Jordán Tamásnak írnia kellene – ez a gondolat jár a Pinceszínház Levelek Adytól – Jordán Tamás önálló estje című előadása alatt folyamatosan a fejemben. Persze, ott a Hátrametszés, tudom én, de fikciót! Novellát főleg, tömöret, csattanóval.
Kultúra
„Isten vagyok s mivel sújtottak istenek“ – Leláncolt Prométheusz a Három Hollóban
A szövegekként hagyományozódó, így kétdimenzióssá vált görög színház műveinek felélesztésekor a rendezők sokszor vagy imitálni próbálják a hagyományos látványvilágot vagy teljesen újragondolt, modern környezetet alkotnak meg az antik drámákhoz. Létmányi Attila Leláncolt Prométheuszában a kettő integrációját láthatjuk: különböző elemekkel meg-megidézi azt, ahogyan a görögökre ma emlékezünk, de ezt egy teljesen kortárs színházi térben teszi. Előadásának fő érdeme a görög drámai anyag újraritualizációja felé tett kísérlete. A Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásáról.
A vörös gróf és a kommunizmus – Károlyi Mihály emlékiratai IV.
Károlyi huszonhat évnyi emigrációja során szoros kapcsolatot tartott fenn mind a külföldi, mind a magyar kommunistákkal. Egy alkalommal – elmondása szerint – megmentette Rákosi életét, a harmincas években pedig a Szovjetunióba is eljutott. Milyen volt a kapcsolata a kommunistákkal? Mit tapasztalt moszkvai útján? A cikkből minden kiderül.
A lány az nagyon is van! – Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban
Egy zimankós januári estén felszálltam a Blaha Lujza tér sarkán várakozó 99-es buszra, s a kék járművel elvitettem magam a Magdolnanegyed szívébe. Úticélom a Kenguru és a Liza, a rókatündér című filmekből ismert Mátyás tér volt, pontosabban a tér sarkán álló hajdani kesztyűgyár, amely ipari múltját levetkőzve immáron közösségi házként és galériaként funkcionál, az itt lakó polgárok örömére. E falak között nyílt meg 2025. január 14-én Csapó Ida „…a lány az éppen, hogy csak van…” című kiállítása, amely harminc, párnahuzatba álmodott portréval kíván gondolatokat ébreszteni a női szerepvállalással kapcsolatosan az odalátogatókban. Akad köztük ókori matematikus és romantika korabeli írónő, diplomata és háborús embermentő, számítástechnikus és dadaista képzőművész. Mindannyian hozzátettek valamit a világhoz, és ami talán a legjobban összeköti őket, azt az angolszász terminológiából kölcsönzött „történelmi nővériség” (historical sisterhood) fogalmával lehet kifejezni. E közös, a múltat, jelent és jövőt áthidaló kapocs megjelenítéséről, továbbá a sok eseteben úttörő, nagyon is innovatív életutakról esik szó a tárlatot bemutató cikkben.
(Csak) Elképzelt Univerzum?
Este hat óra. Elcsendesedett a Klauzál téri Vásárcsarnok. Csak a kihűlt asztalok és letakart ládák emlékeztetnek a délelőtti piachangulatra, s egyre halványabban pislákolnak a közeli Spar fényei. Ám az emelet csak most kelt igazán életre. Ugyanis a dualizmus patináját őrző, a közelmúltban szépen felújított árkádok alatt halkan morajló tömeg fogadja az arra járókat, akik képről-képre vándorolva kerülhetnek közelebb az Univerzum titkaihoz – legyen szó egyéni történet felgöngyölítéséről vagy a csillagködök végtelen távolságában felsejlő, a létünk nagy kérdéseire irányuló filozófiai gondolatok megleléséről. A különböző terekben, apró beugrókban lévő pontok sokasága szabadon bejárható, s különlegessége, hogy a kozmikus tájképek formáját öltő alkotások alapját az egyik leghétköznapibb anyag, a por ihlette. Hiszen a „a por a világ példázata (…) mert egészen anyagi értelemben az a maradék, amely a létezésről tanúskodik, annak bizonyítéka, de még inkább a célja, hogy a világmindenség része legyen.” E szavakkal vezette be a művészetkedvelő nézőket 2024. november 27-én Pecsics Mária fotográfus az általa létrehozott Elképzelt Univerzumba, amelynek földi otthonául ezúttal az erzsébetvárosi Ladó Galéria szolgált.
A velünk élő zombik – Új popkulturális olvasókör indul
A hamarosan debütáló Projektor rendezvénysorozat első alkalma olyan kérdéseket boncolgat, mint példul, hogy mit tart a társadalom szörnynek, mi jellemző a monstrumok irodalmi és filmes megjelenítésére, és legfőképp, hogyan függ össze mindez a mindennapi életünkkel.
Novalis letölti a Don Quijotét és gamifikálni kezd
Izgatottan, bár némi kétellyel ültem be Kovács D. Dániel, Závada Péter és Varga Zsófia új darabjára. A videójátékos téma – éppen azért, mert sem a kortárs magyar irodalomban, sem a színházi világban nem túl gyakori – személy szerint kifejezetten érdekelt, ugyanakkor nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehetne színpadképes tevékenységgé varázsolni a videójátékozást. Hiszen mi lenne a néző számára izgalmas abban, hogy valaki órákon át püföli a számítót?
Egyéjszakás veszekedés – A Ha lenne valakim a 6szín színpadán
Egy buli és a hozzátartozó lerészegedés után egy lány felvisz egy fiút magához. Ahogy hazaérve kijózanodik, úgy dönt: szeretné megismerni őt, így beszélgetni kezdenek. Az ismerkedésről, párkeresésről, múltjukról szóló beszélgetés során viszont állandóan ütközik a véleményük. Vajon ez csak egy kellemetlen éjszaka, vagy egy kapcsolat kezdete? Az Orlai Produkció Ha lenne valakim című előadásáról. Balázs Bálint Tibor kritikája.
Kísérletező szívek – Mellékhatás a Centrál Színházban
Horgas Ádám rendezésének és látványtervi munkájának köszönhetően láthatjuk Lucy Prebble kortárs angol drámaíró 2012-es Mellékhatás című darabjáta Centrál Színház színpadán. A romantikus drámában tanúi lehetünk egy kísérletnek, melynek során egy új antidepresszánst tesztelnek, azonban a történet nem ennyire egyszerű.
Perényi Miklós szólóestje – Ahol megidéztük Bach szellemét
A komolyzene szerelmesei és a műfaj iránt érdeklődők rendhagyó koncerten vehettek részt október 8-án, ugyanis Perényi Miklós csellóművész Johann Sebastian Bach 2. d-moll és 6. D-dúr csellószvit-je (BWV 1008; BWV 1012) mellett saját Három Darab (2024) című művét is először adta elő a Magyar Zene Házában. Kőszegi Anna Liza cikke.