Hová tűnik az a sok tudós, akik megoldással szolgálhatnának a rohamosan növekvő felmelegedésre? Miért nem akadályozza meg senki a kormányt a Föld végletekig való kizsákmányolásában? Az 1977-es Alternative 3 című áldokumentumfilm többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Az 1977-es sci-fi/áldokumentumfilm június 20-án debütált az Anglia Science Report sorozat részeként, és már az első adáskor világszerte nagy port kavart. Az Alternative 3 egy brit televíziós film a kormány összeesküvéseiről, Christopher Miles rendezésében. A forgatókönyvet David Ambrose írta, a zenéért Brian Eno volt felelős. Érdekesség, hogy bár a tervek szerint 1977. április elsején, bolondok napján sugározták volna, az első adásra csak június 20-án került sor. A filmet fikciónak szánták, de sokan még mai napig tovább gondolják/valóságnak veszik a benne elhangzottakat.
A mű középpontjában egy terv áll, miszerint egy esetleges környezeti katasztrófa következtében újra kell telepítenünk a Marsra az emberi populációt és élhetővé tennünk új otthonát. A sci-fi egy úgynevezett „agyelszívással” kezdődik, amely során több fizikus, csillagász és mérnök veszíti életét, rejtélyes módon. Ezen esetek egyike Jodrell Bank halála is. A „Ballantine professzora” halálát megelőzően egy videokazettát adott egy sajtóban dolgozó barátjának. Mint utóbb kiderült, a titokzatos módon eltűnt tudósok mind egy bizalmas amerikai-szovjet tervnek részesei. Az eseményeket tovább fokozza, hogy Bob Grodin (Shane Rimmer) az Apollo fiktív űrhajósa egy rejtélyes holdbázist fedezett fel. Mivel 1950-ben a kutatók ráeszméltek, hogy a Föld felszíne nem tud sokáig fennmaradni, Dr. Carl Gerstein (Richard Marner) három lehetséges megoldást ajánlott; a harmadik alternatíváról, a Mars gyarmatosításáról szól a film. Az eltűnt professzor tekercse az amerikai-szovjet leszállást dokumentálja egy pilóta nélküli szondával. A következő képkockában egy idézetet láthatunk: „1962. május 22-én a Marson vagyunk, és van életünk!”. Ez az idézet egy amerikai űrmisszióhoz kötődik, miszerint már 1962-ben elértük a Marsot, de ezt semmilyen hiteles forrás nem támasztja alá.

Hasonló témát boncolgat az 1988-as Olajfalók című áldokumentumfilm is, Jan Svěrák rendezésében. Itt is központi elemként jelenik meg a szennyezés következtében kialakult világszintű probléma, éppúgy, mint az Altenative 3-ban. A filmben felfedezésre kerül olyan új állatfaj, amelynek tápláléka nem más, mint a kőolaj. Hamar kiderül, hogy a lény szén-monoxiddal lélegzik, ami köztudottan minden egyéb más faj számára káros, akár halálos hatással is lehet. A konklúzió tehát: az állat képes eltűntetni a feleslegesnek bizonyuló kőolajat, amely egy kiváló környezetkímélő technika, ráadásul a film iróniája, hogy az olajfaló lény számára pont az a szennyezett, kőolajjal telített környezet biztosítja a fennmaradást, ami a valóságban egyébként a természet pusztulásához vezet. Hasonlóan Az Alternative 3 című áldokumentumfilmhez, az Olajfalók is hatalmas szenzáció volt a megjelenését követően. Hirtelen több tudós is foglalkozni kezdett a témával, ám hamar megtörtént a leleplezés, miszerint az úgynevezett Pacurafagust létezése teljes mértékben kizárható. A film csupán az ember pusztító tevékenységére kíván rámutatni, amire úgy tűnik, egészen napjainkig nem született megoldás, így az Olajfalók című film mai napig kitűnő jelképéül szolgál az emberek környezetszennyező és kizsákmányoló, tevékenységére.
Összefoglalva mind az Olajfalók, mind Alternative 3 meghatározó filmek, és minden bizonnyal legikonikusabb összeesküvés-elméletet feldolgozó filmek közé tartoznak. Utóéletük felveti a problémát, mennyire könnyű elhitetni bármilyen álhírt az emberekkel, kihasználva félelmeiket, és ezáltal rámutat, milyen jelentőséget nyert a hiteles forrásokból való tájékozódás és a kritikus gondolkodás.
Felhasznált források:
https://port.hu/adatlap/film/tv/olajfalok-ropaci/movie-43962
https://hu.wikipedia.org/wiki/Olajfal%C3%B3k
https://www.imdb.com/title/tt0075664
https://www.mafab.hu/movies/alternative-3-70819.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Alternative_3
Képek forrásai:
http://psgfk.com/archivum/olajfalok/13.html