhD és MSc hallgatóknak is volt lehetőségük nemrég publikált eredményeiket bemutatni.
A közönség tagjai minden előadás után feltehették kérdéseiket, a prezentációk alatt pedig a kutatók kérdeztek a hallgatóságtól, interaktívvá téve a programot. Minden harmadik előadás után egy rövid szünet következett.
A humort és tudományt sem nélkülöző prezentációkban többek között volt szó a kutyák ADHD-járól, öregedéséről, a kutyatanítási stílusok hatásairól, és arról, hogy számít-e, milyen hangszínben beszélünk a kutyákhoz.
Az ebek közé a törpemalacok is befurakodtak, összehasonlították őket az empátia és a kötődés tekintetében. Mindegyik téma roppant érdekes volt, néhányat ki is emelnék közülük.
Faragó Tamás előadása a kutyák megtévesztő hangjelzéseiről szólt. A kutatás során a résztvevő személyek morgáspárokat hallgattak meg, és mindig el kellett dönteniük, a két hallott hang közül melyik lehet a nagyobb kutya morgása. Egy ilyen morgáspárt mi is elemezhettünk. A kontrollcsoportban valóban két külön eb morgását figyelhették meg a résztvevők, és sikerült is kiválasztaniuk a nagyobb méretű állatot. Ám a tesztcsoportban ugyanannak a kutyának a kétféle morgását játszották le, amit két eltérő kontextusban hallatott: amikor egy idegen férfi, és amikor egy idegen nő közeledett felé, látszólag fenyegetően.
Ebben az esetben a résztvevők azt a morgást ítélték nagyobb kutyához tartozónak, amit az állat az idegen nő közeledésekor hallatott.
Mivel a nők érzékenyebbek az érzelmi jelzésekre, a kutyák valószínűleg tapasztalataik alapján könnyebben megtévesztik őket a morgással, mint a férfiakat. Amikor azonos nemű idegenek közeledtek feléjük, a kutyák a nagyobb, magasabb illető esetében tűntek nagyobbnak a morgásuk alapján. Ez az első olyan kutatás, amely bebizonyította, hogy az emberi hallgatók érzékenyek a kutyahangok kontextusfüggő modulációira, amelyek a jeladók testméretéhez kapcsolódnak. Egyedülálló eredmény továbbá, hogy
az embert félrevezethetik a kutyamorgás indexikus tartalmának manipulációi, amelyek a kutyákban eredetileg társaik megtévesztésére alakulhattak ki.
Boros Marianna arról tartott előadást, hogy a kutyák elméjében megjelenik-e egy elképzelés egy adott tárgyról, amikor annak a nevét hallják. Ezt a képességet tárgyszó által kiváltott mentális reprezentációnak hívják, és korábban csupán embereknél mutatták ki, mint az elvont gondolkodáshoz szükséges fontos tényezőt.
Amikor egy megszokott szövegkontextusban az elvárásainkhoz képest valami szokatlan jelenik meg, az látványos EEG jelet eredményez. Az előadó példájával élve, amikor valaki azt mondja: „a kávét tejjel és zoknival iszom”, az elvárásunktól (ami a „cukorral” szó lenne) való eltérés egy ERP (eseményfüggő potenciál) megjelenését eredményezi, ami EEG-vel detektálható. A vizsgálatban a kutyáknak mutattak egy játékot vagy tárgyat, amit ismertek, és kimondták a nevét. Ebben a helyzetben nem jelent meg ERP. Azonban amikor a felmutatott tárgy neve helyett egy másik tárgy nevét mondták (pl. labdát mutattak fel, és azt mondták: „nézd, kötél”), akkor a kutyák agya az emberekéhez hasonló módon reagált. Elmondható tehát, hogy
a kutatóknak a világon elsőként sikerült bebizonyítani a tárgyszó által kiváltott mentális reprezentáció jelenségét állatoknál – egészen konkrétan a kutyáknál.
Ezek és más izgalmas prezentációk juttatták el a közönséghez a legfrissebb eredményeket az általuk preferált tudományterületen. Az előadók közelebb hozták a tudományt a laikus érdeklődőkhöz is, inspirálták a jövő ifjú kutatóit, bemutatták az ELTE egyedi sikereit, valamint bebizonyították, hogy bőven van még mit felfedezni. Örülök, hogy részt vehettem ezen a színvonalas rendezvényen és remélem, jövőre is lesz alkalmam betérni néhány előadásra a Kutatók Éjszakáján. Addig is: publikációkban gazdag évet kívánok a tudósainknak!
