Dorottya Zahuczki József Attila olyan központi, referenciális alak a magyar irodalmi kánonban, hogy mindenki talál értelmezési utat életművének egyes szakaszaihoz. A Gát utcától nem messze, a Mester Galériában olyan szépirodalmi művekről esik szó, melyek valamilyen módon összekapcsolhatók a költővel. A József Attila Körkapcsolás című olvasókör mindenki számára nyitott, nem szükséges a részvételhez egyetlen elkezdett bölcsészkari félév sem. Kéthetente, keddenként zajlanak a beszélgetések, este fél héttől, a helyszín a Mester Galéria és Közösségi Tér (1095 Bp., Mester utca 5.). Rövid művekből áll a tematika, a decemberi alkalmakon például tanulmányokról lesz szó.
Az olvasókört szeptemberben indította el Fehér Renátó, az ülések házigazdája. Rengeteg érdeklődő érkezett Ferencvárosba, hiszen az első alkalommal József Attila néhány fontos verse került terítékre. Miután elhelyezkedtünk a körberakott székeken, mindenki elmondhatta benyomásait, asszociációit a művekkel kapcsolatban, ezzel indul az összes olvasókör. A versek politikai tartalmának, agitációs szándékainak megvitatásán túl jutott idő az önéletrajziság témájára is, hiszen a Curriculum Vitae is szerepelt a tematikában.
Az önábrázolás, a saját emlékek történetté, szépirodalmi szöveggé formálása az olvasókör egyik vezérfonala, hiszen ezen keresztül csatornázható be József Attilához például Annie Ernaux, a 2022-ben irodalmi Nobel-díjat nyert francia szerző, akinek szüleiről írott két kisregényével foglalkoztunk a második alkalommal. A hely aparegény, az Egy asszony anyaregény. József Attila nem ismerte édesapját, nem tudott hozzá kapcsolódni, akárcsak Ernaux, aki képtelen volt közös nyelvet találni az apjával. Ezzel szemben mindkettejük életében az anyjuk volt az egyik legmeghatározóbb nőfigura. Nyelvhasználati problémákon keresztül tematizálja Ernaux az osztályváltás nehézségeit, az ezzel járó elszigetelődést, magányt. Az értelmiségivé válás küzdelmeiből József Attilának is jócskán kijutott, ahogy a nélkülözésből is.
(és a titkos ajtó, amelyen átlépve mindig egy izgalmas beszélgetés közepén találhatod magad)
A szegénység keserű iróniával jelenik meg a francia írónő regényében, amikor részleteket idéz apja egyik iskolai tankönyvéből. A részletek szerint a szegénységet egyszerűen el kell fogadni. Pedig a szegénység egy elfogadhatatlan állapot, ahogy azt olvashattuk Jónás Tamás Cigányidők című regényében. A harmadik alkalommal a borsodi faluból nevelőintézetbe kerülő elbeszélőt nem volt nehéz a szerzővel azonosítanunk, viszont érdekes vita alakult ki arról, hogy olvasható-e a mű önéletrajzi regényként, vagy nem több egy fiatal pályakezdő traumafeldolgozó írásánál. Sokféle álláspont ütközött azzal kapcsolatban is, hogy mennyire van jól megírva a szöveg. Fontos kérdés volt, hogy hangsúlyosan jelenik meg a kötetben az elbeszélő kisebbségi identitása. Néhányan úgy gondolták, sztereotípiákból építkezik a szöveg, nem tud ezeken túlmutató perspektívát adni a roma mindennapokról. De a közös gondolkodás során az is felmerült, hogy egy sokkal univerzálisabb tapasztalatot igyekezett rögzíteni Jónás Tamás. Kötete így a szegénység, az otthontalanság, a magány, a gyermekkori kiszolgáltatottság regénye, az elbeszélő személyére csak ezek felett az elemi tapasztalatok felett rakódik rá roma identitása, mely így nem válik kizárólagos meghatározójává. Ennek fényében viszont a cím erőssége kérdőjeleződött meg: miért adott akkor a szerző egy ennyire direkt módon identitásjelölő címet? Volt, aki szerint kissé „olcsó” megoldásként emelte címbe a kisregény utolsó szavát, valaki más amellett érvelt, hogy ezzel próbálta érzékeltetni a szerző, hogy ő képes volt múltját, nehézségeit meghaladni, de mások számára ez az időszámítás marad egész életük során érvényben, a szegénységé.
Végül arra is jutott egy kevés idő, hogy kifejthessük véleményünket József Attila Kései siratójáról, egészen pontosan arról, problematikusnak tekintjük-e, hogy édesanyjára a „Cigány vagy!” szavakkal kiált rá a versben. A többség egyetértett abban, hogy ez akkoriban nem hordozott semmilyen rasszista felhangot, és azt is felvetette valaki, hogy a felkiáltást az a fájdalom is motiválta, amiért nem hozhatja vissza, nem támaszthatja fel a költő rég elhunyt édesanyját. Az utolsó percekben egy tanulmány is előkerült, azzal kapcsolatban, hogy József Attila édesapja révén részben roma származású lehetett, de erről ő nem tudott semmit. Felmerült, hogy ha ezt ráolvassuk az életműre, teljesen félreértelmezhetjük azt.
Viszont a társadalmi és politikai gondolatmenetek mellett az olvasókörökön mindenki megoszthatja személyes reflexióit is. Mindig vannak, akik saját életükkel találnak párhuzamokat az olvasmányokban. Az alkalmak azért is adnak sokat számomra, mert egy olyan közösségbe érkezhetek, ahol mindenféle korosztály jelen van, nem csak a huszonévesek, ellentétben sok, homogénebb társaságokat bevonzó irodalmi eseménnyel. Vannak, akik bőven a rendszerváltás előtt születtek, sok emlékük van a Kádár-rendszerről, melyeket elhoznak a Mester utcába, mások a gyereknevelésből adódó friss tapasztalataikat osztják meg, megint mások a doktori kutatásukat írják, és ez a sok eltérő élet és tapasztalat mind szervesül a közös beszélgetésben.
A következő, negyedik alkalom 2024. október 22-én lesz, kedden, 18:30-tól, amelyen Derkovics Gyuláné Mi ketten című könyvéről fogunk beszélgetni. Találkozzunk a Mester Galériában! Az eseményről itt tudsz bővebben tájékozódni: https://www.facebook.com/events/2628688600672551/2628688627339215/?locale=hu_HU
Kiemelt kép forrása: Mester Galéria és Közösségi Tér Facebook-oldala
