Sass Viktória Érdemes-e újságírónak lenni 2023-ban? Milyen kihívásokkal jár ez a szakma, és mitől lesz valaki igazán jó benne? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattunk választ március 8-án, az ELTE BTK-n megrendezett kerekasztal-beszélgetés során, amelyet Vajna Tamás (Qubit) vezetett. Az esemény résztvevői Király András (444.hu), Molnár Réka (Telex), Zsilák Szilvia (Átlátszó) és Csatári Flóra Dóra (hvg.hu) voltak – akik nem mellesleg az ELTE Média öregdiákjai. A vendégek többek között gyakornoki lehetőségekről és az újságírói létről meséltek, valamint tippekkel is ellátták a szakma iránt érdeklődő közönséget.
Vajna Tamás végig izgalmas kérdéseket tett fel a négy vendégnek, akik – koruktól és életpályájuktól függően – eltérő nézőpontokból tudtak válaszolni ezekre. A moderátor a múlt felidézésével kezdett: arra a meghatározó pillanatra volt kíváncsi, amikor először érezték magukat újságírónak a beszélgetés résztvevői. Ami engem illet, azt gondoltam, hogy majd valami egészen korai eseményt idéznek fel, például amikor először publikáltak – akár egy internetes hírportálon, aminek nem feltétlenül volt nagy neve, de számukra mégis az első cikkük megjelenési felületét jelentette. A válaszok viszont ennél jóval komolyabb történésekhez voltak visszavezethetőek. Egyikük például azt említette, amikor kinevezték szerkesztőnek, míg más Index-gyakornokként érezte először igazán újságírónak magát, de volt olyan is, aki egy, a fák kivágásáról szóló cikket elevenített fel, annál az írásánál gondolta ugyanis első alkalommal azt, hogy a szöveg komoly hatással bír.
A vendégek hosszasan beszélgettek a gyakornoki élményekről, tapasztalatokról: közülük többen is az Indexnél töltötték ezt az időszakot. Az ELTE-n megtanulhattak szövegeket értelmezni, valamint azt is, hogyan bukkanhatnak rá különböző összefüggésekre, a szerkesztőségben pedig munkatapasztalatot szerezhettek. A később végzetteket már gyakornokságuk alatt mentorprogram segítette, melynek köszönhetően mindig volt mellettük valaki a szerkesztőségben. Korábban ez a lehetőség nem állt fenn, így értelemszerűen nehezebb volt a tájékozódás az új munkaterületen. A gyakornoki létet nagyban megkönnyítette, hogy összetartó közeg jött létre a növendékek között. Nem kifúrni vagy lenyomni akarták egymást, hanem többször is előfordult, hogy együtt dolgoztak, például közösen írtak négykezeseket.
Kiemelték azt is, hogy érdemes olyan helyet választani a gyakornoki program elvégzésére, amelyet szeretünk, és ahol el tudjuk képzelni magunkat. Az sem jelent problémát, ha később inkább egy másik, sőt, konkurens újságnál kívánunk elhelyezkedni. Ebben a témában említésre került még, hogy a gyakornoki időszak alatt fontos a kitartás, és mindenképpen meg kell próbálni láthatóvá, a későbbiekben pedig pótolhatatlanná válni, hiszen ez lehet a bennmaradás kulcsa. A gyakornoki felvételhez pedig elengedhetetlen a nyitottság, az érdeklődés és a tájékozottság, amely például sok olvasás által alakulhat ki. Lényeges továbbá, hogy saját témákkal is rendelkezzen az újságíró-palánta, amelyeknek köszönhetően lehetősége nyílhat kitűnni a többi jelentkező közül. Egy megjegyzendő – egyszerű, de mégis számottevő – interjúkérdés, amely elhangozhat a felvételi alatt, így szól: „mit olvastál legutóbb az adott lapnál?”
És hogy milyen is az újságírói élet? Sok befektetett ingyenmunkával jár, de a szakma az életeddé válik, a kollégák a barátaiddá. A kíváncsiság éltet, a kutatás beszippant, és nehéz a kikapcsolódás. Természetesen az anyagiak is szóba kerültek, de ennek részleteibe nem bocsátkoztak a résztvevők. Azt viszont említették, hogy 2008 ebben a szakmában is változást hozott gazdasági szempontból. Ez a hivatás nem egy fix, 8 órás munka: aki saját anyagokon dolgozik, saját időbeosztással rendelkezik, míg a hírügyelet több műszakot jelent, és már reggel 5-6 között indul. Az újságírás egy „értelmiségi sport”, amely rengeteg olvasással jár, és nagy mennyiségű tudást igényel. Az értelmiségi újságíró sok területen jártas, de mer nyitni újabbak felé is.
Elhangzott még a beszélgetés során, hogy külföldön nagyobb érdeklődést tudhat magának ez a pálya, de a vendégek ironikus felhanggal megjegyezték, hogy itthon legalább nem félnek attól, hogy valaki meg akarná ölni őket. Perbe fogásra viszont többször is volt már példa pályafutásuk alatt: az első ilyen eset legtöbbjüket roppant kellemetlenül érintette, de be kellett látniuk, hogy ez a munkájukkal jár.
Természetesen a hallgatóság kérdéseinek megválaszolására is jutott idő, és a résztvevők tippeket is osztottak a pályakezdő újságírók számára. Ezúton is kiemelték a saját ötletek lényegességét, valamint említették azt is, hogy rendelkezni kell bátorsággal – például adott helyzetben a többszöri visszakérdezéshez –, illetve próbálkozni kell láthatóvá válni, és annak is maradni, amihez sokszor a lelkesedés is elég. Mindezeken felül elengedhetetlen a sok írás, valamint a cikkek olvasása és elemzése olyan szempontokból, mint például: mi tetszik benne és miért, vagy mit tanulhatok belőle? Emellett fontos az alázat és az elhivatottság megtartása, a szükséges áldozatok meghozatala és a teljes erőbedobás. Zárásként pedig még egy hasznos információt hozzátettek: „Kollégát és sajtóst csak tegezni szabad!”
Az eseményt kilenc másik követi majd, hetente más-más résztvevőkkel. A hallgatók a Hogy leszel, ha nagy leszel? Életkezdés és pályaképek, dilemmák a kreatív gazdaságban elnevezésű, Koltai Réka és Hammer Ferenc által vezetett BA és MA kurzus keretében vesznek részt a beszélgetéseken, de az előadások a kurzus résztvevőin kívüli érdeklődők számára is nyitottak.
Fotók: Fábián Adrián
