Török Sára A prágai Josefov már a X. századtól kezdve az ország legjelentősebb zsidó központja volt, és mind a mai napig az is maradt. A nagyjából 82.000 zsidóból 18-20.000 élt itt, a német megszállást követően azonban mindössze kétezren maradtak. A tíz önálló csehországi hitközösségük közül így is ez a legnagyobb; kevés megmaradt épületük ma az Állami Zsidó Múzeum gondozása alatt áll. A hat zsinagóga és a régi zsidó temető mellett Kafka szülőháza és az Iparművészeti Múzeum is Josefovban található.
A kétrészes cikksorozat első részében a prágai Josefov rövid története, valamint a hat ma is álló zsinagógája közül ötnek a története és kiállításai, azok különlegességei kerülnek bemutatásra.
Először a X. században telepedtek le zsidók Prága környékén. 1091-ben két különálló zsidónegyedet alapítottak, saját zsinagógával, önkormányzattal, iskolával: a nyugatról érkezők a későbbi Régi-új Zsinagóga környékére költöztek, a bizánciak pedig a mai Spanyol Zsinagóga területe mellé. E kettő az első pogrom után olvadt össze egyetlen, fallal körülvett gettóvá.
1262-ben II. Ottokár adott ki egy rendeletet, amely által a zsidók önkormányzati jogot és temetkezési helyet kaptak, majd 1270-ben elkezdhették építeni a Régi-új Zsinagógát.
Mindezek ellenére továbbra is folyamatosan vádolták őket a városi kutak mérgezésével és rituális gyilkosságokkal; hiába bővítette jogaikat IV. Károly is, folyamatos diszkrimináció és támadások sújtották őket.
Az 1389-es húsvéti pogrom során háromezren meghaltak, és a zsidónegyed több háza is elpusztult. A XV. század elején feldúlták falon kívüli temetőjüket, ezután egy új rendelet alapján a gettóban kellett temetkezniük: ekkor jött létre a régi zsidó temető. A XVI. századtól sárga szégyenfoltot kellett viselniük, a megkülönböztetés ellenére a negyed mégis fejlődött. Csak az 1689-es tűzvész pusztította el a nagy részét – utána szegénység sújtotta a zsidóságot.
A XVIII. században II. József eltörölte a zsidóellenes rendeletek javarészét. Ezen intézkedések emlékére, tiszteletből nevezték el a negyedet 1850-ben Josefovnak. Ekkor vált a gettó közigazgatásilag is Prága részévé mint V. kerület, és az 1848-ban kapott vallási egyenlőség jogával a zsidó közösség helyzete újra rendeződni kezdett.
A XX. században lerombolták, és párizsi mintára építették újjá a túlzsúfolt házakat. Csak a városháza, a hat zsinagóga és a régi zsidó temető maradt meg a mai napig.
Ezekben Hitler „egy kihalt faj egzotikus múzeumát” akarta berendezni, tele zsidó ereklyékkel. Terve nem valósult meg, napjainkban viszont az Állami Zsidó Múzeum történeti és kulturális kiállításai találhatóak az épületekben.
Kivételt képez a Régi-új Zsinagóga, amelyben, bár látogatható, máig tartanak istentiszteleteket.
A Régi-új Zsinagóga Közép-Európa legrégebbi fennmaradt, a világon a leghosszabb ideje működő zsinagógája. A XIII. század óta folyamatosan működik, csak 1942 és 1945 között hagyták el, a holokauszt idején. A legendák szerint az épület padlásán rejtették el a XVI. század végi Gólem maradványait.
A Gólem nevének jelentése héberül ’alaktalan, élettelen tömeg’, és a zsidó hagyomány alapján Maharal rabbi keltette életre a Moldva partjának agyagjából.
A kabbala, azaz ’titkos tan’ varázsigéi segítségével irányította, a mágikus szavakat egy papírra írta és a Gólem szájába helyezte, aki így azt tette, amire csak Maharal utasította. Ha kivette a papírt a szájából, újra agyagtömeggé vált. Ezt minden szombaton megtette, akkor ugyanis tilos volt a munka, ám egy nap elfelejtette: mire visszaért a zsinagógából, a Gólem feldúlt mindent. Ekkor a rabbi örökre elvette a varázsigét a lénytől, az agyag darabjait pedig még ma is a Régi-új Zsinagóga padlásán őrzik.
Josefov neogótikus stílusú zsinagógája a Maisel-zsinagóga. A gettó XVI. századi újjáépítésének egyik fő támogatójáról nevezték el. Maisel a tudományt és művészetet is pártolta, sokat tett a zsidónegyedért és a zsidókért. A nevét viselő zsinagóga a német megszállás alatt egyfajta raktárként szolgált, az itt megmaradt tárgyakból ma kiállítás látható az épületben.
A Magas-zsinagóga az elöljárók imádkozóhelye volt, eredetileg a Tanácsháza emeletéről vezetett oda egy fedett átjáró az utca fölött. Földszintjén jelenleg a múzeum üzlete és pénztára található, az emeleti imatermet pedig a mai napig használják.
A Spanyol Zsinagóga mór stílusban épült, szefárd hagyományokat tükröző díszítésekkel. Az 1300-as évek elejétől fontos imahely volt, az 1700-as években pedig a Prágába menekült spanyolországi szefárd zsidók központja lett, róluk kapta a nevét is. Ma az egyik legjelentősebb zsidó múzeum található az épület két szintjén: a XIII. századtól napjainkig mutatja be a csehországi zsidó nép történetét.
A Klausz-zsinagóga a régi zsidóváros legnagyobb zsinagógája, amit a XVII. században építettek fel, a tűzvész után. Ma egy kiállítás látható benne a zsidók hagyományairól és népszokásairól. Különböző jellegzetes, a valláshoz és mindennapokhoz kapcsolódó tárgyak várnak a vitrinekben – pl. a kalendárium vagy a hanukia – részletes leírásokkal, ismertetőkkel.
A zsidó ünnepek egy évszakváltozáshoz és égitestek mozgásához igazított naptáron alapulnak. Ezt Luahnak nevezik, héber nyelven ’kalendárium’, és minden évben külön elkészítik, hogy a zsidók követhessék a vallási életet. Szerepel benne az összes ünnepük, vallási eseményük, valamint a Shabbatok eleje és vége is.
A hónapokat a holdciklus, az éveket pedig a napciklus határozza meg. A hónapok így minden Újholddal kezdődnek, és mivel a Hold 29,5 nap alatt kerüli meg a Földet, felváltva 29 és 30 naposak. Az első hónapjuk Nissan, ami a tavasz kezdetén van, és ezt követi a többi: Iyyar, Sivan, majd nyáron Tammuz, Av, Elul, ősszel Tishri, Heshvan, Kislev, és télen Tevet, Shevat, Adar.
A tizenkét holdciklus 11 nappal rövidebb, mint egy napciklus, ezért minden második vagy harmadik évben van egy tizenharmadik hónap, hogy Nissan tavasz elején maradjon. Ezt a hónapot Vaadar vagy Adar Sheni, azaz ’második Adar’ néven említik.
A hetek hétnaposak, hogy biztosítsák a vallási élet ritmusát. Első nap a vasárnap, a hetedik pedig a szombat, vagyis a Shabbat, amikor tilos a munkavégzés.
A napok az előző nap alkonyata után kezdődnek, és így például a Shabbat már péntek este elkezdődik, és a szombati naplemente után véget ér.
A kiállítás másik érdekessége a menóra és hanukia különbségének bemutatása. A menóra a legősibb zsidó szimbólum, eredetileg egy hétágú olajlámpás volt, ami az égő csipkebokrot jelképezte. Mózes idejében a pusztai Szentély közepén állt örökmécsesként, és a papok pótolták benne az olajat. A gyertya feltalálásakor alakult hétkarú gyertyatartóvá.
A hanukia egy 8+1 ágú olajmécses, illetve gyertyatartó. A kilencedik kar az úgynevezett szolga, amellyel a többi nyolcat kell egyesével meggyújtani, a Hanuka ünnepének minden napján eggyel többet, mint az előző napon. Ennek hagyománya i.e. 165-ben kezdődött, amikor a Makkabeusok győzelmet arattak a szíriai görögök felett, és újraavatták a jeruzsálemi szentélyt – a Hanuka, másnéven a Fények Ünnepe héber nyelven felszentelést jelent. Azonban az örökmécseshez csak egy napra elég olajat találtak, és a pótlásához nyolc nap kellett. Ekkor történt meg a csoda, amire a mai napig emlékeznek a hanukiával: az olaj kitartott nyolc napig, és a mécses lángja nem aludt ki.
A hatodik josefovi zsinagóga, a Pinkas-zsinagóga világhírű különlegességéről, a terezíni koncentrációs tábor emlékezetéről, a zsidó temetkezési szokásokról a cikksorozat második részében szerepelnek bővebb információk.
A cikkben szereplő fotók Prágában készültek. A kiemelt képen az úgynevezett hanukia látható.
