informatikus Az ELTE idén is megrendezte június elsején és másodikán a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját. Novák Veronika a megnyitó során kiemelte, hogy az esemény ezúttal nem csak hazai, de nemzetközi kitekintést is nyújtott, ugyanis számos régióbeli egyetem hallgatója mutatta be kutatásait. Ezután Szende Katalin megtartotta plenáris előadását Szabad a vásár? Piactér és városfejlődés a közép-kelet-európai püspöki székhelyeken címmel, ahol több település fejlődése került összehasonlításra, különös tekintettel arra, hogy milyen kapcsolat feszült a székesegyház és a piactér között. A várostörténet különböző módszertani segédeszközein túl arról is szó esett, hogy a korabeliek számára milyen üzenetértékű jelentőséggel rendelkezhetett a dombon álló templom, valamint a tövében elterülő piactér, ha csak a látványban megmutatkozó tagoltságot vesszük alapul.
Kovács Péter Az invesztitúraharc problematikája a hazai és a nemzetközi (eszme)történetírásban című előadása az invesztitúraharc történettudományban fellelhető különböző értelmezéseit tekintette át. A hallgatóság ezáltal röviden megismerkedhetett a politikai teológia, a jogtörténet, a gazdaságtörténet, az irodalomtörténet, és nem utolsósorban a mentalitástörténet koncepcióival, és azzal, hogy az invesztitúraharc milyen témagazdagsággal jár együtt. Kovács szerint a Magyar Királyság egyenlő félként vett részt a vitában, és mivel régóta nem született olyan összegző jellegű mű, amely ezt a periódust a hazai kontextust figyelembe véve tekintené át, ezért disszertációja céljául ezt a feladatot tűzte ki. Zárásképpen kitért arra, hogy a felsorolt megközelítések mindegyike szükséges ahhoz, hogy a munka elvégezhető legyen.
Hunyadi Sándor Ismerték-e az 1161. és 1169. évi konkordátumokat I. Károly korában? Gondolatok egy 1339. évi adat nyomán című előadása az említett két egyezményre összpontosított, mégpedig a következő irányokból közelítve: habár a szakirodalom több alkalommal megkérdőjelezte az egyezmények hitelességét, hiszen ezekről később feltűnően hallgatnak a források, Hunyadi szerint az egyezmények valódiságát ez nem feltétlenül ássa alá. Egyrészt az 1169-es konkordátum eleve hatályon kívül helyezhette az 1161-est, másrészt az 1169-es konkordátum előfordulásának hiányát magyarázhatja, hogy I. Károly (ur. 1308–1342) magyar király korában a Hartvik-féle István király legendára való hivatkozás látja el azt a feladatot a király és a pápa viszonyában, melyért korábban az egyezmény volt a felelős.
Petar Josipović The Appropriation of the Cult of St. Stephen in the Medieval Bosnian State – Strategies, Models, and Means [Szent István kultuszának kisajátítása a középkori bosnyák államban – Stratégiák, modellek, eszközök] című előadása a szerb középkor 1371 utáni korszakába vezette el a hallgatóságot, amikor a Nemanják uralma után olyan hatalmi űr keletkezett, melyben a vetélkedő felek igyekeztek olyan vallási jelképeket kisajátítani, melyek a korábban hatalmon lévő dinasztiához kötődtek. A jelképek közt találjuk Szent István vértanú kultuszát is. Az aspiránsok közé tartozott I. Trvrtko bosnyák király is, aki 1377-es megkoronázása után felvette az István nevet, valamint el is nevezett egy várost Szent István után.
Galambosi Péter Aranyadók a Szepességben és a szlávok kiváltságai című előadása a 13. századi Magyar Királyság említett régiójába kalauzolta el a hallgatóságot, összekötve a szláv népek kiváltságait egy gazdaságtörténeti elemzéssel, mely az aranyadókra összpontosított. Mivel az aranyadót a Szepességben megtelepült népcsoportok földbérként fizették, ezért Galambosi a következő kérdést fogalmazta meg: honnan eredhetett ez a speciális birtokjogi forma? Érvelése szerint az aranyfizetéshez kötött birtokjog a Szepességen belüli szlávság egykori kiváltságaiból származhatott, azonban a szláv jogállás „feloldódása” után, az Árpád-kor végére már új helyen találjuk azt a régió társadalmán belül.
Varga Virág A Türje nembeli Szentgrótiak a 13. század második felében és a 14. század elején című előadása a tartományuraságok korában derítette fel egy olyan főúri nemzetség történetét, melynek tagjait, ha a társadalmi rétegződést vesszük alapul, akkor a szerviensek felett, de az oligarchák alatt találjuk. Ez a speciális helyzet különösen alkalmassá teszi például a nyugat-dunántúli Türje nembeli Szentgrótiakat arra, hogy Varga megfogalmazza velük kapcsolatban az alábbi kérdéseket: hogyan helyezkedtek hatalomtechnikai szempontból a hasonló nemzetségek, miközben az uralkodó és a tartományurak közt folyamatosan változtak az erőviszonyok? Ha megpróbálkoztak a tartományuraság kiépítésével, miért szenvedtek ezügyben kudarcot? Hogyan térképezhető fel a kapcsolatrendszerük, és mi jellemzi azt? Varga nemcsak a nagyívű kérdések megválaszolását kísérelte meg, hanem az eddigi genealógiákat is korrigálta, valamint új adatokkal egészítette ki.
Majláthné Sipos Csilla Regionalitás és átrendeződés – A Felső- és Közép-Tisza-vidék településeinek gazdasági szerepe a 13–16. században című előadása elsősorban az említett két folyószakasz körüli táj eltérő jellegét vizsgálta. Például különböző volt a növénytakarójuk is, ahogyan az áradások eltérő mértéke is befolyásolta a mikrorégiók kialakulását. Olyan mozaikszerű tájhasználat figyelhető meg a forrásokban, melyet – részben az áradások miatt – a táj szüntelen változása indokolhatott. Majláthné Sipos mindezeket az adatokat, továbbá az 1330-as pápai tizedjegyzéket arra használta fel, hogy a következő kérdéssel foglalkozzon: miért emelkednek fel bizonyos régiók, amíg mások lehanyatlanak?
Szokola László Eperjes város katonasága a késő középkorban című előadása két szimbolikus dátum, 1458 és 1526 között vizsgálta a település hadseregét. Szokola egyrészt több várost is összehasonlított egymással, másrészt Eperjes esetében a rendkívül jó állapotban megmaradt zsoldoslistákból indult ki. Itt kimutatható, hogy a zsoldosok közt nemcsak szegény és idegen rétegeket találunk, hanem városi, megbecsült polgárokat is, például bírókat. Az előadás fő kérdésének az tekinthető, hogy az uralkodók hogyan használták a városi katonaságot politikai célokra.
Berkes Orsolya A Kijevi Rusz mint mesterségesen megalkotott fogalom című előadása a 9–13. között fennálló nagyfejedelmi székhely gazdasági-politikai, majd konfesszionális központként való működését tekintette át, különös tekintettel a mai napig tartó eszmecserére a historiográfiában később meghonosodott elnevezés körül. Berkes kiemelte, hogy ekkoriban a fejedelmi határok bizonytalanok voltak, és a vizsgált terület sem mondható egységesnek. A Kijevi Rusz kifejezés használata leginkább a 19. században kezdett felívelni, az előadás pedig főként az elnevezés nyugati előfordulására összpontosított. Berkes azt is kiemelte, hogy a kazár és finnugor népek a régió történetében meglehetősen alulreprezentáltak, mely hiányosságot egy későbbi kutatás pótolhatná.
Jack R. Wilson European-Mongol Relations as an Aspect of Golden Horde Border Policies and Foreign Relations, 1242–1313 [Az európai–mongol kapcsolatok vizsgálata mint az Arany Horda határpolitikájának és külkapcsolatainak egyik aspektusa (1242–1313)] című előadása arra tett kísérletet, hogy a kutatói fősodortól eltérően nem európai szemszögből ábrázolja a kontinens és a Mongol Birodalom, valamint annak 1260 utáni utódállamainak kapcsolatát. Wilson elsősorban az Arany Horda határpolitikájára összpontosított, egy összehasonlító elemzést végezve el, melyben áttekintette, hogy a többi kánság milyen viszonyt ápolt szomszédaival.
Adam Lubocki The Hungarian-Polish Dynastic Relations in the Context of the Hungarian Foreign Policy in the First Half of the 10th and 11th Centuries [Magyar–lengyel dinasztikus kapcsolatok a magyar külpolitika összefüggésében a 10. és 11. század első felében] című előadásában a két említett állam kapcsolatát tekintette át. Kutatását főként annak a kérdésnek a megválaszolása ösztönözte, hogy a dinasztikus politika milyen tényleges hatást gyakorolt az uralkodók döntéseire. Lubocki vizsgálódását ezúttal a két állam közti házasságokra szűkítette le, elkülönítve, hogy mely frigy tekinthető szövetségkötésnek, és mely békeszerződés eredményének. Kiegészítésképp a magyar uralkodók Piastok felé irányuló külpolitikája is áttekintésre került. Lubocki szerint a házasságok alapján a két állam közti kapcsolat nem mondható túlságosan jelentősnek, azonban – ahogyan ez a vita során megjegyzésre került – a szövetségépítésnek jóval több formájáról beszélhetünk a korban, és a házasság csak egy a megannyi eszköz közül.
Novák Bálint Forrás vagy dekoráció? A klosterneuburgi Babenberg-faliszőnyeg és forrásai című előadása különleges képi és írott források közt kereste a kapcsolatot. A Sunthaym-tábla a Babenberg család genealógiáján belül tölt be igen fontos szerepet, ugyanis az 1491-ben készült munka 27 keményfatáblán örökítette meg a férfi családtagokat. Novák arra kereste a választ, hogy a műalkotás vajon mely írott forrásokkal hozható kapcsolatba, továbbá a Babenberg-faliszőnyeg néven ismert szintúgy képi forrással kimutatható esetleges összefüggéseket is tárgyalta.
Marko Gavrilović Prince Lazar of Serbia in Western European Narrative Sources (14–16th Century) [Lázár szerb fejedelem a nyugat-európai elbeszélő forrásokban (14–16. század)] című előadása több évszázad híráramlását vizsgálta, mégpedig egyetlen személyre összpontosítva. Gavrilović azt mutatta be, hogy milyen politikai körülmények befolyásolták Lázár szerb fejedelem (ur. 1377–1389) megjelenítését a nyugati forrásokban.
Szathmári Edina A kolozsvári Szent Mihály-templom az írott források tükrében című előadása az említett templom építéstörténetét kísérelte meg rekonstruálni. Szathmári az írott forrásokat, köztük három publikálatlan iratot vetett össze a „fő forrásnak” tekinthető épülettel. Az építés szakaszainak meghatározásául kiindulópontként szolgált az 1349-es avignoni búcsúlevél is, mely után megkezdődhetett a templom felhúzása, azonban az előadás igyekezett széles forrásbázisra épített érveléssel tisztázni a kérdéskör bizonytalanabb részeit.
Sziklai Sára Bíbor A Zsigmond-kori töredék (Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 534) a korabeli közép-európai többszólamúság fényében című előadása egy olyan forrást vizsgált, mely bár hat csonka fóliónak felel meg, ugyanakkor a hazai középkori többszólamúság egyik legsokatmondóbb emléke. Sziklai előadásában összevetette a zenetörténeti emléket más lengyel és cseh forrásokkal, ugyanis célja a töredék közép-európai forráscsoporton belüli helyének meghatározása volt.
Hári Kata „Akkor örvend saját lelkében, mivel minden jó megadatik”, avagy a negyvenlapos Biblia pauperum-blockbuch talányos .v.-fejezete című előadása a 15. században meginduló nyomtatás több különösen érdekes forrástípusát mutatta be: egyrészt a blockbuchokat, vagyis a táblanyomatos könyveket, ahol kép és szöveg együtt szerepelt a véseteken. Másrészt a Biblia pauperumot, más néven a Szegények Bibliáját. Hári célja a Biblia pauperum-blockbuch negyvenlapos, Schreiber I-es, korai kiadásának a fennmaradt kéziratokkal való összevetése volt, különös tekintettel a .v.-fejezetre, amely egy nőt ábrázolt, akit Krisztus épp megkoronáz. Az előadó amellett érvelt, hogy a nő nem Mária, az ékszer pedig nem a Mennyek Koronája, hanem jóval inkább a szüzességgel koronáznak meg valakit, aki a személyes üdvözülésnek rendelte alá életmódját. Emellett Hári a nyomtatvány vélhető közönségével kapcsolatos kérdéseket is vizsgálta.
Andrei Octavian Fărcaș Hungaricus Equus. Horses in Medieval Hungary between the 9th and 15th centuries [Hungaricus Equus. Horses in Medieval Hungary between the 9th and 15th centuries] című előadása azt a kérdést vizsgálta, hogy vajon volt-e külön fajta vagy tenyészet a középkori magyar lovak közt? Fărcaș vázolta hipotézisét, miszerint a nehéz- és könnyűlovasság különböző fajtájú lovakat használhatott. Említést tett azokról a régészeti vizsgálatokról is, melyek során a lovak leletein megfigyelhetővé váltak különféle csontot érő deformálódások. Mindezek a sérülések többnyire valamely speciális igénybevétel – szántás, hadviselés – alakultak ki, vagyis a csontok állapota révén beazonosítható, hogy mire használták a feltárt lovakat középkori gazdáik.
Magdus Tamás Érem a homokból. Egy XIII. századi örmény éremlelet Bugac-Felsőmonostorról című előadása nem leletek garmadáját mutatta be, hanem egyetlen örmény érmét. Magdus kiemelte a feltárás különösségét, ugyanis Kis-Örményországgal a 13. század során nem tekinthető élénknek a kereskedelmi kapcsolat. De ha Közép-Európát vesszük alapul, hasonló leletre akkor is csak Krakkóban akadtak a kutatók. Az előadó szót ejtett arról, hogy a mongol hódítás az örmények számára a kereskedelem fellendülését hozhatta el, melynek következtében kereskedőik akár Észak-Európába is eljuthattak, valamint Belső-Ázsia környékén is megnőtt a mozgásterük a Pax Mongolica következtében. Valószínűleg az örmény érme Bugac-Felsőmonostorra kerülése ettől a körülménytől sem független.
Kovács Enikő H359 Denar of Stephen V [Sarkalatos kérdés – V. István H359 dénárja] című előadása szintúgy egyetlen érme történetét igyekezett feltárni. Habár az V. István (1270–1272) uralkodása alatti pénzverést jól ismerjük, az előadásban vizsgált dénár tulajdonságait tekintve mégis eltér ezektől a veretektől. Megmunkáltságát tekintve sokkal inkább egy német-osztrák területen belüli pénzverési technikához kapcsolható. Kovács arra kereste a választ, hogy a király miért döntött a módszer átvétele mellett, és hogy mikor tehette ezt?
Jason Snider Cui Bono? Examining the Evidence in the Mystery of the Redwitz/Dan II Coins [Cui Bono? A bizonyítékok kivizsgálása a Redwitz/II. Dan érmék rejtélye kapcsán] című előadása ugyancsak egy numizmatikai kérdést vett górcső alá. Snider azzal az érmecsoporttal foglalkozott, melyet némely kutatók Nicholas von Redwitzhez, Szörény bánjához, amíg mások II. Dan (+ 1432) havasalföldi fejedelemhez kapcsoltak. Az előadó a kutatások csoportosítása közben arra lett figyelmes, hogy a vizsgálódások eredménye és a kutatók nemzetisége közt összefüggés mutatható ki, amelyet százalékos összesítések közlésével is igyekezett bizonyítani.
Borbás Benjámin Privilege on Plunder – The Military Orders and the Importance of Loot during the Crusades [Kiváltság a zsákmányra – A lovagrendek és a hadizsákmány jelentősége a keresztes hadjáratok időszakában] című előadása először aláhúzta, mennyire nagy jelentőségre tett szert a hadizsákmány a keresztesek esetében, amikor a partmenti, utánpótlással könnyebben ellátható területektől távolodni kezdtek. Ezért sem véletlen, hogy a hadizsákmány szerzése és elosztása olyan logisztikai kérdéssé vált, melyet különböző kiváltságok szabályoztak. Borbás tehát arra összpontosította vizsgálódását, hogy három lovagrend, jelesül a Templomosok, az Ispotályosok, valamint a Német Lovagrend esetében hogyan befolyásolták a zsákmány kezelését a szerzett privilégiumok.
Tobias Heil News about the Hussite War in the Political Communication of the Imperial City Nuremberg [Hírek a huszita háborúról Nürnberg birodalmi városának politikai kommunikációjában] című előadása a nürnbergi városi tanácsra korlátozta figyelmét, azt a kérdést firtatva, hogy a település vezetői hogyan szolgálták ki hírekkel a huszitaellenes koalíciót a háború idején. Heil emellett arra is kitért, hogy a tanács kivel cserélt híreket. A vita során az is felmerült, hogy vajon a tanács megpróbálhatott-e dezinformációs műveleteket végrehajtani, kihasználva hírszolgáltatói szerepét.
Véber Zoltán A Raguza és Szent-Száva hercege közötti háború magyar vonatkozásai (1451–1454) című előadása során azt a periódust vizsgálta, amikor Szent-Száva hercege, Stefan Vukčić Kosača 1451-ben támadást indított a Raguzai Köztársaság ellen. Raguza szövetségesei közt találjuk a korban a Magyar Királyságot, épp ezért az ostromlott állam katonai segítségben reménykedett. Véber előadásában magyar, raguzai és velencei forrásokat vizsgált, egyrészt olyan követjárásokat azonosítva, melyekről a kutatás eddig nem tudott, másrészt arra összpontosított, hogy mi jellemezte Hunyadi János kapcsolatát a korabeli vazallusállamokkal.
Samuel Beňa A Medieval Military Devolution? The Demands of Warfare and Their Impact on Bohemia during the Reign of George of Poděbrady (1458–1471) [Egy középkori katonaság végrehajtotta decentralizáció? A hadviselés követelményei és annak Csehországra gyakorolt hatása Podjebrád György uralkodása alatt (1458–1471)] című előadása a katonai forradalom témájával foglalkozik, de a tanulmányok többségétől eltérő megközelítéssel. Habár a kontinens több állama úgy stabilizálta hatalmát, hogy ebben minden bizonnyal a haderő fejlesztése is nagy szerepet játszhatott, a kép közel sem ennyire egyszerű. Beňa egy olyan esettanulmányt mutatott be, amely szerint a Cseh Királyságban a katonai forradalom hosszabb távon épphogy a hatalom destabilizációjához járult hozzá, és nem a megerősödéséhez.
Kovács Annamária Arisztotelész tisztítótüze. Az arisztotelészi filozófia recepciója és teológiai-filozófiai tudásközvetítés a középkori Magyarországon című előadása azt mutatta be, hogy a prédikáció nemcsak teológiai, hanem filozófiai tudásközvetítést is végrehajthatott. Kovács, hogy érvelését alátámassza, a Pécsi egyetemi beszédek kritikai kiadását használta fel, továbbá adatbázisok segítségével kísérelte meg azonosítani néhány prédikáció azon részét, melyek Arisztotelésztől származó idézeteket tartalmazhatnak. A vizsgálódás olyan eredménnyel járhat, amelynek segítségével érthetőbbé válik, hogy a középkori Magyar Királyság területén milyen volt Arisztotelész recepciója.
Porkoláb Anna A beszéd és hallgatás művészete: a Liber de doctrina dicendi et tacendi és késő középkori francia átirata című előadása Albertano da Brescia egy 1245-ben írt morális traktátusával foglalkozik, melyben az etikus beszéd szükségességét, valamint annak megfelelő technikáit tárgyalja. Porkoláb előadásában kitért rá, hogy a mű keletkezésekor az itáliai városállamok intézményes fejlődése átformálta a kommunikációról való gondolkodást is. Az előadó nemcsak a forrást vizsgálta meg, hanem kitekintett annak Itálián kívüli átirataira is, például az 1407-ben készült L’Art de bien parler et soy taire névre hallgató műre. A két szövegváltozat vizsgálata olyan kérdések feltevését is lehetővé tette, mint hogy melyek voltak azok a társadalmi folyamatok a késő középkori Franciaországban, melyek hatására bizonyos részek kiemelésre kerültek az eredeti szövegben, míg másokat kevésbé ítélt jelentősnek a más korhoz és régióhoz tartozó befogadó.
Vas Máté A maszkulinitás vizsgálhatósága IV. Károly császár önéletrajzában című előadásában azt vizsgálta, hogy a későbbi német-római császár hogyan próbálta megkülönböztetni magát apjától, I. (Vak) Jánostól (1311–1346). Vas a maszkulinitástörténet módszertanát hívta segítségül elemzése során, kitérve rá, hogy az önéletrajz szerint milyen erényekkel kellett rendelkeznie az ideális uralkodónak, és hogy ezek hogyan jelentek meg a korabeli férfieszmény értékkészletén belül. Továbbá összekapcsolásra került az apa-fiú viszony, az önuralom, valamint a felnőtté válás kérdése az uralkodói önreprezentáció tárgykörével is. Kiemelésre került, hogy az ideális uralkodónak egyúttal egy speciális férfikép kritériumait is teljesítenie kellett, melyek nyomai felderíthetőek az önéletrajzban.
Illés Kornél John Hunyadi, Appius Claudius and the Fabii – Using Roman History as Political Capital in Late Medieval Hungary [Hunyadi János, Appius Claudius és a Fabiusok – Az antik múlt politikai használata a késő középkori Magyarországon] című előadása Hunyadi 1448-as Oszmán Birodalom elleni hadjáratának egyik epizódjába nyújtott betekintést. Illés két olyan levelet vizsgált meg filológiai alapossággal, melyeket Zrednai János váradi püspök, vagyis a hadjáratot vezető Hunyadi nem hivatalos jobbkeze küldött a Szentszéknek. A levelekben többször idézésre kerülnek olyan szövegrészletek is, melyeket a püspök Appius Claudius Livius művéből vett át, ahol a szerző az antik Róma Veii elleni küzdelmét részletezi. Az előadó kiemelte, hogy a Livius művéből átvett részekkel a levélíró „politikai tőkét” próbálhatott meg felhalmozni. A püspök célja egész pontosan a Fabiusok és a Magyar Királyság egymással való megfeleltetése lehetett, valószínűleg azt sugallva a pápának, hogy az elmaradt támogatás fejében pusztulás vár az országra, ahogyan az egykori gens is elbukott.
A rendezvényt Tringli István I. Ulászló koronázási törvénye című plenáris előadása zárta le, mely több történeti vélekedést is igyekezett pontosítani, valamint egy 1435-ben megkezdett kodifikáció és a címben megidézett 1440-es koronázási törvény összefüggéseit mutatta be. Tringi megjegyezte, hogy az élményt, amikor a történész rájön valamire, ahhoz lehet hasonlítani, amikor a vadász végül rálel a vadra, célra tart, és elmosolyodik. A rendezvényen átadták a Sághy Marianne-díjat is, mellyel a hagiográfia területén kimagasló minőségű munkát végző kutatókat jutalmazzák. A díjban ezúttal Bácsatyai Dániel részesült, aki többek közt Szent Imre legendájával kapcsolatban is színvonalas kutatást végzett. A díj átadásában többek közt Klaniczay Gábor, valamint a díjazottat laudáló Rácz György is részt vett. A legjobb középkorral kapcsolatos szemináriumi dolgozat díját is átadták az ELTE oktatói az egyetem egyik hallgatójának, melyet ezúttal Matolcsi Péter vett át, A kalocsai érsekség első évszázadának kérdései című dolgozatáért.
Emellett könyvbemutatókra is sor került. A Mongol invázió Európa ellen (1236–1242) című kötetet Szilágyi Zsolt mutatta be, kiemelve, hogy a nagyívű művet, mely több tucat naprakész tanulmányt tartalmaz, érdemes lenne más nyelvekre is lefordítani. Körmendi Tamás a Stájer rímes krónika fordítását méltatta, mely munkát Bagi Dániel és Orsós Julianna végezték el. A 13–14. századi viszonyokat bemutató kötet igen hasznos lehet a hazai kutatók számára a későbbiekben. Emellett Déri Balázs A magyar krónika Árpád-kori szakaszának latin nyelve című kötetet mutatta be, mely Benei Bernadett munkáját dicséri. Ahogyan Déri megjegyezte, amennyire egy munka hibátlan lehet, Benei műve annak tekinthető.
Végül Novák Veronika mutatta be a korábbi három doktorandusz-konferencia válogatott tanulmányait egybegyűjtő Micae mediaevales új köteteit, vagyis a X., a XI., és a XII. számjelzéssel ellátottakat. A konferencia záró gondolatait Thoroczkay Gábor mondta el, összegezve, hogy a nemzetközi kitekintéssel a konferencia újabb lépést tett afelé, hogy a korszakról minél gazdagabb és alaposabb képet kapjunk.
