Szabó A Kréta Kollektíva immáron másodjára szervezett eseményt a Múzeum körúti kampuszon. Most erről az április 2-án megrendezett hallgatói fórumról tudósítunk.
A Kréta Kollektíva egy alulról szerveződő, autonóm érdekképviseleti csoport, hallgatói önszerveződés, amely az egyetem diákságát érintő ügyekkel foglalkozik. Április 2-án délután hatra hallgatói fórumot szerveztek, amelyen lapunk is képviseltette magát. Ugyanez a kollektíva szervezte az Autonóm Aulát, amelyről szintén tudósítottunk.
Az alulról szerveződő (angol terminussal talán ismertebb: grassroots) mozgalmakban a Kréta Kollektíva felszólalói szerint az a jó, hogy nincsenek hivatalosan bekapcsolva semmilyen hierarchikus rendbe, és így együtt tudnak dolgozni bárkivel, aki ezeket az ügyeket az ELTE-n vagy máshol képviseli (például BME-s, MOME-s vagy Károlis hasonló szervezetekkel). A fórum célja a hallgatók igényeinek és problémáinak felmérése volt, de a megoldásaikra is kíváncsiak voltak, sőt, inkább az volt a fontos, hogy panaszkodás helyett konstruktívan, előremutatóan álljunk a felvetett nehézségekhez.
Az Autonóm Aula folytatásaként workshopos módszerrel tartották az eseményt, az ott készített közös molinó helyett a „rajzszakkörön” itt most zászlókat lehetett csinálni, melyeknek egyik oldalára egy válságtünet, a másikra pedig egy megoldási javaslat került. A beszélgetések kis csoportokban zajlottak, ahol a Kréta Kollektíva tagjai segítették a diskurzusokat, de jó horizontális mozgalomhoz híven nem irányították a vendégek gondolatmenetét.
Abban a csoportban, ahol én voltam, sok szó esett például arról, hogy a tanárképzések marginalizált helyzetben vannak az alapképzésekhez képest, az infrastrukturális hiányokról, vagy éppen a hallgatók általános rosszul informáltságról, de az is felmerült, hogy a kampuszon álló elhagyatott épület legyen az urbexesek (az elhagyatott épületeket felfedező, fotózó kalandvágyók) belépődíj fejében látogatható célpontja.
És hogy valami tényleg konstruktív javaslatot mondjak, kötelező adminisztrációs tájékoztató képzés a frissen felvetteknek, hogy csökkenjenek az információhiányból, a nehezen hozzáférhető adatokból adódó nehézségek.
Közösen megbeszéltük a felvetett problémákat és megoldási javaslatokat, majd a „moderátorok” felírták őket, ezekből lehetett inspirálódni a közösen elkészített zászlóinkhoz. Nem csak negatívumok, hanem pozitívumok is szóba kerültek: például az, hogy az egyetemen sok barátság, ismeretségi háló szövődik, és hogy ezek (és a velük járó szeretet, a társasság) hogyan segíthetnek szerveződni. Nemzetközi párhuzamok is felvetődtek a diákság politikai aktivitásáról, például a szerbiai szerveződés, de említették a diákok fontos szerepét a török vagy az indonéz tüntetésekben is. Az esemény végén kitűztük a zászlóinkat a Trefort-szobor elé, és reménykedtünk, hogy mások is a szívükre fogják venni közös ügyeinket.
Kiemelt kép forrása: a szerző saját fotója.
