Stankovits Bori 2025. szeptember 24-én, szerdán a Hallgatói jogok az ombudsman szemével című előadást hallgathatták meg az érdeklődők az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Aula Magna termében.
Az Alumni Szervezet ELTE Sikerek című előadássorozatában az Egyetem neves volt hallgatói beszélnek munkásságukról és jelenlegi törekvéseikről, ELTE-s kötődéseikről, valamint sikerről, értékekről és karrierépítésről. Aáry-Tamás Lajos jogász, az oktatási jogok biztosa a huszonhetedik előadás alkalmával léphetett színpadra. Korábban olyan előadókat hallgathatott meg a közönség, mint Lackfi János, Tari Annamária vagy éppen Csányi Vilmos.
Aáry-Tamás Lajos az ELTE több karán is tart órákat immár húsz éve, és a mai napig több kutatásban vesz részt. Emellett oktat a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint a Csányi Alapítvány felsőoktatási szakkollégiumában is. Az ELTE-hez nem csupán szakmai szálak fűzik, hiszen, ahogyan elmondta, feleségét is itt ismerte meg. Az egyetem elvégzése után a kisebbségi ombudsman oktatási kérdésekkel foglalkozó munkatársa lett, 25 éve dolgozik oktatási ombudsmanként. Közel negyvenezer panaszt vizsgált ki a hivatala ez idő alatt. Több magyar nyelvű kötet társszerzője és szerkesztője, magyar és angol nyelvű publikációk szerzője. Az ELTE címzetes egyetemi docense, a Sapientia EMTE tiszteletbeli professzora. 1990 óta a Pro Minoritate című kisebbségi negyedéves lap szerkesztője. A Csányi Alapítvány és a Református Szeretetszolgálat önkéntese.
Előadását három részre bontotta. Elsőként az Oktatási Jogok Biztosának Hivataláról beszélt, valamint arról, hogy milyen feladatokat lát el mint oktatási jogokért felelős ombudsman. Kifejtette, hogy mivel az oktatási rendszerben számtalan ember tölt rengeteg időt, így óhatatlanul kialakulnak konfliktusok, jogsértések. Ezekben az esetekben mindig az ügyek helyi megoldására kell törekedni. Amennyiben ez mégsem sikerül, akkor lehet a hivatalukhoz fordulni. Fontos azonban tudni, hogy az egy évnél régebbi ügyekben, illetve bírósági perfelvételt követően már nem tudnak segíteni. Érdekesség, hogy Aáry-Tamás nem parlamenti, hanem független ombudsmanként dolgozik. Ennek köszönhetően moderátori szerepet is tud vállalni a különböző politikai oldalakon álló felek közötti egyeztetések során. Viszont Aáry-Tamást is az oktatási miniszter nevezte ki, ezért nem utasíthat vissza felkérést. Aáry-Tamással együtt összesen öt szakember felel az oktatási rendszer minden szintjéről – az óvodától az egyetemig – beérkező panaszok kezeléséért a hivatal megalapítása, 1999 óta.
Az előadás második része az oktatáshoz való jog kérdését járta körül. Aáry-Tamás az alaptörvényre hivatkozott, melynek két cikkében olvashatunk arról, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát; illetve, hogy minden állampolgárnak joga van a művelődéshez. Ezek adják a magyar oktatási rendszer alapját. Közpénzből teljesül, így mindenkire vonatkozik.
Az ENSZ korábbi oktatási biztosa egy négy pillérből álló szempontrendszert dolgozott ki a világ oktatási rendszereinek összehasonlítására. Ezek a szempontok a következők:
- Elérhetőség – Annyi intézményi hely van, amennyire az embereknek szükségük van. Az intézmény könnyen, kevés anyagi ráfordítással megközelíthető.
- Hozzáférhetőség – Az oktatás mindenki számára nyitott nemtől, etnikai, vallási hovatartozástól függetlenül. Akadálymentes, így a hozzáférés mozgássérültek számára is biztosított.
- Elfogadhatóság – Abban mérik, hogy mekkora a család és az iskola kultúrája közti távolság.
- Alkalmazkodóképesség – Ennek az irányelvnek a szemléltetésére Aáry-Tamás Lajos egy történetet mesélt el. Egy olyan iskolába látogatott el, ahol négy kerekesszékes gyermek volt egy osztályban. Hárman tudtak beszélni, egyikük azonban nem. A tanítónő mégis alkalmazkodott ehhez a helyzethez, és megtalálta a módját annak, hogy számára is átadja a tudást, illetve számon is tudja azt kérni. Kartonlapokra a négy évszaknak megfelelő állapotú fákat rajzolt, és azt a kérdést tette fel, hogy milyen évszak van. A gyermeknek pislogással kellett jeleznie, mikor a megfelelő évszakot ábrázoló táblát látta. Jól felelt, így ötöst kapott.
Ezt követően Aáry-Tamás összegezte az elhangzottakat, és további elgondolkodtató témákat vetett fel. Többek között azt, hogy itthon mennyire másképp értelmezzük a szabad iskolaválasztás jogát, mint más országokban. Míg máshol ez azt jelenti, hogy, ha az állami oktatás nem megfelelő egy gyermeknek, akkor a szülőknek van lehetősége magán, egyházi vagy akár katonai iskolát is választani számára, addig itthon a szabad iskolaválasztás „épületválasztást” jelent, tehát abba az állami iskolába visszük gyermekünket, amelyikbe csak szeretnénk.
A feszültség sok esetben abból fakad, hogy a tanár és a szülő mást gondol az oktatásról – a gyerekeket azonban rendszerint sem a tanárok, sem a szülők nem kérdezik meg. Talán nem is gondolnák, mennyire fontos bevonni a beszélgetésekbe, vitákba a gyerekeket is. Aáry-Tamás Lajos ennek szemléltetésére is elmesélt egy történetet: kisiskolásokat kértek meg játékos formában arra, hogy egy földönkívülinek magyarázzák el, kik ezek a kis emberek a Földön a felnőttek között. A gyerekek olyan találó válaszokat adtak, hogy tudtukon kívül saját szavaikkal leírták félóra alatt az ENSZ gyermekjogi egyezményét. Ez is bizonyítja, hogy érdemes bevonni őket a párbeszédbe.
Aáry-Tamás Lajos zárásként megjegyezte, hogy sok jó ember van az oktatásban. Az oktatás minden támogatást megér, hiszen abban van minden reményünk.
Az előadás ide kattintva visszanézhető.
Kiemelt kép forrása: Stankovits Bori fotója.
