Sára Bakó Március 10-én a K30 Art Caféban az ELTE PPK kari lapja, a PersPeKtíva és az ELTE Online közös eseményének keretében a zine-ek világába nyerhettünk betekintést. Ezek a kiadványok kis példányszámban megjelenő, szubkultúrákat is felkaroló újságok, illetve magazinok, melyek mögött kreatív, elhivatott szerzők és grafikusok állnak, akik készek felületet biztosítani feltörekvő alkotótársaiknak is. Az est során megismerhettük a műfaj néhány magyarországi képviselőjét: a Zabella Zine megálmodóival, Kisvarga Anikával és Domján Julcsival; a Fordulat társadalomelméleti folyóirat egyik szerkesztőjével, Nagy Kristóffal; valamint az ISBN books+gallery vezetőjével, Istvánkó Beával a PersPeKtíva főszerkesztője, Gál Panni beszélgetett.
Este 6 körül érkeztünk meg a K30-ba, ahol a PersPeKtíva csapata már lelkesen várta a vendégeket. Gál Panni biztatására foglaltunk magunknak helyet, majd egy-egy fröccs társaságában még váltottunk néhány szót a jelenlévőkkel, fél 7-kor pedig kezdetét is vette a kerekasztal-beszélgetés, amely során többek között olyan kérdések kerültek elő, mint hogy lehet-e egy folyóirat zine, vagy hogy miként szolgálja ez a műfaj a közösségépítést.
Elsőként a Zabella-lányok meséltek a tevékenységeikről. Anika és Julcsi eredetileg saját ötleteiknek és írásaiknak szerettek volna platformot teremteni: ebből az igényből született meg a Zabella Zine, melynek elnevezését Izabella utcai közös albérletük ihlette. A projekt célja kezdettől fogva az volt, hogy felületet adjanak a hozzájuk hasonló, szárnyaikat bontogató íróknak, költőknek, illetve illusztrátoroknak. Lapszámaik mára már online és nyomtatott formában is megtalálhatók – többek között az ISBN könyvesboltban. Istvánkó Bea művészettörténészként, valamint kurátorként dolgozott, amikor kapcsolatba került a fanzine-ekkel. A fanatic és a magazine szavak összetételéből keletkezett elnevezés akkoriban egy olyan szubkulturális műfajra utalt, amely olcsó fénymásolási technikákat alkalmazott, és elsősorban az alternatív zene vagy éppen a tudományos-fantasztikus irodalom médiumaként funkcionált. Bár az internet térhódításával sokan kezdték inkább a blog-formátumot választani, zine-ek továbbra is léteznek, sőt, a vizuális technikák előtérbe kerülésével az egyik legkreatívabb és legszabadabb alkotási móddá váltak.
Bea a Labor Galéria és a Magyar Képzőművészeti Egyetem munkatársaként sok fiatal tehetséggel ápolt kapcsolatot; nekik is köszönhető, hogy 2017 decemberében megnyithatta saját galériáját és szakkönyvesboltját, ahol a kortárs művészeti kiadványok, katalógusok, artist- és photobookok mellett magyar és külföldi zine-ek tömkelege is várja a vásárlókat. Az ISBN könyv+galéria jelenleg csaknem 500 partnerrel dolgozik együtt, köztük körülbelül 50-60 zine-essel – például a Zabella-lányokkal.
A továbbiakban Panni a folyóiratok és zine-ek hasonlóságairól és különbségeiről kérdezte Nagy Kristófot, aki az ELTE PPK tanársegédjeként már a hallgatók körében is ellenőrizheti a Fordulat szövegeinek fogyaszthatóságát. Szerinte az egyetemi csoportok mindig jó „tesztkörként” funkcionálnak, éppen ezért sosem szerkesztői tudattal ajánlja a lapot – valóban az érdekli, hogy hogyan reagálnak a befogadók ezekre az alapvetően tudományos igényű írásokra. Az egyes számokhoz olvasóköröket is szerveznek, melyek célja a közös tanulás, az izgalmas beszélgetések elindítása. A folyóirat és zine kapcsolatáról Kristóf elmondta, hogy bár eleinte ők is kisebb példányszámban gondolkodtak, ma már igyekeznek terjeszkedni, hálózatot építeni.
Ennek apropóján Panni arra volt kíváncsi, hogy – az alacsony darabszámból és elérésből kiindulva – vajon a Nyugatot nevezhetnénk-e ma zine-nek. Bea kihangsúlyozta, hogy a zine-ek esetében a limitáltság egyfajta személyességet is jelent. Míg a Nyugathoz hasonló folyóiratok és periodikák mögött egy több tagból álló, professzionális szerkesztői kollektíva áll, a zine-alkotáshoz hozzátartozik az is, hogy a készítők gyakran interakcióba lépnek a vevőikkel, illetve ők maguk is fogyasztói ennek az unikális műfajnak: vásárokra járnak, ismerkednek, beszélgetnek. Szintén a zine sajátossága a szabadság, itt ugyanis nincsenek formai követelmények, és nincsenek tabuk sem, így azok a témák is felületet kaphatnak, amik a mainstream médiából kiszorulnak.
Ami a terjeszkedést illeti, Bea elmondta, hogy Nyugat-Európában vannak úgynevezett disztribútorok, akik független kiadók kínálatából válogatva segítik az árusítást, a magyarországi intézményrendszerből viszont ez a lépcsőfok egyelőre hiányzik. A Zabella-lányok szerint ez nem feltétlenül hátrány, hiszen a zine-alkotás olyan „szerelemprojekt”, amely alulról szerveződik, és organikusan fejlődik. Anika kihangsúlyozta, hogy ők sosem ültek le üzleti tervet gyártani, és sosem volt céljuk a széles körű eladás: élvezik, hogy olyan helyeken lehetnek jelen, amelyeket valóban értékesnek tartanak. Ilyen például az Ukmukfukk Zinefeszt és az ehhez hasonló események, workshopok.
A beszélgetés végéhez közeledve Panni természetesen a gyakorlati részletekre is kíváncsi volt, így arról is hallhattunk, hogy hogyan áll össze egy alkotói csapat, és milyen kihívásokkal kell együtt szembenézniük. Anika és Julcsi elmondták, hogy mivel a Zabellával a szabadidejükben foglalkoznak, előfordul, hogy csúsznak a határidőkkel, de ezeket a helyzeteket mindig rugalmasan kezelik, hiszen semmiféle nyomás nem nehezedik rájuk. Eddig 10 lapszámuk jelent meg, mindegyik más-más illusztrátor közreműködésével, a legfőbb cél ugyanis továbbra is az, hogy minél több feltörekvő tehetségnek lehetőséget nyújthassanak a kibontakozásra. Éppen ezért általában az Instragram felületén (@zabella_zine) is keresik a jelentkezőket az újabb zine összeállításához. Kristóf ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ugyan a Fordulatnál már kialakult egy törzsgárda, ők is mindig örülnek az új szerzőknek. Tematikus lapszámaikban sokakat érintő kérdéseket járnak körül, több tudományterület nézőpontjából megközelítve ezeket.
Az értékesítés folyamatát illetően Bea kiemelte, hogy mivel Magyarországon a könyvesboltok jellemzően nem foglalkoznak fanzine-ekkel, éreznie kell ennek a felelősségét, és figyelnie kell arra, hogy ne csupán a saját ízlésének megfelelő kiadványokat válogasson össze, hanem szélesebb merítést nyújtson, kihasználva annak előnyeit, hogy ő függetlenül működhet: nem köti semmiféle szabályozás. A külföldi lapok esetében pedig nyilvánvalóan az üzleti oldal is előtérbe kerül, hiszen ezeket nem bizományba kapja – neki is meg kell vásárolnia az eladásra szánt példányokat.
Zárásként Panni arra kérte a jelenlévőket, hogy említsenek néhány hazai vagy nemzetközi megjelenési felületet, eseményt, ahol találkozhatunk a zine műfajával. A már említett Ukmukfukk Fesztiválon kívül kiemelték még többek között a Londonban, illetve Párizsban megrendezésre kerülő Offprint elnevezésű rendezvényt, ahol főként fanzine-eket és művészkönyveket láthatnak az érdeklődők. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a zine-alkotás köré szerveződő programok a közösségépítésről is szólnak, és ez most sem volt másképp: az estét kötetlen beszélgetéssel folytattuk, közben pedig természetesen a kiadványok megvásárlására is volt lehetőség.
Fotók: Kóródi Petra
