Balázs Bálint Tibor Félresikerült szerelmek, idegesítő szülők, különös esték: a tinédzsereknek, fiatal felnőtteknek sok új kihívással kell megküzdeniük. A TÁP Azok a bizonyos három napok című előadásában három, pályakezdő színházi alkotó reflektál egy laza, szakadozott cselekményű estben a fiatalság útkeresési kísérleteire, ismerkedési szokásaira.
A TÁP főhadiszállását nem a Jurányi fő bejáratán át, hanem egy másik, csengetésre nyíló ajtó felől lehet megközelíteni. Egy pici folyosóról nyílik a hajdani, kisebb tanterem, ami a helyszínét adja az alig egy órás előadásnak. A forráshiány megmutatkozik ezen a belsőn: az aprócska nézőtérnek csak a fele emelkedik, a másik fele dobogók nélkül, a terem síkján fogadja a közönséget. A színpadkép is igazodik az anyagi lehetőségekhez: a díszlet egy kinyitható kanapé és egy kupac ruha, kiegészülve egy vetítővel.
Maga a nyitókép is emlékezetes: egy, a kulisszák mögül kirohanó lány kiráncigálja kollégáját a hangpult elől, és a színpadra löki őt. Ehhez hasonlóan, ha nem is ennyire erőszakos módon, viszont az egész előadást meghatározzák a szerepcserék. A két színésznő (Galambos Vera, Mrena Dorka) egymás közötti váltásai hol a tinédzser individuum alakját játszó színész cseréjét (ami ezen a ponton esetleg az épp vizsgált probléma általánosítását, több emberre vonatkoztathatóságát mutatná be), hol pedig az anyát és a lányt alakító színészek megcserélését jelenti. A váltásokat pedig, még a tinédzsert és a középkorú férfit is megformáló Heinczinger Bence esetében is alapvetően csak a jelmezekkel, a lányok esetében azok egymástól való átvételével mutatják be. Bár ez egy kicsit megnehezíti az előadás követhetőségét, mégis, kulcsfontosságú annak bemutatásában, hogyan keresi egy gimnázium végén járó fiatal saját magát, hogyan igyekszik kipróbálni különféle szerepeket, követni különböző mintákat.
De, mivel a szerepváltás a lány-anya karakterek között történik meg a leglátványosabban, az előadás ugyanígy tükröt tart azoknak a középkorú embereknek is, akik az életkorukhoz mérten társadalmilag megfelelőnek tekintett viselkedési formával szembemenve éppen fiatalabbak módjára – jelen esetben a saját lányuk korosztályára jellemző módon – viselkednek. Ez, amellett, hogy az anyát alakító színész gesztusaiban is folyamatosan tetten érhető, olyan formában is megmutatkozik a darabban, hogy az anya ugyanúgy kimarad bulik miatt esténként, mint a lánya, illetve a lány fiúival is kihívóan viselkedik.
A töredékes cselekményű előadásban átkötőelemet jelentenek a zenés-táncos jelenetek. Ezek segítenek a korábbi részekben megtapasztaltak érzelmi elmélyítésében. Így válik egy ilyen betét a lezárójává a „fuckboy-szálnak”: a lányt egy hosszabb fűzögetés után cserkészi be a – pontos névvel nem illetett – srác, aki aztán nála tölti az éjszakát. Bár csak később lesz világos a lánynak, hogy a fiú igazából nem is nagyon tudja, ki ő, folyamatosan keveri valaki mással, mégis már másnap reggel (feltehetően a fiú határátlépése miatt) rosszul érzi magát és gyorsan elküldi őt. Ezen a ponton a dalszöveg és a tánc kvázi rituális elátkozásként nyújtanak támaszt a karakter(ek)nek, és így lehetővé teszik az érzelmi továbblépést.
Szintén fontos kiegészítője az előadásnak a háttérben el-elinduló vetítés, mely segíti a megfelelő helyszín vagy hangulat megképződését. Az előbb említett „fuckboy-jelenetsorban” például egy ponton egy kocsmában kártyázó társaságot láthatunk a kivetítőn (és hallhatjuk is mormolásukat), így megalkotva a kocsmabelső légkörét. Az előadás pontos megkomponáltságát mutatja, hogy a videóban megjelenő alakok a lány „fuckboy”-t megsemmisítő, hangos mondatát hallva elhallgatnak és kinéznek a két játszó és a nézők felé.
A fiatal csoport előadása azonban több ponton is megbicsaklik. Például a korábban említett szerepváltások nehezen dekódolhatók, ami problémássá teszi a nézés közbeni értelmezést. A párbeszédek pedig többször megfáradnak, a jelenetek végére ledobják magukról a nézőt. Így a feszültségteli anya-lánya–vita, ahol a szópárbaj hevében még a tinédzser elköltözése is felmerül, végül túl hosszúra nyúlik, és így a feszültsége is megszűnik. Azonban a valódi probléma akusztikai jellegű: a színészek beszéde többször, különösen a nagymonológok alatt nem érthető. Ugyan a technikai feltételek miatt a színészi hangok rásegítés nélkül szólalnak meg, a kis tér lehetővé tenné, hogy még ilyen körülmények között is érthetőek legyenek.
A TÁP színház Azok a bizonyos háromnapok című előadása egy érdekes alkotás három, a pályája legelején járó fiataltól. Az est gyerekbetegségei ellenére az izgalmas problémafelvetése, azaz a tinédzserkori kihívások és a kortárs randikultúra hibáinak bemutatására izgalmas művészi eszközökkel tesz kísérletet.
Játsszák:
Galambos Vera
Mrena Dorka
Heinczinger Bence
Dramaturg: Gados Máté
Zene: Gados Máté
Fény és Videók: Ladányi Kató
Írta/Rendezte: Ladányi Kató
A kiemelt kép forrása: https://tapszinhaz.jegyx1.hu/eloadas/3924/azok-a-bizonyos-haromnapok
