Graca Endre Árpád Kellemes szerda este a Trefort-kertben található Könyvtár Klubban: egy pohár kisfröccs mellett kerekasztal-beszélgetés az interjúkészítésről, majd fotómágia-workshop. Idén húsz éves az ELTE Online, ennek apropóján többalkalmas workshop-sorozat indult. A látogatók izgalmas kulisszatitkokat és profi tippeket kaphattak – ha valaki kihagyta az estet, de nem akar lemaradni az értékes infókról, itt olvasható a tudósítás.
Fun fact: a kerekasztal-beszélgetés valóban egy kerek (vagy inkább kerekded) asztal körül zajlott. Ráday Zsófia, kultúrarovatunk vezetője Berecz Péter (ATV) Junior Prima-díjas televíziós újságírót és Lakner Dávid (Magyar Hang) kulturális újságírót faggatta az interjúkészítés titkairól. Mindketten az ELTE öregdiákjai, sőt Péter szemináriumot is tart alma materében, Mobile Journalism címmel hétfőnként 6 órától, ahol a résztvevők megtanulhatják, hogyan lehet egy szál telefonnal riportot készíteni.
Hogyan is lehet elindulni az újságírói pályán? A válaszadók egyetértettek: sokszor nem vezet egyenes út az újságíráshoz. Péter – aki az ELTE-vel párhuzamosan az SZFE-n is szerzett diplomát – kiemelte, hogy érdemes tanulni; Lakner Dávid szerint bárkiből válhat jó újságíró: bölcsészből, jogászból – „vagy autószerelőből” vetette közbe Péter –, a legfontosabb, hogy írni kell, és az ember idővel újságíróvá válik. Dávid kiemelte: fontos, hogy magunk is újságolvasók legyünk, ismernünk kell a médiumot, amelynél el szeretnénk helyezkedni. Érdemes kihasználni a gyakornoki lehetőségeket is, kapcsolatokat építeni, és mentort keresni magunknak, már az egyetemen is.
Mindkettejük pályakezdési sztorija igen érdekes: Dávid nyert egy helyet a Heti Válasz újságíróképzésére, ahol végül több cikke is megjelent, majd a Mandiner és a Magyar Nemzet után jutott el a Magyar Hang-hoz. Péter, aki már fiatalon nagyon lelkesedett a szakmáért, 16-17 évesen leveleket írt tévés szerkesztőségekbe – így fogadta be őt az RTL, majd az ATV, ahol az éppen akkor induló Heti Napló-ba fel is vették gyakornoknak. Itt együtt dolgozhatott példaképeivel, Sváby Andrással, Vujity Tvtrko-val, és a nemrég elhunyt Hadas Krisztinával, akik mentoraivá is váltak.
Hogyan készüljünk fel egy interjúra? Péter szerint – akinek a munkája 80%-ban a felkészülésből áll – „bele kell zúgni az interjúalanyba”. Jól meg kell ismerni őt, beszélgetni vele telefonon, videochaten, egyfajta bizalmat kell kiépíteni. Dávid kiemelte, hogy mindenképpen olvassunk korábbi interjúkat az alanyunkkal, és lehetőleg ne kérdezzük tőle ugyanazt az öt sablonkérdést, amit mindig megkap – vagy legalább alakítsuk át, nézzük más fénytörésben a dolgot. Ettől a tapasztalt interjúalanyok számára is izgalmas és új lehet egy unalomig ismert történet.
Milyen egy jó interjúkérdés? Dávid Stumpf Andrást említette példaként: az újságíró legyen konfrontatív, de érdeklődő; nem az a cél, hogy az interjúalany alá kérdezzünk, legyünk valóban kíváncsiak a válaszra. Az sem feltétlenül baj, ha az interjúkészítő megosztó személyiség – itt Kálmán Olgára is utalt –, de olyat nem érdemes kérdezni, amire tudjuk, hogy nem kapunk majd kielégítő választ.
Péter szerint „egy jó kérdés gyakran ösztönös”. Az ember ilyenkor úgy működik, mint egy pszichológus. Péter a Heti Napló-riportokhoz készülő interjúkat gyakran természetes, mindennapi helyzetekben forgatja, például főzés közben – ilyenkor az interjúalanya is fesztelenebbül érzi magát. „Az elején mindig olyat kérdezek, ami nem érdekel. Ilyenkor az a cél, hogy beszéltessem, megszokja a szituációt.” A komolyabb kérdéseket viszont már jól beállított és megvilágított helyzetben teszi fel. „A legrosszabb kérdés, de mégis a legjobb: mit éreztél akkor?” Ha megvan a bizalmi viszony, az interjúalany mélyebb átéléssel beszélhet, akár régi, jól ismert történetekről is.
Kiemelten fontos a közérthetőség. Péter szerint, ha szakértőt akarunk megkérdezni, alapvető a szakmaiság, de a legfontosabb, hogy az illető jól tudjon beszélni. Ha a választ nem értjük, akkor valószínűleg az átlag olvasó-néző sem fogja érteni: ilyenkor kérjük meg az alanyt, hogy mondja el egyszerűbben, esetleg szemléltesse a dolgot egy hétköznapi példával. Dávid ilyen esetben azt javasolja, hogy a kérdező próbálja meg expliciten értelmezni a választ, és kiemelni a fontos pontokat.
Dávid szerint egy jó újságírónak kell, hogy legyen valamilyen szakterülete – például irodalom, kultúra, gazdaság stb. –, de fontos, hogy minden is érdekelje, és így jobban lássa az összefüggéseket. Péter kiemelte, hogy legyen bátorságunk próbálkozni, telefonszámot kérni, hívni, levelet írni, egyszóval: belevágni.
A stimuláló szakmai beszélgetés végeztével egy rövid szünet és egy korty fröccs után a „Fényszoba titkai a fotóboltban” képszerkesztő workshop következett, amelyet szerkesztőségünk egyik legrégebbi tagja, Csomos Attila, az EO fotóriportere és ex-főszerkesztőhelyettese tartott. Hogy mi is a címbéli szójáték feloldása? Attila az Adobe két szoftverét, Lightroomot és a Photoshopot mutatta be, az alapvető húzásoktól a fotómágiáig.
A Lightroommal kezdte: betöltött egy rakás nyers fotófájlt, majd megmutatta, hogyan hozhatunk létre katalógusokat és preset-eket, hogyan állíthatjuk be a fényességet és a kontrasztot, a csúcsfényeket és az árnyékot. Bemutatta, mi a különbség az élénkség és a szaturáció között – az előbbi feltekerésével csak azokat a színeket élénkítjük, amelyek alapból is jobban kitűnnek, míg az utóbbival minden árnyalatot élénkebbé tehetünk – szemléltette, hogy a fehéregyensúly tekergetésével hogyan érhetünk el természetes bőrtónust a fotókon szereplő embereken, illetve hogyan törölhetünk ki zavaró, belógó tárgyakat a maszkolás funkció segítségével.
Attila megmutatta azt is, hogyan kell a jól működő beállításokat gyorsan és egyszerűen átmenteni a többi hasonló képre is, illetve, ha sok képünk van, a Lightroomban ratingelhetjük, azaz pontozhatjuk őket, hogy egyszerűbben el tudjuk választani a búzát a konkolytól – a jó képeket a vacakoktól.
Mi a teendő, ha a fényképen van egy projektor? – tehetné fel a kérdést a kezdő képszerkesztő. Attila válasza: a képet kicsit alul kell exponálni, hogy jobban látszódjon, mi is van azon a fránya kivetítőn. Ha zajos (szemcsés) a kép, akkor a zajszűrés (denoise) funkció egy hihetetlenül jó trükk: a Lightroom mesterséges intelligencia segítségével képes gyönyörűen kisimítani a szemcsés, „darabos” képeket is. Az Adobe Photoshop az MI segítségével hihetetlen dolgokra képes: a fotók kilógó részeit – például egy képből kilógó cipőt, de akár fejet is – képes kiegészíteni, tulajdonképpen a semmiből generálni, persze a kép kontextusának segítségével.
Az este egy egyszerű, kerek(ded) asztal körül indult, és valóságos fotómágiával ért véget. Zárásként a szerkesztőség hat ajándékcsomagot is kisorsolt a résztvevők között. Szolid tapsvihar után mindenki legurította az utolsó korty fröccsöt, és egy kis könnyed beszélgetést követően lassan hazaszállingóztunk, tudván, hogy nemsokára újra találkozunk.
Ezúton is nagyon köszönjük Lakner Dávidnak és Berecz Péternek az izgalmas beszélgetést, Ráday Zsófinak a kérdéseket, Csomos Attilának a képszerkesztő workshopot, a szerkesztőségnek pedig a szervezést. Minden résztvevőnek: köszönjük, hogy eljöttetek!
Kiemelt kép forrása: Végh Bence, az ELTE Online fotósa.
