informatikus 2023 novemberében visszatérő vendég állt a BTK előadótermének katedrájára, az ELTE Karrierközpont ugyanis ismét Limpár Imre tanácsadó szakpszichológust kérte fel egy „fejtágításra”, amely ezúttal az időmenedzsmentről szólt. Frikker Gabriella beszámolója.
A novemberi kedd estén szép számban gyülekeztek a BTK campusán az érdeklődők, akik azért érkeztek, hogy egy pszichológus szemén keresztül nyerhessenek betekintést az időgazdálkodásba. A népes hallgatóság is arról árulkodott, hogy a szóban forgó probléma valóban sokunk életében jelen van. De vajon miért nincs időnk, és mi történne, ha több lenne?
2 365 200 000. Ennyi homokszem van egy homokórában. A szám adott, több időnk nem lesz – a homok pereg, függetlenül attól, hogy teszünk-e bármit is, vagy sem. Ezzel a szemléletes és elgondolkodtató felütéssel vette kezdetét az elkövetkező másfél óra.
Az átláthatóság kedvéért a szakember két pillérre helyezte az időmenedzsment témáját: minőségi és mennyiségi kérdésekre.
Az időgazdálkodás ugyanis szerinte egy mennyiségi kérdésnek álcázott minőségi kérdés.
Miért fontos ezt leszögeznünk? A legtöbb ember azért foglalkozik az időgazdálkodással, mert boldog szeretne lenni és változtatni a jelenlegi állapotán – ehhez pedig az idő a kulcs. Tehát ez elsősorban egy minőségi kérdés. Ha viszont valaki a munka világából jön, ellent is tudna mondani az előbb leírtaknak, hiszen ebben a közegben a mindennapok egy dologról szólnak: a mennyiségről. Hogyan tudom eredményesebben, effektíven növelni a teljesítményt? Ugye, mennyire szembetűnő az ellentmondás a boldogság és a produktivitás között? A minőség és a mennyiség mégis kölcsönhatásban van, „passzolgatják egymásnak a labdát”.
Kezdjük is a minőségi kérdésekkel:
1. Mit jelent számunkra a minőségi élet? Limpár szerint azt, amikor az idő urai vagyunk. Ezen a ponton érdemes egy kicsit a saját múltunkba révedni, és átgondolni, melyek azok a „mi lett volna, ha…?” pillanataink, amelyeken több éve rágódunk. Milyen hosszú lenne tehát a megbánásaink listája?
2. Megvan-e mindenünk, vagy mikor mondanánk azt, hogy mindenünk megvan? Erről is írhatunk listát – természetesen az is szerepelni fog rajta, hogy legyen elég időnk –, és elkezdhetjük pipálni a tételeket. Itt azonban jön egy jellemző „lelki hatásunk”: a „de hiába”. Ugyanis sosem elégszünk meg. A környezetünk újabb és újabb vágyakat kelt bennünk. És hogyan kapcsolódik mindez az időhöz? Rengeteg dolgot, élményt kellene begyűjtenünk, de ez nagyon sok időbe telik.
A korszellem jegyében mindig csak azt látjuk, hogy milyen tárgyaink nincsenek még, hol nem jártunk még. És ilyenkor elkezdjük az időt okolni.
3. Merünk-e dönteni? Popper Péter szerint a döntés tartja egyben az embert. Gondoljunk a halogatókra – talán nem is olyan nehéz, hiszen elég sokan vagyunk: ők nem mernek dönteni, az idő pedig csak eltelik felettük. Talán azért is nehéz dönteni, mert a kimenetelt még nem látjuk. De mennyivel lenne könnyebb, ha látnánk? Erre ad választ a Mr. Nobody című film, miszerint akár tudjuk, mi lesz velünk, akár nem, mindenképp szorongató az élet.
Hogyan tudunk mégis jó döntéseket hozni? Képzeljük el életünk egyenesét, rajta cölöpökkel – ezek jelzik, hová szeretnénk eljutni onnan, ahol most vagyunk, tehát a céljainkat. Nincs elég jó időgazdálkodás megfelelő célok nélkül. Hogyan kapcsolódik a céltudatosság az időhöz?
Benjamin Franklin szerint az idő az életünkről szól, az életünk pedig az időről. Ha szeretjük az életet, ne vesztegessük az időt. Felesleges időnk ugyanis nincs.
Tanuljunk meg inkább nemet mondani, és védeni a határainkat! A pszichológusi munka sokszor erről is szól. Azt is vegyük figyelembe, hogy ha elkezdünk jól gazdálkodni az időnkkel – és megtanulunk nemet mondani –, lesznek olyanok, akik önzőséggel fognak vádolni minket.
Passzoljuk át a labdát a mennyiségi kérdéseknek:
1. Napokban vagy hetekben gondolkozunk? Miért jobb az alap időegységünket napokban számolni? Mert ha képesek vagyunk napokban gondolkodni, akkor 2024-ben 366 (szökőév!) lehetőséget kapunk arra, hogy az idő urai legyünk. Azért ez mégiscsak több, mint 52 – amikor hetekben gondolkodunk. A legtöbben mégis így teszünk, köszönhetően az oktatásban eltöltött éveknek és a társadalmi rendnek.
De gondoljunk csak bele: a vizsgaidőszakban 49 egység mégiscsak több, mint 6+1 egység!
2. Mennyi az eszmélési időnk? Azaz mennyi idő telik el, mire ráeszmélünk, hogy beszippantott minket a telefonunk? Csökkentsük ezt az eszmélési időt! Ez bizony nem könnyű, ugyanis az algoritmusok teszik a dolgukat, mi pedig kíváncsiak vagyunk. Ezen a ponton egy, a témában nagyon fontos film került elő: a Social Dilemma című dokumentumfilm, amely megdöbbentő tényeket közöl az algoritmusok világáról.
Az eszmélési időnk kapcsán az előadás fókuszába a kényszerítő körülmények használata került: a leiratkozás gomb és a monokróm színhasználat. Ezek ugyanis hatékonyan csökkenthetik az eszmélési időnket, kényszerítve minket arra, hogy tegyük le a telefonunkat, és legyünk jelen.
Ezen a ponton felmerülhet a dilemma, hogy egyáltalán jó dolog-e az IT gyors fejlődése? A pszichológus szerint azonban erre nincs megfelelő válasz, mivel a kérdés sem megfelelő. A jó kérdés valahogy így hangzana:
Mit tesz ez a jelenség az életünkkel és a lelkünkkel?
Szemléltetésképpen két eszköz bukkant fel: egy okostelefon és egy régi, nyomógombos mobil. Mikor voltunk boldogabbak? – hangzott el az elgondolkodtató kérdés.
3. Mire mennyi idő megy el? Ezzel a kérdéssel az időrablók nyomába eredtünk. Ha két héten át negyedórás pontossággal jelölnénk, hogy mikor éppen mit csinálunk – például mit csinálunk, amikor tanulnunk kellene –, átfogó képet kapnánk arról, hová is tűnik el az időnk, illetve mit tartunk mi elvesztegetett időnek. Az időgazdálkodás ugyanis szubjektív műfaj.
Miután feltettük magunknak a rengeteg megválaszolandó kérdést, lezárásképpen néhány praktikus jótanácsot is kaptunk. Mit javasol a pszichológus, ha több időt szeretnénk?
- Kapcsoljunk ki minden értesítést! – ezek ugyanis elveszik a fókuszt a belső figyelmünkről és önmagunkról. Lehet, hogy ezért nincs időnk magunkra?
- Keljünk korábban! – persze figyelembe véve a teljesítőképességünk határait.
- Tanuljunk autogén tréninget! – napi 1-2 órányi alvásmennyiséget ki tudunk váltani vele, a módszert pedig akár 12 hét alatt elsajátíthatjuk.
- Kezeljük a telefonfüggőséget! – ha le akarunk szokni, mondjuk ki, hogy függők vagyunk. Ne akarjuk teljesen kiirtani az életünkből, hanem keressük meg a legkisebb kontrollálható időegységet, és azt felügyeljük.
- Tűzzük ki azokat a célokat! – egyből tudni fogjuk, hogy mi fontos, és mi nem. Ha tudjuk, hol szeretnénk tartani a jövőben, az megkönnyíti a jelenünket. A célok eligazítanak.
Jelenlegi egyetemi kurzusaink közül mi az, ami valóban kell majd 5-10 év múlva? És mi az, ami csak a diplománk megszerzéséhez szükséges? Mi az, ami biztos, hogy nem kell?
- Védekezzünk a marketingesek csodafogásai ellen! – biztos, hogy vágyunk az adott dologra?
Egyetemi éveink során a vizsgaidőszak mellett van egy szakasz, amikor mindennél fontosabb az időgazdálkodás: a szakdolgozat írásakor. Így természetesen a szakdolgozók sem maradtak tanács nélkül.
- Ne a szakdolgozatot írjuk! – mert akkor egyből elkezdünk szorongani. Helyette írjuk meg az első bekezdést, majd a másodikat, és így tovább.
- Nem érdemes a bevezetéssel kezdeni. A dolgozat íve csak a legvégén fog kirajzolódni.
- Nem tökéletesnek kell lennie, hanem késznek az adott határidőre.
Végezetül az utolsó kérdés – a tételkérdés – is terítékre került: a feladathoz rendeljük az időt, vagy az időhöz a feladatot? A közoktatásban a feladathoz rendeljük az időmennyiséget.
De az életben kiderül, hogy nincs az az idő, ami elég lenne a feladatoknak.
Bizonyos feladatoknál viszont időablakot hozunk létre, és ehhez rendeljük hozzá a feladatot. Tegyük fel a kérdést: mennyi időt ér meg nekem – példánál maradva – a szakdolgozat megírása? Az észlelési torzításunk miatt azt hisszük, hogy jóval több olyan feladat van, ahol az előbbi módszer érvényes. Ha képesek leszünk ebből váltani, akkor több időnk lesz élni a jelenben.
Az előadást lezáró mondatok biztatásul szolgáltak a változáshoz és a változtatáshoz. Mindig van másik út és mindig tehetünk máshogy, mint eddig. Zárásként a hallgatóság soraiból feltett kérdésekre is részletes válasz érkezett a pszichológustól.
Kedd este a BTK campuson. Az előadó lassan kiürült és az érdeklődők hazaindultak, azzal a céllal, hogy az idő urai legyenek.
Ha érdekelnek további előadások a jövőtervezéssel, a sikerrel kapcsolatban, esetleg más témákban, akkor látogass el az ELTE Karrierközpont Facebook-oldalára!
Fotósok: Lucza Betti, Reuter Réka
