Dorina Zelena Egyetemistaként előbb-utóbb mindannyiunk életében sor kerül a szakdolgozatra, ahol belekóstolunk a felsőoktatási intézmények mozgatórugójába: a kutatásba. Milyen a hozzáállása az ELTE hallgatóinak a kérdőívek, laborok és irodalomjegyzékek varázslatos világához, és a legnagyobb kutatói versenyhez, az OTDK-hoz (Országos Diákköri Konferencia)? Erről kérdeztük az ÁJK, GTK, BTK és a TTK hallgatóit.
Mi fán terem a kutatás?
Tudományterülete válogatja, milyen eszközöket használnak a szakemberek, de egy biztos: egy nagyon szűk területen való tudományos igényű elmélyülést takar ez a szó, ahol szigorú szabályrendszereknek kell megfelelnünk ahhoz, hogy hozzátehessünk valamit az emberiség tudástárához.
„Szerintem a kutatások folytatása alapvetően a legtöbb tudományterület legmagasabb szintű művelésével egyenlő. Ebbe érdemes már a diploma megszerzése előtt belekóstolni, hiszen így építhető ki az a gyakorlati háttértudás, kapcsolati háló, tapasztalat, ami meghatározhatja a teljes későbbi életünket.” – bíztat Csenge, a Természettudományi Kar hallgatója. „Ekkor jelennek meg az első cikkeink a kutatásvezetőink szárnyai alatt, ami már önmagában magával ragadó eredmény! Sokan egyetemi kutatásaikat egy kiváló témavezető mellett folytatva eljutnak a doktori iskoláig, és azután is hasonló területen tevékenykednek, pályázatokat, pénzügyi támogatásokat nyernek. Természetesen ahhoz, hogy valaki eljusson a doktoriig, szükség van pluszpontokra, ezek többek között TDK-zással szerezhetőek meg.
Emellett, úgyszólván, kutatni elég „menő”, presztízsnek mondható, sok elismeréssel és remek élménnyel jár.
Nem utolsósorban pedig olyan tudományos eredmények megszületésében vehet részt a kutatást végző hallgató, amelyek hozzájárulnak az adott terület ismeretanyagának bővüléséhez.”
Más és más módszerek és célok jelennek meg például az Állam- és Jogtudományi Kar hallgatói közt. Kende kutatási területe a médiajog, ezen belül is a gyűlöletbeszéd és a közösségi média kapcsolatát kutatta a félév során egy TDK-dolgozat keretében. „A jogtudományban ritka az empirikus módszer használata, jellemzően összegző-irodalomáttekintő kutatások szoktak születni egy adott témában, gyakran azzal a céllal, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg a jövőbeli jogalkotásnak. Jellemzőek még az összehasonlító jellegű kutatások is, ilyenkor a szabályozás egy-egy aspektusának néznek utána különböző országokban/jogcsaládokban/régiókban.”
Az eltérő módszerek pedig eltérő élményeket is jelentenek. Az inter- és multidiszciplináris kutatócsoportok létrejötte sokszor ezeket a tényezőket erősíti, hiszen nem csupán a sok különböző nézőpont, de az egyes kutatási feladatok és stádiumok iránti lelkesedés és elköteleződés is emelheti a közös munka színvonalát.
„Jelenleg a színháztudományok területén kutatok, bár ez a szakterület is kapcsolatban áll más, hozzá szervesen, vagy csak részben közel álló tudományágakkal. A jövőben eszerint szeretnék is hasonló területeken mozogni és kutatni, nem elhatárolódva az irodalomtudománytól, esztétikától és filozófiatudománytól sem (tehát a humánvonaltól en bloc). Elsősorban történeti, feltáró és elemző dolgozatok, értekezések és tanulmányok születnek a szakterületen belül, de a lista értelemszerűen nem szűkíthető le a felsoroltakra” – meséli Evi, a Bölcsészettudományi Kar hallgatója. „A forráskeresés a kedvenc részem. Imádok könyvtárba járni, internetes adatbázisokban kutatni, elmerülni abban, ki mit mondott, észrevenni a kapcsolatokat, az ellentmondásokat. A legjobb érzés, mikor észrevétlenül kattan egyet az agyad, és olyan összefüggéseket látsz meg, valamint olyan önálló következtetéseket vonsz le, amelyeket zsigerből relevánsnak tartasz a kutatásoddal kapcsolatban. Hálás dolog ez, ilyenkor szerintem joggal lehet egy picit büszke magára az ember – ezek az apró örömök pedig nekem sokkal többet érnek, mint amikor a végső pontot is letettem a kutatás végére.”
A kutatás előnyei hallgatói szemmel
Ideális világban élnénk, ha mindent csupán szeretetből és kedvtelésből csinálnánk. Minden kutatás nehéz, hosszadalmas folyamat, ezt egyik interjúalanyom sem titkolta. Akkor mégis miért éri meg belevágni?
„Szerintem – és számomra ez a legvonzóbb [a kutatásban] – megtudhatunk olyan dolgokat egy adott témáról, amiket az átlagember nem tud” – indokolja Jázmin, a Gazdaságtudományi Kar hallgatója. „Fejlődik a világszemléletünk, formálódnak a gondolataink. Nem elhanyagolhatóak persze a kapcsolatok sem, egyes konferenciákon barátságok is szövődhetnek a résztvevők között.”
Nem Jázmin volt az egyetlen, aki a személyiségbeli fejlődést emelte ki, valamint más, a munka világában is értékelt képességek elsajátítását, gyakorlását.
„Egy kutatási folyamat elsősorban rengeteg türelemre és figyelemre taníthat meg minket. Úgy érzem, hogy ez a fajta mély ‘belelendülés’ máshol, mondjuk egy közepes hosszúságú szemináriumi beadandó elkészítése során nem biztos, hogy ugyanúgy megtapasztalható” – teszi hozzá Evi (BTK). – „Aki kutat, az akarva-akaratlanul megtanulja a jó forráskutatást, tökéletesítheti az értekezői hangnemet, megtanulhatja, hogyan kell releváns kérdéseket feltenni egy-egy témával kapcsolatban, ahogy azt is, hogyan kell elismerni, hogy a feltevése esetleg kudarcba fullad, hipotézise dugába dől.
Nagy küzdés ez a dolog, de a tanárok, sőt, később a munkáltatók is jó szemmel nézik a kutatással elért eredményeket, nem beszélve különböző ösztöndíjakról, illetve hogy egy kutatás több helyen is prezentálható a későbbiekben.”
– Evi (BTK)
Ösztöndíjak, munkáltatók és más, a munka világához és egyéb, önéletrajzba illő szavak mellett a kutatások gyakorlati oldala is megjelent a hallgatók szavaiban. A ritkán emlegetett, de hasonlóan fontos kapcsolatépítés sem maradhatott ki a felsorolásból:
„[A kutatás egyik előnye], hogy igazán el tudunk mélyedni egy témában, amire egyébként nem jutna annyi idő az egyetemen.
A munkaerő-piacon ez hatalmas előny lehet később, mert 1) a specializált és ritka szakértelemre hatalmas igény van, 2) önmagában az ehhez szükséges képességek fejlesztése is nagyon jót tesz bármelyik hallgató szakmában képviselt értékének. Ezenfelül pedig egy helyezés az OTDK-n kb. minden fontosabb ösztöndíjra és pályázatra zseniális belépő.
Kapcsolatok terén a konzulenssel folytatott kivételesen szoros együttműködést tudnám említeni, nagyon jót tud tenni egy hallgató egyetemi és egyetem utáni pályafutásának, ha kap egy mentorfigurát maga mögé.”
– Kende (ÁJK)
TDK-zni vagy nem TDK-zni: az itt a kérdés!
Mint a kutatáshoz és annak módszereihez, úgy a versenyekhez is eltérő a hozzáállás karonként, sőt még szakonként is.
„Mivel a GTK még egy frissnek mondható kar, be kell indítani a [TDK/OTDK] gépezetet, elő kell csalogatni a hallgatók bátorságát, de ahogy látom, egyre többen mernek próbálkozni, és többen komoly sikereket értek el a témájukkal.” – Jázmin (GTK)
„Mesteres hallgatóként úgy látom, hogy már nem annyira népszerű a TDK/OTDK, mint ahogy az alapképzésen belül volt” – folytatja Evi (BTK). „Ez, úgy gondolom, annak is betudható, hogy sokan már dolgoznak is egyetem mellett, vagy éppen másodszakukat végzik, így mindenki a saját időbeosztását felmérve próbálja bevállalni, vagy éppen nem bevállalni ezt a fajta megmérettetést. Talán ha nagyobb lenne a külső ösztönzés, akkor többen jelentkeznének, ugyanakkor szerintem az elsődleges szempont mégiscsak az idő.”
Ettől nagyban eltér az ÁJK-s hallgatók hozzáállása az ottani interjúalanyunk szerint, különösen a szakkollégisták között. Hasonlóan vélekedik Csenge is (TTK):
„Etológiai a tudományterületem. Többnyire hipotetikus-, deduktív kutatások jellemzőek ezen a területen, de felderítő, leíró, korrelációs és magyarázó elemei is előfordulnak. Legjobb tudomásom szerint elég népszerűek [a kutatással kapcsolatos versenyek], számos szaktársam TDK-zik, sokan pedig most fogjuk kezdeni.”
Végül, de nem utolsósorban álljon itt pár szó arról is, miért is lehet szívügy a kutatás. Pár lelkes interjúalanyunk mesélt a kutatási területéről, és az ezzel kapcsolatos élményeiről is:
„Mi állatok viselkedéskutatásával foglalkozunk, és mindig nagyszerű élmény kontaktban lenni velük, ennél cukibb és érdekesebb munkát elképzelni sem tudnék! Ezenkívül felettébb élvezem, ha egy jó csapat tagjaként részt vehetek egy ‘heuréka’-ötlet megalkotásában, nemkülönben pedig azt, ha a várt eredményeket kapjuk és sikerrel járunk!”
– Csenge (TTK)
„Mit szeretek a kutatásban a legjobban? Az aha-élményeket, amik akkor kezdenek el igazán jönni, amikor már azt hittem, hogy vágom, miről van 40 oldalam legépelve.” – Kende (ÁJK)
Kiemelt kép forrása: Research
