Mezei Sándor A BEAC több fontos társadalmi kérdésben is állást foglalt az elmúlt években. A parasport támogatása révén hívja fel a figyelmet az integrációra és az elfogadásra. A Kárpát-medencei Egyetemek Kupája (KEK) házigazdájaként a határon túli magyar kapcsolatok építésében is aktív szerepet vállal. Egy példaértékű összefogás jött létre az ELTE PPK ESI szakembereivel 2023-ban, aminek keretein belül a háború elől menekülő ukrán gyermekek testnevelés óráit tartják meg, fejtette ki Simon Gábor az egyesület elnöke, aki hozzátette, hogyha a sajnálatos helyzet továbbra is fennáll, a program az őszi szemeszterben is folytatódik.
A programról és a megvalósulásról dr. Kovács Katalin egyetemi docens, az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet TDK-felelőse mesélt.
Hogyan jött létre a program?
A program egy szoros együttműködés eredményeként született meg. A megkeresés a Migration Aid menekülteket segítő szervezet egy LWB (Learning Without Borders) elnevezésű programján keresztül jött. Az egyesület egy a Közvágóhíd közelében, a Soroksári úton található raktáráruház első emeletén szervezte az oktatást a háború sújtotta Ukrajnából érkező gyermekek számára – a testnevelésórák lebonyolítását azonban nem tudták megoldani. A program felelőse, Kapui Emese egy olyan helyszín keresett, amely a közelben található, így esett a választás a híd túloldalán található Tüskecsarnokra, ez lévén a legközelebbi helyszín, amely alkalmas testmozgásból álló foglalkozások megtartására. A létesítmény egyik legfontosabb bérlője a BEAC, a megkeresés így az egyetemi sportegyesületen keresztül jött az ELTE, és ezen belül is a PPK testnevelő tanárainak irányába.
A Pedagógia és Pszichológia Karon működő Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet (ESI) falai között képezik a sportszakembereket. Itt tanulnak a sportszervezők, rekreációszervezők, edzők és a testnevelés szakos, kétszakos tanári hallgatók. Az ESI feladata továbbá az egyetemi hallgatók testnevelésóráinak megszervezése és lebonyolítása is. Az LWB programjában mint szakmai gyakorlatban vettek részt a testnevelés szakos hallgatók, míg mentor-tanáraik önkéntesen járultak hozzá a program sikeréhez.
Hogyan épült fel a program?
A hallgatók feladata testnevelésórák megtartása volt. Kétszer egy héten egyórás foglalkozást tartottunk közel negyvenöt diáknak, fiúknak és lányoknak együtt; a legfiatalabbak hétévesek voltak, míg a legidősebbek 15-16 évesek. A hallgatók segítségnyújtása a szemeszter végével sem ért véget: jelenleg többen is dolgoznak önkéntesként, szervezőként a Migration Aid által szervezett nyári táborban. A program olyan népszerű lett a hallgatók körében, hogy bíznak abban, hogy az együttműködés a jövőben is fennmarad.
Milyen megoldást választottak a gyermek tanítására?
A program során diákcentrikus oktatási modellt dolgoztunk ki. Ennek oka a nyelvi különbségek áthidalása mellett a fluktuáció és tervezhetetlenség volt. Voltak szülők, akik azért vették igénybe a szervezet segítségét, mert még folyamatban volt a menedékkéréssel kapcsolatos eljárásuk, illetve rövid időn belül továbbutaztak más országokba. Emiatt sem tudtuk a hagyományos értelemben vett testnevelésórákat sem a magyar, sem az ukrán oktatási rendszer alapján megvalósítani. A gyerekeket osztályok helyett csoportokba osztottuk be életkoruk és tudásuk szerint. Az órák megtervezésekor igyekeztünk az általános kondicionális és koordinációs képességek, valamint a mozgásműveltség fejlesztése mellett a gyermekek igényeit is szem előtt tartani. A jó idő beköszöntével a szabadban tartottuk a foglalkozásokat.
A programban részt vevő általános iskolás gyermekek többsége élete során még sosem részesült hagyományos oktatásban. Voltak, akik a koronavírus-járvány kitörésekor kezdték meg tanulmányaikat, közvetlenül a pandémia megszűnése után pedig a háború kitörése miatt nem tudtak iskolába járni – többek között ezért sem jöhettek szóba a klasszikus testnevelésórák.
Hogyan sikerült leküzdeni a nyelvi különbségek szülte akadályokat?
A kárpátaljai kollégák egyéb területen végzett tevékenységük miatt sajnos csak a program kezdetén tudtak segítségünkre lenni, fordítani az órák folyamán. Később mindig volt egy-egy ukrán gyermek, aki folyékonyan beszélt angolul, az ő tolmácsolásuk segítségével értette meg minden résztvevő a feladatot. Emellett a rendszerváltás előtt megszerzett orosz nyelvtudás volt még nagy segítségünkre, így vezényszavakat, alapszintű kifejezéseket is át tudtunk adni ezen a nyelven. Az egyik legnagyobb tanulság az volt számunkra, amint az egyik hallgató fogalmazta, hogy megtapasztaltuk, hogy mekkora kincs egy közös nyelv ismerete. Akadt olyan hallgató, aki az órák hatására kezdett el komolyabban foglalkozni idegen nyelvekkel.
Hogyan épült fel egy tanóra, foglalkozás?
A program elején feltérképeztük a diákok fizikai képességeit, így hamar világossá vált, hogy a fő célunk az általános mozgásműveltség megszerzése lesz. Azt is beláttuk, hogy az elmúlt néhány év eseményei miatt a hagyományos mozgásfejlesztési formák nem fognak működni, ezért főleg ügyességi gyakorlatokkal, élményalapú feladatokkal és játékokkal készültünk az órákra. A hétfői órákon főleg labdás ügyességi feladatok voltak, a hallgatók többek között a kosárlabda és labdarúgás technikai alapjait oktatták egyéni és kiscsoportos gyakorlatokkal. A szerdai napon a torna alapjaival ismerkedtek az ukrán tanulók: a csapatversenyek és akadálypályák során leginkább az együttműködésre, csapatszellemre és az egymásra való odafigyelésre kellett helyezniük a hangsúlyt.
Milyen volt az órák hangulata a jelenlegi körülmények tekintetében?
A pedagógusi szakma egyik leginkább szívmelengető érzése, amikor a résztvevő gyermekek mosollyal az arcukon fejezik be a foglalkozásokat. Szerencsére ebben bőven volt részünk, illetve az is jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a gyerekek mindig örömmel érkeztek az órákra. Szintén felemelő pillanatok voltak, amikor az óra végén a tanárjelöltek is jó hangulatban köszöntek el a diákoktól. A programban résztvevő hallgatók (Lieszkovszky Fanni, Mikesy Mária, Pékh Mátyás, Rácz Milán, Rövid Boglárka, Siket Anna és Weisz Heather) példaértékű hozzáállásról tettek tanúbizonyságot annak ellenére, hogy nem rendelkeztek tanítási rutinnal. A tanév során előfordultak apróbb hullámvölgyek, csalódások, de összességében pozitív élménnyel gazdagodtak a tanárjelöltek.
Mit hasznosíthatnak a hallgatók?
Az órák után minden tanárjelöltnek reflexiót kellett végeznie, meghatározott szempontok alapján. Számukra azért volt különleges ez a program, mert nem hallgatóként, hanem tanárként kellett teljesíteniük, a (néha frissen tanult) tananyagot tehát azonnal gyakorlatba kellett ültetniük. Megtapasztalták, hogy a tanítás egy komplex folyamat; nem egy-egy órányi tananyag elismétlése, hanem jól átgondolt tervezési folyamatok összessége. Sokáig úgy terveztük, hogy tapasztalatainkat tudományos munkában összegezzük, azonban többek között az oktatás során felmerülő nyelvi korlátok, és a diákok jelenlétének változékonysága miatt nehéz lenne megfelelni a tudományos kritériumoknak.
Milyen hallgatók vettek részt a programban?
Az 2022/23-as tanév tavaszi szemesztere során összesen hét másod- és harmadéves hallgató vett részt a programban, akikre nagyon büszkék vagyunk. Mindemellett meg kell említeni Cseh Gábor és Kovács Katalin oktatók nevét, akik 17 tanítási hét során folyamatosan segítették az óratervezést, az órák előtti előkészületeket, és a biztonságos, sérülésmentes tanórákat, sőt, ők irányították az óra végi hallgatói önreflexiókat is.
