Terdik Máté Az ELTE-s sportolási lehetőségek között nagy a választék, több egyéni – és csapatsport is kipróbálható, legyen szó labdás, vízi, paralimpiai vagy akár küzdősportról. Megkértük Mártont, egy történelem szakos doktoranduszt, ossza meg tapasztalatait az általa kipróbált harcművészetekről, a bokszról és kick-bokszról.
Kérlek, mesélj egy kicsit magadról!
2017-ben magyar alapszakon kezdtem történelem minorral, majd történelem mesterképzésen folytattam. Jelenleg az Új- és Jelenkori Tanszék doktorandusza vagyok. Kiskorom óta érdekel a sport, általános iskolában kipróbáltam a kézilabdát, ez azonban nem vált be annyira, mint szerettem volna. Gimnáziumban röplabdáztam, viszont ebben sem tudtam kiteljesedni. Érdekelt a labdarúgás, de már túl idős voltam, hogy elkezdjem, ezért körülbelül tizenöt éves koromban kipróbáltam a bokszolást Gyöngyösön. Az edző, Juhász Roland- egy nagyon barátságos és kellemes környezetet tudott kialakítani. Végre azt éreztem, hogy megtaláltam azt a sportágat, amivel le tudom vezetni a stresszt.
És milyen sportágakat próbáltál ki az ELTE keretein belül?
2019 – 2020 környékén bokszoltam a Corvin-Negyednél, majd a Blaha Lujza téren a Hobbiboksz-nál. Ekkor már volt pár év tapasztalatom, de többen voltak kezdők és profik is. Rendkívül tehetséges szakemberekkel találkoztam itt, akik a tanulókat a tudásuk szerint bontották csoportokra és párokra, hogy mindenki vele egyenlő ellenféllel tudjon edzeni. Én már egy kicsit komolyabb volumenű testmozgásban vehettem részt. Később a kick-bokszot is kipróbáltam, az edzések pedig a BEAC Sportközpontban voltak. Az alkalmakon nagyon sokan voltunk, legalább ötvenen. Az edzők kétnyelvű kurzust tartottak nekünk, angolul és magyarul párhuzamosan, ezzel is elősegítve a külföldi hallgatók bevonását. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy egy fiatalkori csípőtörésem miatt, nagyon meg van kötve, milyen magasra tudom emelni a lábamat, ezért inkább visszatértem a sima bokszoláshoz.
Milyen eszközök kellettek a sportoláshoz?
A bokszhoz a három legfontosabb eszköz a fogvédő, a bandázs és a kesztyű. Fogvédőből volt sajátom, amit 8 – 9 éve használok már, a másik kettőt pedig adtak nekünk az edzéseken. Elterjedt tévhit, hogy a fogvédő megakadályozza a fogak eltörését az ütések hatására, de igazából az a funkciója, hogy ne tudjunk összeharapni, és törjön le belőle darab. A bandázs pedig egy kötegelő, ez az első védelmi réteg, ami az öklömre kerül. Fontos eszköz még a fejvédő, ezt azonban nem szerettem annyira, mert sokat rontott a látási viszonyokon, bár cserébe nagyon jól védte a fejemet és nyakamat.
Mik a hasonlóságok és különbségek a két sport között?
Mindkettőnek fontos részét képezi a lábmunka, igazából minden egyes ütés talpból és csípőből indul, ezért sincs feltétlen kidolgozott testük és bicepszük a bokszolóknak, inkább a gyorsaság a lényeg. Az alapütések ugyanazok, van az egyenes-, a horog- és a felütés. Viszont az alapállás nagyon más, és az is különbözik, hogy a bokszban nem lehet rúgni, míg a kick-bokszban igen.
Miből álltak az edzések és a mérkőzések?
Sosem bokszoltam versenyszinten. Volt rá lehetőségem, de a szemem 3,5-es dioptriájú – ez pont abba a kategóriába esik, aminél fennáll a retinaleválás veszélye ütés esetén, ezért inkább nem kockáztattam. Az edzések körülbelül 1 – 1,5 órások voltak. A gyakorlatok között volt árnyékolás, ami ütésgyakorlást jelent zsák nélkül, tükörrel szemben, zsákolási feladatok, amikor bokszzsákokon próbáltuk ki az ütéseket, illetve a haladóbb csoport az edzés vége felé kesztyűzhetett egymással. Néha ütésváltásokat is gyakoroltunk, aminél ütéseket és azok kivédését tökéletesítettük.
És a közösség milyen volt?
A kick-boksznál olyan sokan voltak, hogy nem igazán tudtam megnyílni senkinek. Egy sráccal beszélgettem viszonylag többet, mert vele voltam sokszor párban, de amúgy nagyon támogatók voltak az emberek, ahogy a boksznál is. Szerintem az, hogy mással sportszerűen verekszel, egy nagyon szoros kapcsolatot hoz létre, egyszer sem éreztem azt, hogy a másik dühből, agresszívan vagy lekezelően harcolna. Edzéseken párszor megsérültem, például agyrázkódást kaptam és kilyukadt a dobhártyám, de amint megtörtént a baj, már ott is voltak a többiek segíteni. Szintén hozzátett a biztonságérzetemhez, hogy a feladatok nem voltak kötelezőek, nem kényszerítettek ránk semmit, mindig is saját döntés volt.
Mi volt a kedvenc élményed a küzdősportokkal kapcsolatban?
Egyszer egy fiatal lány bokszversenyre készült, de a csoportban senki nem volt az ő szintjén, ezért én gyakoroltam vele. Az elején volt bennem egy kis félelem, hiszen az általánosan elfogadott, hogy férfiként tilos nőket megütni, de ez ebben a közegben teljesen más volt. Egy edzésen nem az a lényeg, hogy minél nagyobbat üss, hanem a tanulás, tapasztalatszerzés. Nekem egyrészről borzasztó megtisztelő volt, hogy egy ilyen tehetséges versenyzővel bokszolhattam, és bíztak bennem annyira az edzőim, hogy képes vagyok tartani a lépést a partneremmel. Másrészről egy nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, több hónapon át készültünk együtt. Remélem azóta már több nagyvolumenű versenyen vett részt. A kick-boksznál jó volt látni, hogy mennyire sok embert érdekel a sport, többek között rengeteg külföldit. Mindkét edzésen felkészült edzőkkel, barátságos közösséggel és különleges, tiszteletreméltó személyiségekkel találkozhattam, ami nagyon boldoggá tesz.
Szerinted megtanulhatók ezek a sportágak fél év alatt, érdemes belekezdeni kezdőként?
Gyöngyösi edzőmet idézve: „Ha valaki versenyszinten akar ezzel foglalkozni, akkor egy évig csak balegyeneseket kellene gyakorolnia.” – Viszont szerintem fél év alatt az ember megismerkedik az alapokkal, az ütésformákkal és a lábmunkával. Szerintem az ELTE-s kurzusnak az a lényege, hogy megszerettesse veled a sportot, egy kis tapasztalatot szerezz és mindemellett egy maradandó közösségi élményt okozzon a részvevőknek.
Hogyan találtál rá ezekre a sportágakra az egyetemen?
Egy barátom jelentkezett egy féléves sportkurzusra, és ettől nekem is megjött a kedvem, főleg, hogy miután felkerültem Budapestre a tanulmányaim miatt, a gyöngyösi edzéseket ott kellett hagynom. Szemeztem több küzdősporttal is, többet között a thai boksszal, de szerintem ez a legnépszerűbb, mert többszöri jelentkezésre sem sikerült bejutnom. Így végül a bokszra, majd a kick-bokszra esett a választásom, amit abszolút nem bántam meg.
Érdekelne más sportág, amit kipróbálnál az egyetemen, de esetleg nincs rá lehetőség?
Leginkább a küzdősportokat kedvelem, de a jégkorongot például kipróbálnám. Őszintén szólva nem tudom van-e lehetőség Neptunon keresztül jelentkezni rá, de ha nincs, akkor mindenképpen sok embert érdekelne, többek között engem is.
Van-e valami, amit változtatnál az ELTE sportolási rendszerén, hogy még több embert be tudjon vonzani?
Szerintem bőven nincs annyira reklámozva, mint amennyire szükséges lenne. Persze vannak hirdetések, de hasznos lenne, ha az elsőéves hallgatókat az első órák alkalmával a tanáraik is buzdítanák a sportolásra. A szellem fejlesztése mellett a testét is fontosnak tartom, szórakoztató új sportágakat kipróbálni. Egészségügyileg is jót tenne, hiszen az egyetemisták rengeteget ülnek a tanulmányaik miatt, úgyhogy nem árthat egy kis testmozgás a szabad levegőn.
És végül: üzennél-e valamit a hallgatói magazin olvasóinak?
Nem kell félni az új sportágak kipróbálásától, ahogy a közösségtől sem. Régen testképzavarral küzdöttem, ami miatt féltem, hogy testszégyenítéssel fogok találkozni, vagy csak szimplán béna leszek, azonban itt ezekről szó sem volt. Az emberek támogatják és tisztelik egymást, senki nem aláz meg senkit. Mindenképpen próbáljatok ki valamilyen sportot, megéri!
Kiemelt kép: Zalai Sára
