Török Sára Előző cikkünkben a gyöknyelvészet elméleteit mutattuk be, ahol röviden már esett szó az ősnyelv-elméletről. A sorozat negyedik részében ezt bővebben dolgozzuk fel, és áttekintjük, miért a magyar nyelvből ered mindegyik más nyelv a Földön: hiszen egyes áltudományos fejtegetések és bizonyítások rávilágítottak, hogy „már Bábel tornyánál is magyarul beszéltek az emberek”.
A magyar ősnyelv-elmélet alapgondolata, hogy a magyar volt az az ősi nyelv, amelyből kivétel nélkül minden ma beszélt nyelv származik.
Ez az úgynevezett monogenezis, ami egy ősnyelvet feltételez
– leggyakrabban egyébként a hébert, a Biblia nyelvét. Ezzel szemben a poligenezis szerint több ősnyelv is létezett, amelyekből a nyelvcsaládfák erednek – ezek az alapnyelvek.
A korai kutatásokban a „régi és nagy” nyelvekkel való rokonságok bizonyításai szerepeltek, amelyek a radikálisabb ősnyelv-elmélet előzményei voltak. A héber–magyar rokonság először Sylvester Jánosnál jelent meg, aki az elöljárószavak hiányát, és néhány szó hasonlóságát használta elméletének alátámasztására. Később több áltudományos írásban is megjelentek gyöknyelvészeti és külső hasonlóságon alapuló fejtegetések, többek között a Csaba személynév és a Sabbath, a pajta és bajta ’börtön, bebörtönözni’ összevetései.
Az etruszk rokonságot többféleképpen igyekezték bebizonyítani. A szavak szótagokra bontása, és az azok közt való párhuzamok keresése az egyik ilyen eljárás. Például az ax- „ah”, (’sóhajtás, óhajtás, vágy’) és a mar– (’marad’) etruszk szavak egyértelműen magyar szógyökökből erednek, és az ezekből eredő Akmár falu nevének jelentése ’lakosainak a sóvárgása elmarad’.
Másik megközelítésben egyes szavakat tartanak hasonlónak, ezáltal ősnyelvi eredetűnek,
például a hála vagy szikra – amelyek egyébként szláv eredetű jövevényszavak –, illetve a dézsma kifejezéseket – mely utóbbi mellesleg a latin decima szóból származik.
A kutatók láthatóan a világ nagy nyelveivel kerestek összefüggéseket, hogy mindegyiket a magyar nyelvhez kapcsolják,
mellőzve bárminemű nyelvtörténeti, etimológiai, fonetikai vagy hangváltozási tényt.
Ezután megállapították, hogy eredményeikre egy közös ősnyelv lehet az egyetlen magyarázat. A magyar nép nevéből levezetve bebizonyították, hogy más nem lehetett ez az ősi nyelv, csak a miénk: a magyar, mint mag-yar: a ’mag népe’, ezáltal pedig az ősmagyar az ősmagot jelenti. A mag pedig nő, elágazik, terjed, a nomen est omen-elv alapján tehát csakis a magyarból eredhet minden más nyelv is.
A nagy áltudományos fellendülés a második világháború után következett.
A kutatások alapja itt már a korábbi megállapítás volt, hogy minden kultúra és nép a magyarból ered, hogy „földrészeket átívelő őskultúra és ősnyelv” birtokában vagyunk. A gyöknyelvészeti irányzatban is jeleskedő Czuczor-Fogarasi szótár azt állítja, hogy a magyar a legősibb emberi nyelv, amit már a bibliai Bábelnél is beszéltek a legendás nyelv-összezavarodás előtt. Vagyis mielőtt az emberiség a változatossá vált nyelve által népekre tagolódott volna, magyarul beszéltek.
Más elméletek pedig még ennél is tovább mennek:
nem elég, hogy a bibliai héber is a magyarból származik, de már az újkőkorban is magyar szavaktól volt hangos a Föld. Sőt, Ádám és Éva is magyar volt, a gyöknyelvészetből már ismerős adá, adám (az almát Évának) szóból ered az első férfi neve. A Bibliában emellett még rengeteg magyar személynév van, például Mózes, Simon vagy Áron.
Egyes esetekben a földrajzi neveket vizsgálták magyar elemek után kutatva.
Ezáltal Babilon például megfelel a Bábolna magyar település nevének, Karthágó eredetileg Kard-hágó, Stockholm pedig Istókhalma volt. Az egész Kárpát-medencében mintegy nyolcezer helynevet fejtettek vissza magyar nyelvű eredetre, mindezt pedig a gyöknyelvészet segítségével.
A modern ősnyelvészeti tanok egyike szerint a magyar „faj” az űrből származik: őseink hoztak minket a Földre, isteni sugallatra. Sőt, mivel az elmélet kimondja, hogy az Űr-ősök két kőtáblát kaptak Istentől, és ez egybevág a bibliai Mózes-történettel, őt is Űr-ősnek tekintik. Valamint, mivel az első Űr-ős Gyulafehérvár térségében ért földet, az első emberek a Földön a székely magyarok voltak. Az enyhén zavaros, logikai bukfencekben gazdag Űr-ős elméletbe Plessa Elek munkássága nyújt mélyebb bepillantást.
A többi ősnyelvi kutatásról és áltudományos fejtegetésről Horvát István, Kemény Ferenc, Csőke Sándor és Vámos-Tóth Bátor műveiben olvasható bővebb tájékoztatás. Érdekesek még A Magyar Ősnyelvet Kutatók Facebook-csoport bejegyzései is, melyek bőven tartalmaznak mind ősnyelv-elméleti, mind gyöknyelvészeti gondolatokat.
Szakirodalmi források:
Honti László (főszerk.) 2010. A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
Rédei Károly 1998. Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 11., Budapest.
Kiemelt kép forrása: jonathanpark.com
