Csenge Lugosi Idén ősszel harminckettedik alkalommal került megrendezésre az Ignobel-díj átadó ünnepsége. Hét ország tizenegy kutatója kapta meg az elismerést egy kutatásért, közöttük a magyar kutató, volt ELTE-s diák, Dr. Számadó Szabolcs, akivel interjút készítettem.
Az első ilyen rendezvényen szintén magyar személy, Teller Ede lett Ignobel Béke-díjas. A díj kritériuma, hogy a kutatások témája meghökkentő vagy vicces legyen, de mégis legyen haszna, létjogosultsága a tudományban. A pletyka matematikai modelljének továbbfejlesztése minden szempontból megfelelt ennek: bár elsőre a laikusok számára abszurd kutatásnak tűnhet, a komoly eredményeket publikáló cikket a legrégebbi természettudományos folyóirat, a Philosophical Transactions of the Royal Society B közölte.
− Összefoglalná a kutatási területeit?
− Alapvetően biológusként az állati kommunikációval és az állati kommunikáció őszinteségének a problémájával foglalkozom. Ezt játékelméletek segítségével vizsgálom, ami egy matematikai modellcsalád. Stratégiai interakciókat vizsgál. Olyan interakciókat, ahol az én legjobb lépésem függ attól, hogy a többiek mit lépnek. Azért hívják játékelméletnek, mert az első példák kártyajátékok voltak, bridzs, póker. Ezekben a játékokban is az, hogy én milyen lapot rakjak le, mi a jó húzás, függ attól, hogy a többieknek milyen lapjai vannak, és hogy játsszák ki őket. Ez a játékelmélet a közgazdaságtanból származott. Ott rengeteg olyan stratégiai helyzet van, hogy mondjuk, egy cég új terméket akar piacra dobni. Akkor az, hogy milyen árazással menjen a piacra, függ attól, hogy milyen más termékek vannak és azoknak milyen az árazása. A biológián belül is vannak ilyen stratégiai problémák, rengeteg. Például a párválasztás a hímek és a nőstények között: a nőstények kit válasszanak, mennyire legyenek válogatósak, a hímek hogyan reklámozzák magukat a nőstények felé. Az, hogy az egyik vagy másik stratégiának milyen sikere van, függ attól, hogy a másik fél hogyan viselkedik. Ezeket a játékelméleti modelleket a kommunikációkutatásban is használjuk. Az az alapkérdés, hogy ezek a szignálok mikor lesznek őszinték. Azt ugye az emberi és állati kommunikációból is tudjuk, hogy nem feltétlenül mindig őszinték. Az állatoknál is vannak megtévesztő szignálok. Például vannak olyan nem mérgező pillangók, amelyek a mérgezők mintázatát utánozzák, ezzel megtévesztve a predátorokat. Azt próbálják a predátorokkal elhitetni, hogy ők is mérgezőek, tehát békén kell őket hagyni.
− Hogy kezdődtek az aktuális kutatásai?
− Találkoztam Takács Károly szociológussal, aki hálózat- és pletykakutatással foglalkozik. Ő kérdezett meg, hogy lenne-e kedvem részt venni a pletykakutatásban, mivel itt is hasonló probléma van. Azt tudjuk, hogy az emberek nagyon sokat pletykálnak. Robin Dunbar – egy nagyon híres antropológus, aki főemlősökkel és emberekkel is foglalkozik – állítása szerint a napi kommunikáció nagyjából kétharmada pletykáról szól. De itt a pletyka kutatásnál is lehet tudni, hogy nem mindig lesznek őszinték az emberek. Felmerül a kérdés, hogy mit lehet mondani az őszinteségről, meg lehet-e azt mondani, hogy milyen feltételek mellett lesz mondjuk a pletyka őszinte. Így kerültem ehhez a témához.
− Ön az ELTE biológia szakán végzett. Mi vonzotta erre a pályára?
− Hogy őszinte legyek, ez soha nem volt kérdés számomra. Már a legelejétől el volt döntve. Voltak példaképeim gimnáziumban is, például Konrad Lorenz, akinek olvastam a könyveit, mint pl. a Salamon király gyűrűje – feleli lelkesen. − De igazából már azelőtt eldőlt, hogy biológus leszek, mielőtt összefutottam volna az ő könyveivel.
− Hogy reagált, mikor megtudta, hogy megkapja az Ignobel-díjat béke kategóriában?
− Meglepődtem, nem nagyon értettem, hogy miért mi nyertük meg. Igazából e mellé a díj mellé nem adnak írásos indoklást, kritériumlista sincs.
Az a mottója, hogy: „először megnevettet, aztán elgondolkodtat”.
De ezen túl az égvilágon nincs semmilyen indoklás. Volt egy online átadási ünnepség. A járvány előtt ezek az ünnepségek még élőben voltak, meghívták a győzteseket, most azonban a járvány miatt ilyen online formában tartják. Az ünnepségen egy ilyen mondat elhangzott, hogy mivel a pletyka a kooperációhoz járul hozzá és a kooperáció a békéhez, ezért kapjuk meg. Én úgy gondolom, hogy a pletykán kívül elég sok más dolog is hozzájárulhat a békéhez – mosolyog. – Így ez még mindig nem igazán indokolja számomra, hogy miért mi nyertük ezt a díjat.
− Mi volt a legmeghatározóbb tudományos eredménye, amire büszke? Ez a díj?
− Bizonyos szempontból azt kell, hogy mondjam, hogy elég nagy baj lenne, ha ez a díj lenne számomra az eddigi legnagyobb mérföldkő, viszont ennek igazán jelentős ismertsége van, amihez publicitás társul. Így azt lehet mondani, hogy ez számomra az eddigi legnagyobb publicitású esemény, de azt nem gondolnám, hogy ez a legfontosabb. Azokra a cikkekre, modellekre vagyok a legbüszkébb, amelyekkel hozzájárultam egy adott tudományos kérdés megoldásához. Egyrészt az állati kommunikáció őszinteségében szerintem írtam olyan cikkeket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megértsünk egy adott problémát és meglássuk, hogy korrekt megoldásai vannak, illetve melyek azok, amelyek valószínűleg nem működnek. A másik dolog, amire büszke vagyok, de kevésbé ismert, az az emberi nyelv korai evolúciójáról szóló cikkem. Ez tulajdonképpen egy hipotézis arról, hogy az emberi nyelv evolúciója milyen kontextusban kezdődött el.
− Voltak olyan kudarcélményei, amik megnehezítették a pályafutását?
− Nyilván vannak kudarcélmények. Mondjuk, amikor az ember egy cikkre nagyon kemény kritikát kap, amiről úgy gondolja, hogy nem korrekt, az nem esik jól. De olyan nagy kudarcot nem tudnék mondani, ami alapjaiban megnehezítette volna.
− Hol kutat jelenleg, és hogy került oda?
− Dr. Szathmáry Eörsnél írtam a szakdolgozatomat, illetve a doktorimat is. Ő nagyon sokáig az ELTE-n vezetett egy MTA által finanszírozott kutatócsoportot, ami a TTK Növényrendszertani és Ökológiai tanszékére volt kihelyezve. Ott dolgoztam több, mint 10 évig, különféle előadásokat, órákat is tartottam. A Társadalomtudományi Kutatóintézetbe kerültem ezután, méghozzá úgy, hogy Takács Károly, akit már emlegettem, megkeresett engem a pletykakutatással. Egészen véletlenül futottunk össze egy konferencián, ahol rájöttünk, hogy hasonló témákon dolgozunk, ő a pletykakutatással, én az őszinteség problémájával. Amikor ő megnyert egy nagyon rangos európai ösztöndíjat, az ERC Consolidator Grant-et, akkor keresett meg. Aztán ő kiment Svédországba és én átkerültem a BME Szociológia és Kommunikáció tanszékére.
− Ön szerint mik egy jó kutató legfőbb ismérvei?
− Nem vagyok benne biztos, hogy ebben én vagyok az illetékes – nevet –, de azt gondolnám, hogy a kíváncsiság. Legalábbis nálam abból indul ki az egész, hogy meg szeretném érteni valaminek a működését, például az állatok kommunikációját. Emellett fontos az a nyitottság, hogy minden elméletet, elképzelést meg kell hallgatni, viszont mindegyikkel szemben kritikusnak kell lenni. A tudományon belül is vannak nagyon erős hierarchiák, presztízsek, vannak rangosabb és kevésbé rangos tudósok. Egy díj elnyerése, mondjuk nem feltétlenül az Ignobel-díj, de a Nobel-díj nagyban hozzájárul ezeknek a létrejöttéhez. Szerintem egy elméletet azonban attól függetlenül kell meghallgatni és kritikusan szemlélni, hogy ki prezentálja, és megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló empirikus anyagokhoz, modellekhez, más elméletekhez hogyan kapcsolódik, mennyire konzisztens.
− Mik a jövőben a tervei?
− Ezt az elkezdett kutatást akarjuk folytatni, a pletyka őszinteségével kapcsolatban. Vannak empirikus kutatások, ilyen laborkísérletek, úgynevezett döntési kísérletek. Tehát beülnek a számítógépek elé az emberek, a képen különböző választási lehetőségeket kapnak és a gombokat nyomkodva dönthetnek a választások közül. Ilyen kísérletből nagyon sokfélét lehet csinálni. Mi olyat csináltunk, ahol a kommunikációnak és a reputációs rendszereknek szerepe van. Kooperatív játékokat játszanak, vagy kooperálnak, vagy nem, utána pedig kommunikálhatnak arról, hogy a többiek hogy döntöttek, mennyire voltak kooperatívak. Természetesen itt is megvan a lehetőségük arra, hogy megtévesztő módon kommunikáljanak, nem kell őszintének lenniük. Egy ilyen laborkísérletnek az a lényege, hogy kontrollálni tudjuk a körülményeket, például azt is, hogy az alanyok mennyire motiváltak arra, hogy megtévesztő információt küldjenek. Alapvetően ilyen kontrollált körülmények között szeretnénk vizsgálni ezeknek a reputációs rendszereknek a működését és ebben a pletyka funkcióját. Ez az egyik irány.
A másik annak a cikknek folytatása, amivel megnyertük az Ignobel-díjat. Ez egy matematikai modell, amiben az úgynevezett pletyka-trió kölcsönhatásait vizsgáltuk. A pletykát általában úgy definiáljuk, hogy egy nem jelenlévő harmadik személyről osztunk meg információt, ami a legtöbb esetben explicit vagy implicit módon valamiféle morális értékelést is tartalmazhat, például rosszallást. Ehhez alapvetően három ember kell: aki az információt megosztja,akinek átadja és akiről szól. Ez egy ilyen triadikus viszonyként írható le. A modellünknek az az újítása, hogy azt feltételezzük, hogy a három szereplő között valamiféle kapcsolat van. Kétféle kapcsolatot feltételezhetünk, lehet mondjuk egy versengő kapcsolat, ez negatív, amikor én abban vagyok érdekelt, hogy a másik rosszul járjon, vagy lehet egy kooperatív, pozitív kapcsolat, mikor abban vagyok érdekelt, hogy a másik jól járjon. Azt néztük meg, ha ilyen típusú kapcsolatokat feltételezünk a triád szereplői között, akkor az hogyan befolyásolja a pletyka őszinteségét. Azt találtuk, ha leegyszerűsítem a dolgot, hogy akkor lesz a pletyka őszinte, ha a pletykálónak ez áll az érdekében. Végül is ez egy nem meglepő konklúzió. Tehát ha mondjuk a pletykáló mindkét másik féllel kooperatív kapcsolatban van, tehát azt szeretné, hogy jól járjanak, és ha az őszinte pletyka, amit megoszt, az mindkettejüknek hasznos, akkor őszinte lesz. De ha mondjuk ő versengő kapcsolatban van, és az őszinte pletyka mindkettejüknek hasznos lenne, akkor megtévesztő lesz. Az őszinteséget így az fogja meghatározni, hogy mennyire van összhangban hármójuk között a kooperatív vagy versengő viszony azzal, hogy a pletyka segít vagy esetleg ront-e az ő helyzetükön. Ez egy egyszerű modell, amiben többféle egyszerűsítés van, ennek a modellnek tervezzük a folytatását. Gyakorlatilag mindkét irányban, empirikusan és modellezésben is azt tervezzük, hogy folytatjuk a vizsgálatokat.
− Az emberi nyelv kutatása kapcsán is vannak még tervei?
− Vannak, de természetesen az emberi nyelv korai evolúcióját sokkal nehezebb vizsgálni. A pletykát se könnyű, az élő pletykát kifejezetten nehéz nyomon követni, pont azért, mert általában az emberek olyankor osztanak meg bizalmas információt, mikor mások ezt nem hallják. Az emberi nyelv korai evolúcióját laborban még nehezebb vizsgálni, mivel úgy gondoljuk, hogy 1-2 millió évvel ezelőtt történt. Különböző matematikai modellekkel, számítógépes szimulációkkal lehet. Ezzel kapcsolatban is vannak terveim, de erre pályázatot nyerni is nehezebb. Az én pályázataim közül egyik sem nyert, a pletykakutatásban viszont nyertem már, erre könnyebb szerezni támogatást, mivel könnyebb a közvetlen társadalmi hasznosságát kihangsúlyozni, ennek köszönhető a béke-kategóriás Ignobel-díj is.
− Köszönöm! Remélem, a további kutatások is eredményesek lesznek, és hamarosan hallhatunk majd róluk!
Borítókép forrása: Ig Nobel Prize 2021 – The 9 Funny Winning Achievements
Fotó: a Magyar Nemzet cikkéből
