Arcból arcba − tudósítás és interjúk a Müpa egyetemi találkozójáról

Október 4-én évadnyitó egyetemi találkozót tartott a Müpa. A hagyományoknak megfelelőn idén is azért vették fel a kapcsolatot a különböző hallgatói szervezetek képviselőivel, hogy a diákok igényeihez, a fiatalabb közönséghez is közelebb tudjanak kerülni a színes és átgondolt programtervezetükkel, előadóikkal, rendezvényeikkel és marketingükkel. A tudósításon túl megkérdeztünk további résztvevő ELTE-hallgatókat az élményeikről, gondolataikról.

„Kifejezetten kellemes élményként éltem meg, hogy a Müpa részéről erős a törekvés az egyetemista korosztály irányába való nyitás terén, és ennek nyomán kíváncsiak az őszinte véleményünkre, meglátásunkra. Az esemény java ebből a hallgatók és a Müpa közötti párbeszédből állt.”
– Maróth Márton (ELTE ÁJK)

Maga a találkozó is hűen tükrözte azt a fajta tenni akarást, amellyel a Müpa vezetősége szeretné becsábítani a fiatalokat hazánk sokszínű kulturális életébe. A hallgatóknak lehetőségük volt az épületet bemutató Teremről teremre-túra során betekinteni a Müpa „színfalai” mögé, ahol tényeket és érdekességeket tudhattak meg annak történetéről, építészeti koncepciójáról, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház egyedi akusztikai és technikai megoldásairól, a programokról valamint a rezidens intézményekről: a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekarról és a Ludwig Múzeumról.

A bemutató túrát egy Kosztolánczy Gábor vezérigazgató-helyettes és Récsán Gábor értékesítési- és marketing igazgató részvételével zajló találkozó követte az árulkodó nevű Üvegteremben. A beszélgetés kellemes hangulatban telt, először meghallgattuk a Müpa oldaláról megjelenő kultúraszervezési szempontokat, lehetőségeket és nehézségeket, belátást nyerve egy olyan világba, melyet eddig kívülállóként, közönségként szemléltünk. Ezen információk egyike volt az is, hogy a Müpa három-négy évre előre tervezi a programjait.

Ezt az előrelátást megkövetelik azok az együttműködések, amelyek keretében a világ összes pontjáról érkeznek művészek a színpadaikra, ugyanakkor a sokoldalú programok összeállításához elengedhetetlen egyfajta rugalmasság is a fogadó intézmény részéről. Ezt a működési stílust a Recirquel újcirkusz társulatéhoz lehet hasonlítani, ellenben például a színházak sokkal nagyobb mozgásteret engedhetnek meg maguknak, hiszen társulatuk, színészeik évről évre, évadról évadra tervezhetnek. Szó esett az elidegenítő vörös szőnyegről és a középiskolás emlékekként még jócskán bennünk élő „muszáj-színházról”, amely azon törekvés mellett, hogy a színházi darabokra másként el nem jutó diákságot közelebb hozza és hozta a kultúrához, sokakban épp ezzel keltett ellentétes érzéseket.

„Szerintem az lehet vonzó [a Müpában], hogy klasszikus darabokat teljesen új köntösbe öltöztetnek”
– Karcagi Ágnes (ELTE BTK)

A hallgatók által felvetett programötletekre igazán nyitottnak tűntek a vezetőség jelen lévő tagjai, sőt, számos projektet már implementáltak is; ezek csupán információhiány következtében merültek fel az alkalmon, megerősítő visszajelzést adva mind a program merítésének jó irányáról, mind a központi problémáról: a fiatalok és a Müpa között folyó kommunikációról. Szó esett az AI (mesterséges intelligencia) által készített zenék „felléptethetőségéről”, jogdíjairól, a magyar popkultúra vagy éppen trash klasszikus kultúrába illeszthetőségéről, a könnyűzenei koncertek látogatottságáról, sőt, magáról az épületről és annak adottságairól is. A zenés felolvasóestek, áthangszerelések, backstage-túrák, közönségtalálkozók és a külföldi hallgatók felé való nyitás szintén olyan pontjai voltak a beszélgetésnek, melyeken látszott, mennyire képviselve van a diákság igénye a már meglévő kínálatban (Előhang, Müpa+), mégis nagy teret hagyva a fejlesztéseknek, újításoknak.

„A Müpa kínálatában a széles választék lehet vonzó, illetve a modern infrastruktúra, programként az akusztikus előadásokat mondanám.”
– Vasas Máté (ELTE TÁTK)

A beszélgetés fő gondolata azonban a diákjegyek, a diákok általános pénzügyi helyzete, értékrendje, ízlésvilága volt. A tavalyi találkozón felvetett ötletek megvalósítását már egy komoly előrelépésnek tekinthetjük, hiszen a mi célcsoportunknak összeállított hírlevelek fókuszáltan találják meg az érdeklődőket, ezen azonban lehet még fejleszteni. Felmerült a diákjegy mint kedvezményes jegytípus átstrukturálása is. Ez a lehetőség a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház minden nyilvános előadására 500 forintos állójegyet biztosít minden diáknak, aki az adott előadás kezdete előtt egy órával veszi meg azt (bővebb tájékoztatást ezen a linken találtok).

A találkozó lezárásaként egy sajátos Operabeavató programnak is a részesei lehettünk, amit a nem csak operában remekelő Banai Sára előadásában hallgathattunk meg testközelből. Az interaktív élménypedagógiai program nem okozott csalódást az egyetemista korosztálynak sem: végig nagy bevonódással, élvezettel szemléltük a történéseket. Az opera történetét, színészi képét és egy operaénekes elvárt képességének változását, hátterét egy meglepően tematikába illő Ajax reklám követte, ami szerintem önmagában remekül átadja a program lényegét. A Tavaszi szél vizet áraszt prózai verziója mellet számos híres opera-részletet (Dido és Aeneas, Carmen) hallgathattunk meg, beszéltünk a nadrágszerepektől, az énekesek testtartásairól, ahol testközelből, arcból arcba is megtapasztalhattuk, milyen is egy igazi operaénekeső előadása, sőt, még MRI-képeken is láthattuk a különböző zenei előadói műfajok különbségét, és az operák szerelmeiről is örök bölcsességeket hallhattunk.

„Megszerzi? Meg. Baj lesz belőle? Baj. Meg is halnak mind a ketten.”
– Banai Sára

A magam részéről sok új ismerettel és élménnyel távoztam a Müpa egyetemi találkozójáról, hiszen nem csupán egy igazi döntési folyamat részének érezhettem magam, de egy egyedülálló élménypedagógiai élményt is kaptam egy felejthetetlen és rendkívül tehetséges előadótól – már csak ezért is adok egy esélyt majd egy operának, ahol láthatom Banai Sárát fellépni!

De mit mondanak erről a részt vevő hallgatók?

„Jól éreztem magam, szerintem szép gesztus volt tőlük, éreztem, hogy fontos a véleményem.”

– Karcagi Ágnes (ELTE BTK)

„Az eseményen való részvétel motivációja a látóköröm szélesítése, illetve minél több ember megismerése volt.”

– Vasas Máté (ELTE TÁTK)

„A Müpa ‘varázsát’ mindig is az fogja adni, hogy idehaza páratlan kulturális élményt tud nyújtani, legyen szó magyar vagy nemzetközi művészeti alkotások bemutatásáról, továbbá a programok széles választéka lehetőséget ad arra, hogy mindenki megtalálja a hozzá illő, számára kikapcsolódást és többletélményt leginkább adó programot.”

– Maróth Márton (ELTE ÁJK)