„Én is kiengedhettem magamból a bennem rejlő gyereket!” – ezért éri meg önkénteskedni

Idén tavasszal ismét felvételt hirdet egyetemisták számára az Amigos a gyerekekért alapítvány, melynek küldetése, hogy barátkozással, nyelvtanulással, valamint játékokon és kreatív foglakozásokon keresztül segítse és fejlessze a kórházakban gyógyuló beteg gyermekeket. Most itt az alkalom, hogy te is tagja lehess ennek a motiváló önkéntes közösségnek, és olyan „Amigo” válhasson belőled, aki képes jókedvet csempészni a nehéz helyzetben lévő gyermekek és családjaik mindennapjaiba. Megkérdeztem néhány egyetemistát az élményeikről, tapasztalataikról, hogy első kézből informálódhassatok az önkéntesség szépségeiről.

Az Amigos a gyerekekért alapítvány öt városban (Budapest, Szeged, Debrecen, Szombathely és Pécs) van jelen. Mára már közel 160 lelkes egyetemista önkéntes látogatja a gyermekeket összesen 16 kórházi egységben, és tartanak hetente 30 alkalommal foglalkozást. Ehhez nem szükséges orvosi, pedagógiai vagy humán beállítottságú egyetemi alapszak: bárki jelentkezhet a csapatba, aki érez magában affinitást ehhez a küldetéshez. A fő feladat, hogy kéthetente néhány órára a gyerekekkel közösen te is megfeledkezz a körülményekről, az élet nehézségeiről, és az „itt és most”-ban társasozzatok, beszélgessetek, vagy éppen játékosan tanuljatok együtt.

Füstös Fruzsina másodéves pszichológushallgató és Somogyi Brigi „Bridzs” utolsó féléves ELTE BTK néderlandisztika mesterszakos hallgató (aki már közel három és fél éve erősíti a budapesti csapatot) meséltek nekem kedvenc emlékeikről, élményeikről.

Fruzsi: Az onkológián kivételesen két kisgyerek, egy kislány és egy kisfiú voltak egy szobában. Már mindkettőjüket ismertem, így biztos voltam benne, hogy egymással is nagyon jól kijönnek. Tudtam, hogy izgalmas bevetésnek nézünk elébe! Egy rajzolós-varázslós-mesélős játékot játszottunk, de a kisfiú több körön keresztül kimaradt, mivel nem mert megszólalni, félt elmondani az ötleteit. Mígnem az egyik kör végén addig biztattuk őt a kislánnyal, hogy nagyon halkon kibökött egy védővarázslatot, amivel hatástalanítani tudta a mi támadásunkat. A kislány egyből elkezdett tiltakozni és játékosan szomorkodni azon, hogy mennyire ügyes volt a kisfiú, aki onnantól kezdve az egész foglalkozás ideje alatt szélesen vigyorgott és lelkesen játszott velünk. Igazi csapatmunka volt feloldani őt!

Bridzs: Két félévvel ezelőtt volt egy alkalom, amikor egy nagyobbacska, 14 éves lányhoz mentem be egymagam, kivételesen a játékokkal teli doboz nélkül. Megláttam a lány asztalán a Szent Johanna gimi című könyvet, így kapásból könnyű volt elindítani a beszélgetést, hiszen annak idején én is olvastam. Ezután már mindenféle témáról tudtunk beszélgetni, és kiderült, hogy rengeteg közös dolog van bennünk a tánctól elkezdve a lovak szeretetén át a nyelvtanulásig. A másfél-kétórás alkalom végén még egy kis hollandozásra is jutott idő. Meghatott, hogy a leányzó ennyire meg tudott nyílni nekem, és így szinte észrevétlenül elröppent az a pár óra.

Az önkénteseket egy közös cél tartja össze, ami egyben a jelmondatuk is: „egy nap minden beteg gyerek mellett legyen egy Amigo”. Hiszen ahogy mi sem szeretünk egyedül lenni, úgy a kórházban lévő gyerekek sem. Az önkéntesek éppen azért látogatják őket, hogy a magányt barátkozásra, tanulásra, illetve játékra tudják cserélni.

Már a célkitűzés is erős közösségformáló erővel bír, az alapítvány viszont mindezek mellett nagy hangsúlyt fektet a városi közösségek, illetve az országos hálózat összetartására is.

Az ELTE-s egyetemisták lehetőségeire fókuszálva ezúttal a budapesti és a szombathelyi közösségeket emelném ki:

Gábor Amigo önkéntes például a budapesti csapatot a nyitott szóval jellemezné, Virág Amigo pedig úgy gondolja, hogy a sok színes egyéniségnek és a befogadó légkörnek hála itt mindenki könnyedén megtalálja a helyét, és életre szóló barátságokat alakíthat ki.

Dóri Amigo így nyilatkozott a szombathelyi csapat kapcsán:

„Szombathelyen felemelő érzés Amigónak lenni. A közösség kicsi, így mindenki ismer mindenkit, és könnyen alakulnak szoros barátságok.”

Városonként havonta kerülnek megrendezésre az úgynevezett „Amigo-estek”, ahol a csapattagoknak lehetőségük nyílik közelebbről is megismerni egymást. A kórházban átélt élmények megosztására pedig kiváló alkalmat biztosítanak a – szintén havi rendszerességgel szerveződő – kórháztalálkozók, azaz szupervíziók. Ezeken kívül szabadidejében minden önkéntes kedve szerint kiveheti a részét a további közösségi programokból, ilyen például a közös nyaralás, a kenutábor vagy éppen a síelés. Ezekkel kapcsolatban Fórián Virág Pannát, az ELTE BTK anglisztika szakának másodéves hallgatóját, Bérczes Borit, az ELTE PPK közösségszervezés szakos hallgatóját, valamint Klemm Odettet, a Semmelweis Egyetem dietetikás hallgatóját kérdeztem:

Virág: Nem könnyű egyet kiválasztani az ilyen pillanatok közül, de ha a legemlékezetesebbet kéne elmesélnem, az biztosan a balatoni nyaralás lenne. Rengeteg izgalmas dolgot csináltunk ezalatt a pár nap alatt: röpiztünk, számháborúztunk, közösen énekeltünk, de az én kedvenc emlékem egy szimpla beszélgetés. A nyaralás alatt megismertem egy másik városból való Amigót, akivel azelőtt még sosem találkoztam. Ezzel az újonnan szerzett baráttal egy egész éjszakát átbeszélgettünk a Balaton partján ülve, amit a legszebb napfelkelte koronázott meg, amit valaha láttam. Nagyon szeretem az Amigosban, hogy bár mind mások vagyunk, annyira sok a közös bennünk, hogy bárkivel egy pillanat alatt meg tudjuk találni a közös hangot.

Bori: Az Amigos karácsonyi eseményén kis csapatokban kellett minél szebb mézeskalács-házikókat készítenünk. Ez önmagában véve is jó bulinak tűnt, lévén, hogy utoljára talán tízéves koromban szórakoztam ilyennel. Ami viszont még izgalmasabbá tette az egészet, az az volt, hogy az én csapatom nagy egyetértésben úgy döntött, hogy ki szeretne lógni a sorból. Míg a körülöttünk lévő önkéntesek óriási koncentrációval húzták az egyenesebbnél egyenesebb vonalakat, mi azon ügyködtünk, hogy hogyan készítsünk minél furább és indokolatlanabb építményt. Az biztos, hogy rég nevettem annyit, mint aznap este.

Odett a közösségi programok közül a kórháztalálkozókat emelte ki, ahol megoszthatják egymással gondolataikat. Szerinte ezek az események igazán összekovácsolják a külön működő kórházi csapatokat.

A közös fejlődés érdekében az önkéntesek Amigos Akadémiának nevezett előadások keretén belül tanulhatnak, és szakmai táborban is részt vehetnek, amelyek az egyéni fejlődéshez, az önismerethez és a még felkészültebb önkéntesi élethez is hozzájárulnak. Továbbá egy pszichológusokból álló támogatói rendszer is körbeveszi az egyetemistákat, amely a lelki biztonságuk megőrzésére szolgál.

Az Amigos Akadémiákon szerzett tapasztalataikról is kérdeztem az önkénteseket:

Fruzsi: A kedvenc akadémiás élményem a szavak gyógyító erejéről szóló előadás volt. Pszichológushallgatóként is szavakkal dolgozunk: tudjuk, mekkora erejük van a terápiában és kezelésekben. Érdekes volt mindezt a gyermekekkel való – különösképp a kórházi keretek között zajló – foglalkozásokat tekintetbe véve felfedezni. Rádöbbentem arra, hogy mennyire fogékony a gyerekek agya, anélkül, hogy tudnának erről, és mennyit tudunk akár csak szavakkal is tenni a gyógyulásuk érdekében.

Bridzs: A lufihajtogatós akadémia volt számomra a legkedvesebb élmény. Elsőre talán gyerekesnek tűnhet, de szerintem a lufihajtogatás az, amiről nem is realizálják az emberek, hogy nehezebb, mint amilyennek tűnik. Nagyon élveztem az eseményt, hiszen közben én is kiengedhettem magamból a bennem rejlő gyereket. Az ott tanult technikákat pedig már többször is tudtam a kórházi foglalkozások során alkalmazni, hiszen a csöppségek imádják a lufikat. Az egyik kedvenc ehhez kapcsolódó élményem az, amikor egy kisfiú T. rexet szeretett volna lufiból, így egy kis kreativitással – a zsiráf alapjait felhasználva – sikerült megvalósítanom a kérését!

Virág: Az egyik Amigos Akadémia alkalmával a gyerekek megfelelő dicséréséről és ritkán előforduló büntetéséről volt szó. Rengeteg olyan információt, tanácsot és trükköt hallottam ezen az előadáson, amelyet szerintem nemcsak most, Amigóként tudok hasznosítani a kórházban lévő gyermekkel foglalkozva, hanem úgy érzem, hogy ez a tudás nagyon jól fog jönni majd a saját gyermekeimnél is, ha majd egyszer anyuka leszek.

Az alapítványhoz való csatlakozáshoz egy felvételi folyamatban kell részt vennie az érdeklődőknek, mely során először egy írásbeli feladatlapot kell kitölteni, majd a második körben egy szóbeli beszélgetésre várják a jelentkezőket. Az alapítvány jelenlegi tagjai mindkét feladatban rád, a véleményedre és a gondolataidra kíváncsiak!

Néhány korábban felvételiző, mára már aktív önkéntes így írta le az Amigos szóbeli felvételijén átélt élményeit:

Fruzsi: Szeretve éreztem magam. Amikor besétáltam a szegedi irodába, azonnal kedves mosolyok és arcok fogadtak. Egy finom tea mellett pár perc után már úgy társalogtunk és nevettünk, mintha évek óta ismernénk egymást. Sok közösségben megfordultam már, de sehol sem éreztem még ezt az őszinte nyitottságot és elfogadást.

Bori: Én azért kezdtem el igazán izgulni a szóbeli előtt, mert nem tudtam pontosan, hogy mire számítsak, és már nagyon vártam, hogy kiderüljön. Amikor beültem a srácokhoz, és feltették az első kérdéseket, azonnal megnyugodtam. Nagyon jó volt a hangulat, egy percig sem éreztem azt, hogy bármi nyomás lenne rám helyezve, sokkal inkább azt, hogy akik velem szemben ülnek, tényleg engem szeretnének megismerni. Nagyon mosolygósan hagytam el az épületet, és izgatottan vártam az eredményeket.

Odett: A felvételi szóbeli része előtt kissé izgultam, mert nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön. Azonban az összes aggodalmam elmúlt, amikor találkoztam pár régebbi generációs Amigóval, és elkezdtünk társasozni a váróban. A felvételi beszélgetés gyorsan és nagyon barátságos hangulatban telt, így boldogan léptem ki a szobából.

Azt is megosztották velem az Amigók, hogy mi volt az első gondolatuk, amikor megtudták, hogy sikerült a felvételi, és már ők is az önkéntes csapat tagjaivá válhattak:

Bori: Büszke voltam magamra, hogy sikerült, és persze alig vártam, hogy megismerjem a többieket, és elkezdődhessen ez a nagy kaland számomra is.

Fruzsi: Féltem. Nagyon örültem természetesen, de hirtelen rám szakadt a valóság, hogy gyermekekkel fogok foglalkozni kórházakban, és amit teszek, az számít. A lelkesedés mellett ott ült a vállamon a felelősség és a tenni akarás is, de a kezdeti félelmek gyorsan eloszlottak már az első foglalkozás megtartásakor. A lelkesedés viszont megmaradt!

Bridzs: Nagyon-nagyon örültem, izgatott is voltam, hogy belevághatok ebbe az – akkor még – ismeretlen és új kalandba. A legelső dolgom az volt, hogy elújságoljam a családomnak a nagy hírt!

Odett: Amikor írtak, hogy felvettek, már tudtam, hogy valami szuper dologba vágtam a fejszém, és hogy itt életre szóló barátságokat fogok kötni!

Virág: Büszkeséget és hálát éreztem magam felé, mert tudtam, hogy valami izgalmas és csodálatos veszi kezdetét ezzel a pillanattal, és ezt annak köszönhetem, hogy bele mertem vágni egy új kalandba!

Amennyiben az eddigiek felkeltették az érdeklődésed, és szívesen tartoznál az egyetemista éveid alatt egy olyan közösséghez, ahol nemcsak barátokra, hanem élményekre is szert tehetsz, mindamellett, hogy közben egy jó ügyet is képviselsz, akkor az alábbi feladatlap kitöltésével tudsz jelentkezni a budapesti vagy a szombathelyi csapatba.

A kitöltött – és személyesen vagy postán eljuttatott – feladatlapok után egy form kitöltése szükséges még a jelentkezés véglegesítéséhez, amelyet itt érhettek el: Budapest, Szombathely.

A budapesti csapat 2023. március 5-ig, a szombathelyi önkéntesek pedig 2023. március 12-ig várják a jelentkezéseket!

A további felvételi információkat és a többi városba való felvételi lehetőségeket (Szeged, Debrecen, Pécs) ide kattintva érhetitek el.

Az Amigos alapítvány további céljairól, elért sikereiről a hivatalos oldalukon, a Facebook oldalukon és az Instagram oldalukon tudhattok meg többet. Az önkéntes csapat Tiktok oldala pedig még személyesebb betekintést nyújthat ebbe a hatalmas baráti közösségbe és a gyerekekkel kapcsolatos személyes élményekbe.

Jelentkezzetek ti is, és színesítsétek még tovább az egyetemi éveiteket ebben a motivált, befogadó önkéntes csapatban!