Dávid Réka Válság határok nélkül címmel rendeztek panelbeszélgetést a nemzetközi és az ukrán civil szervezetek munkájáról a 19. Verzió Dokumentumfilm Fesztivál keretében. Reflektálva a körülöttünk zajló válsághelyzetre, a fesztivál az „Égető témák” koncepciójának jegyében zajlott, külön tematikus programot szentelve az ukrán háborúnak.
A beszélgetést dr. Ksenya Shymanska (a Docudays emberi jogi osztályának vezetője) moderálta, a résztvevők Muriel Tschopp (vezető műveleti koordinátor, UNHCR Central Europe), Maria Kurinna (a ZMINA Emberi Jogi Központ nemzetközi érdekképviseleti vezetője, Ukrajna), Pilar Gonzalez (az ukrajnai menekültügyi intézkedések sürgősségi koordinátora, UNICEF, Magyarország), Bagaméri Dániel (irodavezető, IOM Magyarország) és Oleksandr Pavlichenko (az Ukrán Helsinki Bizottság igazgatója) voltak.
A programot Pavlichenko nyitotta meg online bevezetőjével, aki Ukrajnából jelentkezett, és az ukrán győzelem reményét fejezte ki, valamint a Magyarországgal való szomszédságról is beszélt. Ksenya Shymanska ezután bemutatta a beszélgetés többi résztvevőjét, majd az első, a jelenleg szükséges támogatásokat érintő kérdésével Maria Kurinnához fordult. Kurinna röviden bemutatta a ZMINA tevékenységét, és elmondta, hogy ez egy kijevi központú emberi jogi szervezet, amely február 24-e óta több civil szervezettel együtt koalícióban működik. A háború kitörése óta dokumentálják az emberi jogokat ért sérelmeket, többek között terepmunkák során, a városban maradt tanúkkal beszélgetve. Munkájukat rengeteg önkéntes segíti, akik a konkrét tevékenységet megelőzően különféle képzéseken vesznek részt. Kurinna szerint a helyi szervezetek szerepe különösen fontos például az idősek vagy a bunkerekben lakók segítésében, ehhez azonban anyagi támogatásokra is szükség van.
A moderátor a továbbiakban Muriel Tschopphoz fordult, aki elsőként a menekült-lét nehézségeiről beszélt. A legalapvetőbb kihívások közé tartoznak például a nyelvi, kommunikációs kihívások, a gyerekek integrálása a helyi oktatási rendszerbe, a lakáskeresés, a képzettségi szintnek megfelelő elhelyezkedés, illetve a mindezeket még inkább megnehezítő bürokrácia. Tschopp szerint a többi globális válsággal ellentétben – mint például az afgán háború, a klímaváltozás vagy a gazdasági válság – az ukrán háborúra összességében pozitív válasz érkezett. Az ukrajnaiakat Európa-szerte befogadták, ami azért példaértékű, mert annak ellenére, hogy a menekültügyi egyezmény szerint a menekültstátusz emberi jog, nem minden nemzetiséggel bántak és bánnak így.
Dr. Shymanska az UNICEF ukrajnai menekültügyi intézkedésekért felelős sürgősségi koordinátorát, Pilar Gonzalezt kérdezte a válság gyerekekre gyakorolt hatásairól. Gonzalez elmondta, hogy a menekültek mintegy fele kiskorú, akik esetében az egyik legnagyobb kihívás a formális iskolarendszerbe való integrálás. A sokszor még olvasni, írni sem tudó diákoknak a nyelvi akadályokkal is meg kell küzdeniük, de a háborús vagy egyéb traumák okozta mentális problémák szintén megnehezítik a beilleszkedésüket. Sajnos a különböző szolgáltatásokhoz – mint például az egészségügyi rendszer – nehezen férnek hozzá: sok esetben éri őket diszkrimináció. Emellett a gyerekek könnyű célpontnak számítanak, ezért sajnos kiszolgáltatottak a visszaélésekkel, emberkereskedelemmel szemben. Az UNICEF költséghatékony megoldásokat keres a válság kezelésére; mivel nem tudható, hogy a jelenlegi helyzet meddig áll fenn, igyekeznek hosszútávú stratégiákat kidolgozni.
Dr. Shymanska ezután az ukrajnai menekültek jogait ért sérelmekről Bagaméri Dánielt, az IOM Magyarország irodavezetőjét kérdezte. Bagaméri elmondta, hogy az IOM 2016-ban csatlakozott az ENSZ-hez, ezáltal viszonylag újnak számít. Szerinte a nemzetközi és a civil szervezetek munkája egyaránt fontos. Az ENSZ-nek partneri együttműködésekre van szüksége, ezért sokat számít a lokalizáció: a támogatás nagy része helyi szervezeteken keresztül fejti ki a hatását. Bagaméri az ukrán menekültügy esetében négy kihívást nevezett meg. Elsőként azt emelte ki, hogy ugyan a válsághelyzet állandó, és a folyamatok lelassultak, támogatásra továbbra is szükség van. Kihívást jelent a képzett és tehetséges ukránok támogatása is, akik sokszor nehezen találnak a tudásuknak megfelelő munkát, ami aztán hatással van a mentális egészségükre is. Szintén megoldandó probléma a helyi közösségekkel való kollaboráció is, akik sokszor úgy érzik, hogy az ukránok jobb bánásmódban részesülnek náluk. Ez sokszor gyűlöletbeszédben nyilvánul meg, a társadalmi feszültség helyett azonban szolidaritásra lenne szükség. Végül, de nem utolsósorban az adatok (például a számadatok) folyamatos ellenőrzése is jelenthet nehézséget. Aggasztó azon emberek helyzete is, akiket az EU tagállamainak „nem kell” egyenlő bánásmódban részesíteniük – ilyenek például az ukrán hontalanok vagy az Ukrajnában élő harmadik országbeli állampolgárok.
A beszélgetés vége felé közeledve a közönség kérdései is teret nyertek, néhányan személyes tapasztalataikat is megosztották. A panelhez kapcsolódó, Postcards from Ukraine című, a Cseh Centrum szervezésében megvalósuló kiállítás december 20-ig tekinthető meg a Klauzál téren.
A képek forrása: a szerző fotója, Facebook-esemény
